Az izraeli Visszatérési törvény

1948. május 14-ikén a jisuv* kép­viselői Függetlenségi Alapokmány­ban hirdették meg az Izrael föld­jén megszületett zsidó állam szuve­renitását. A Függetlenségi Alapok­mány aláírói arra szólították fel „a szétszóratás valamennyi szórványá­ban élő zsidó népet, hogy alijával** és az országépítésben való részvé­telével tömörüljön a jiisuv köré, és támogassa annak a nagy vállalko­zásnak a megvalósulásában, amely nemzedéknek Izrael megváltására irányuló törekvéseit valósítja meg”. Izrael Állam parlamentje, a Knesszet 1959-ben Visszatérési törvény­ben szabályozta a repatriálás kérdé­seit. Az alábbiakban ezt a törvényt és annak időközben elfogadott mó­dosításait közöljük:

Az 5710. (1950.) évi Visszatérési törvény, valamint a törvény 5714. (1954.) és 5730. (1970.) évi módosításai***

1. A repatriálás joga

Minden zsidó jogosult az országba való repatriálásra.

2. A repatriálási engedély

1. A repatriálás repatriálási en­gedély alapján történik.

(b) A repatriálási engedélyt meg kell adni minden zsidónak, aki ki­fejezte szándékát, hogy Izraelben telepszik le, kivéve, ha a belügymi­niszter megbizonyosodik arról, hogy az azt kérő:

(1) a zsidó nép ellen tevékenyke­dik, vagy

(2) veszélyeztetné a közegészséget és az állam biztonságát, vagy

(3) rovott múltú, aki veszélyeztet­né a közrendet.

3. Repatriáns igazolvány

1. Az a zsidó, aki Izraelbe jött, és megérkezése után kifejezte szán­dékát, hogy itt telepszik le, míg Iz­raelben van, repatriáns igazolvány­ra jogosult.

2. A 2. paragrafus (b) cikkelyé­ben részletezettek a repatriáns iga­zolvány megadására is vonatkoznak, de nem szabad valakit közegészsé­get veszélyeztetőnek tekinteni, ha betegségében Izraelbe jövetele után betegedett meg.

4. Lakosok és gyerekek

Minden zsidó, aki az országba a jelen törvény életbe lépése előtt re­patriált, és minden zsidó, aki akár a jelen törvény életbe lépése előtt, akár utána született, ugyanolyan el­bírálás alá esik, mint az, aki a je­len törvény alapján repatriált.

A családtagok jogai (5730. évi törvénymódosítás)

1. A zsidónak a jelen törvény szerinti jogai és a bevándorlónak az 5712. (1952.) évi állampolgársági tör­vény szerinti jogai, valamint a repatriálónak minden más törvényes rendelkezés szerinti jogai a zsidó gyermekét és unokáját, a zsidó há­zastársát, a zsidó gyermekének és unokájának házastársát is megille­tik, kivéve azt az embert, aki zsidó volt, de vallását megváltoztatta.

2. Nem változtat ezen az sem, hogy a zsidó, akire hivatkozva az (a) alpont szerinti jogot igénylik, még életben van-e vagy nincs, repatriált-e az országba vagy nem.

3. A jelen törvényben vagy a je­len törvény szerint, vagy az (a) alcikkelyben említett törvényes ren­delkezések szerint a zsidóval kap­csolatban meghatározott rendszabá­lyok és feltételek arra is vonatkoz­nak, aki a jogot az (a) alcikkely alapján igényli.

Meghatározás

(5730. évi törvénymódosítás)

A jelen törvény szempontjából „zsidó” az, aki zsidó anyától szüle­tett vagy a zsidóságba betért, és nem más vallású.

5. Végrehajtás és szabályozások (5714. és 5730. évi törvénymódosítások)

A jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter van megbízva, és ő jogosult szabályozni mindent, ami a végrehajtásra, valamint a repatriá­lási engedély és a repatriáns igazol­vány 18 éven aluli fiatalkorúaknak való megadására vonatkozik. A IVa. és a IVb. cikkelyeket érintő módo­sításokat a Knesszet alkotmányügyi, jogi és igazságügyi bizottságának jó­vá kell hagynia.

Joszef Sprincák a Knesszet elnöke, az államelnök helyettese

Dávid Ben-Gurion miniszterelnök

Mose Sapiro repatriálásügyi miniszter

Jegyzet

* A palesztínai brit mandátum zsidó lakossága.

*­* Repatriálás

**­* 5710. évi törvénytár, 159. oldal;

5714. évi törvénytár, 174. oldal;

5730. évi törvénytár, 34. oldal

(héberül).

Bevezette és fordította: Holländer György