Az izraeli demokrácia mutatói
Az izraeli demokrácia mutatói – 2004
Az izraeli „Panim” („Arcok”) kulturális-társadalmi folyóirat 2004. őszi számában érdekes szociológiai felmérés látott napvilágot arról, hogy az izraeliek mennyire érzik magukénak és demokratikusnak hazájukat. A 2004 márciusában elvégzett közvélemény-kutatás keretében zsidókat és arabokat is megkérdeztek. A 18 éven felüli megkérdezettek száma 1200 volt. A fiatalok esetében 585 15-18 év közötti zsidó és arab került be a mintába. Az alábbiakban részleteket közlünk a tanulmányból.
Az izraeliek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a demokrácia rosszul működik, 44 százalékuk pedig úgy vélte, hogy Izrael nem vagy nem eléggé demokratikus.
A zsidók 39 százaléka nem tartotta az országot elég demokratikusnak. Ez az arány 1990-ben volt a legalacsonyabb (15 százalék), de Ehud Barak megválasztása után, 1999 júliusában, a második intifáda kitörése előtt emelkedni kezdett.
KÖTŐDÉS IZRAELHEZ
„Milyen mértékben érzi magáénak Izrael államot és annak gondjait? “ – a megkérdezettek 73 százaléka azonosult az országgal; „Mennyire büszke vagy nem büszke arra, hogy izraeli?“ – 79 százalékuk büszkén vallotta magát izraelinek.
Ha az országgal való azonosulást vizsgáljuk, az arány az Izraelben született zsidók esetében nagyon stabil, 83 százalékos. Azonban drámai változásnak is szemtanúi lehetünk: a bevándorlók esetében 2003-ban még 80 százalék érzett azonosságot Izraellel, 2004-ben azonban már csak 51 százalék. Az araboknál ez az arány 2004-ben 50 százalék, ami nem kevés.
AZ EGYENLŐSÉG TÁMOGATOTTSÁGA
Az utóbbi évben megfigyelhető, hogy csökken a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel való elégedettség. 2003-ban az összes megkérdezett 82 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „az országban a gazdasági-társadalmi egyenlőség nem elégséges 2004-ben már 88 százalék. A zsidók esetében ugyanez az arány 2004-ben 90 százalék volt. 1973-ban, amikor az ország komoly problémákkal küszködött, az elégedetlenek aránya 86 százalék volt, húsz évvel később azonban az arány 60 százalékra csökkent. 1996-ban ismét 77 százalékra nőtt, 1999-re 62 százalékra esett, végül 2003-ban ismét 80 százalékra nőtt.
Ahogy csökken az egyenlőség érzete, úgy nő a szocializmus támogatottsága. 2003-ban az összes megkérdezett 54százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja a szocialista elosztási rendszert, előnyben részesítve azt a kapitalizmussal szemben, 2004-ben már 60 százalék. A rohamos kapitalizálódás egyre növeli az izraeli szegények és gazdagok közti különbséget, a szegényedők pedig a jóléti rendszerek fenntartásában érdekeltek.
AZ ARABOK JOGEGYENLŐSÉGÉNEK TÁMOGATOTTSÁGA
2003-ban a megkérdezettek 53 százaléka, 2004-ben pedig már 64 százaléka támogatta, hogy az izraeli arabok ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint az izraeli zsidók. Arra a kérdésre, hogy arab politikusok kapjanak-e helyet a kormányban, 2003-ban 38 százalék, 2004-ben pedig már 45 százalék válaszolt igennel.
2001 után (amikor még a megkérdezettek 60 százaléka gondolta úgy, hogy az izraeli arabokat diszkriminálják) az arabok jogegyenlőségének a támogatottsága csökkent, de 2004-ben már ismét nőtt. Mivel tavaly a megkérdezetteknek ismét 60 százaléka gondolta úgy, hogy az izraeli arabokat diszkriminálják, úgy tűnik, hogy a második intifáda hatásai múlóban vannak.
ELÉGEDETTSÉG A DEMOKRÁCIÁVAL
Míg a felnőttek csak 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedett a demokráciával, a fiataloknál ez az arány 53 százalék volt. A fiatalok a felnőtteknél inkább hajlamosak arra, hogy kihasználják a demokrácia adta lehetőségeket (lásd 24. ábrát). A fiatalok nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni, bíznak a politikusokban és támogatják a szólásszabadságot, mint a felnőttek.
Mindamellett a fiatalok körében eléggé széleskörű a demokráciával szembeni bizalmatlanság. Mintegy felük úgy véli, hogy a politikusok hajlamosak figyelmen kívül hagyni az egyszerű polgárok véleményét és 43 százalékuk támogatja a szólásszabadság korlátozását. A felnőtteknél ez az arány 62, illetve 51 százalék. A fiatalok több, mint harmada úgy véli, hogy a politikai sikerhez csak a korrupción át vezet út, és mintegy negyedük nem bízik a választási rendszerben. A felnőtteknél ez az arány 43, illetve 32 százalék.
Emellett, mind a fiataloknál, mind a felnőtteknél kitapintható a vágy egy erős vezető iránt. Ennek intenzitása a fiatalok körében változó: 1984-ben a Van Leer Intézet felmérésének egyik kérdése így szólt: „Van olyan vélemény, amely szerint az ország súlyos problémai úgy küzdhetők le, hogy teljesen megváltoztatjuk a politikai rendszert, és olyan vezetés kerül az élre, amely nem függ a pártoktól. Mások szerint mindegy maradjon úgy, ahogy van. Mi a véleménye erről?” Akkor a fiatalok mindössze 28 százaléka gondolkodott így. 1995-ben a Karmel Intézet felmérése szerint a zsidó fiatalok 37 százaléka osztotta ezt a véleményt.
Ami a bevándorló fiatalokat illeti, lelkesebben pártolják a szólás szabadságát: csak 28 százalékuk engedné meg, hogy az Izraelt élesen bíráló szónokokat letiltsák, szemben az Izraelben született zsidó fiatalok 48 százalékos és az arab fiatalok 39 százalékos arányával.
Ugyanakkor a felnőttekkel összehasonlítva a fiatalok kevésbé kötődnek Izraelhez (lásd alább). Összességében tehát a fiatalok demokrácia-felfogása szűkebb, mint a felnőtteké, és emiatt elégedettebbek a demokrácia működésével.
A FIATALOK KÖTŐDÉSE IZRAELHEZ
E témakörben három kérdést tettek fel: az államhoz tartozónak érzi-e magát?; büszke-e arra, hogy izraeli?; mennyire bizonyos abban, hogy Izraelben marad?. Egyértelműnek tűnik, hogy a fiatalok kevésbé kötődnek Izraelhez, mint a felnőttek. A jövőjét Izraelben az előbbieknek mindössze 73, míg az utóbbiak 87 százaléka képzeli el. A fiatalok között ezek az arányok eléggé állandóak: 1989-ben 74 százalékuk, 1995-ben 72 százalékuk, 2004-ben 73 százalékuk képzelte el a jövőjét Izraelben. Arra a kérdésre, hogy „Milyen mértékben érzi magáénak Izrael államot és annak gondjait? “, a fiatalok mindössze 52 százaléka válaszolta azt, hogy „teljes mértékben”, míg a felnőtteknél ez az arány 73 százalék. Viszont arra a kérdésre, hogy „Mennyire büszke arra, hogy izraeli?“, mindkét korosztály 79 százaléka válaszolta azt, hogy „nagyon” vagy „határozottan”
Az új bevándorló fiatalok ugyanolyan büszke izraeliek, de csak fele annyira azonosulnak az országgal és annak gondjaival, és sokkal inkább hajlamosak a kivándorlásra, mint az Izraelben születettek: mindössze 51 százalékuk képzelte el a jövőjét Izraelben.
Az arab fiataloknál fordított a helyzet. Csak 46 százalékuk büszke arra, hogy izraeli és kevesebb, mint harmaduk azonosul Izraellel, de 70 százalékuk hosszú távon is Izraelben kíván maradni.
A politikai beállítottság szerint is szegmentáltak a vélemények. A baloldali és a „középutas” fiatalok kevésbé büszke izraeliek, kevésbé azonosulnak az országgal és kevésbé biztosak abban, hogy hosszú távon is itt maradnak, mint a jobboldali fiatalok, vagy mint a baloldali és a középen álló felnőttek. Például a „középutas” fiatalok mindössze 35 százaléka és a baloldali fiatalok 48 százaléka hajlandó azonosulni Izrael Állammal, míg jobboldali kortársaiknál ez az arány 61 százalék. A középen álló fiatalok 62 százaléka, a baloldaliak 63 százaléka képzeli el a jövőjét Izraelben, míg a jobboldali fiatalok esetében ez az arány 80 százalék.
BIZALOM AZ INTÉZMÉNYEKBEN
A fiatalok leginkább három intézményben bíznak: a hadseregben (80 százalék), a Legfelső Bíróságban (77 százalék) és a rendőrségben (76 százalék). A legcsekélyebb bizalom a politikai intézményeket: a pártokat (38 százalék), a minisztereket (43 százalék) és a miniszterelnököt övezi.
A felnőttek is a hadseregben (86 százalék) és a Legfelső Bíróságban (79 százalék) bíznak a leginkább, de náluk a harmadik helyen az államfő áll (73 százalék). A felnőttek a legkevésbé a pártokban (27 százalék) és a szakszervezeti szövetségben, a Hisztadrutban (38 százalék) bíznak.
Az arab fiataloknak mindössze 20 százaléka bízik a miniszterelnökben és 38 százaléka az államfőben. Ugyanakkor a többi csoportnál inkább bíznak a Hisztadrutban (63 százalék). A média 67 százalékuk bizalmát élvezi, mert viszonylag kiegyensúlyozottnak tartják. A Kneszetre 61 százalékuk tekint bizalommal, mert az izraeli parlamentben ott ülnek az arab és a kevert (zsidó-arab) pártok.
A vizsgálat során feltették a következő kérdést: „Véleménye szerint melyik az a tényező, amely a leginkább védi az izraeli demokráciát?“ A felnőttek legnagyobb számban a törvényhozó hatalmat (22 százalékuk pedig a Legfelső Bíróságot) jelölte meg, míg a fiatalok a végrehajtó hatalmat tekintették fontosnak (6 százalékuk pedig a miniszterelnököt). Azaz a válaszok megerősítették a már levont következtetést, mely szerint a felnőttek a jogi intézményekben, míg a fiatalok a politikai intézményekben bíznak inkább. Feltűnő volt, hogy milyen sokan tekintik a hadsereget és a rendőrséget az izraeli demokráciát legjobban védelmező tényezőnek. A bevándorlók közül sokan (15 százalék) jelölték meg a miniszterelnököt és még többen (21 százalék) egyetlen személyt (Avigdor Liberman, Natan Saranszki, Marina Szolodkin, Roman Bronfman – valamennyien az orosz bevándorlók pártjainak politikusai).
Nem meglepetés, hogy az izraeli arabok erre a kérdésre is egészen más válaszokat adtak. 10 százalékuk a jogi intézményekbe, 11 százalékuk a baloldali és az arab pártokba, 8 százalékuk pedig az egyszerű polgárokba veti a bizalmát. E számok nem túl biztatóak: jelzik, hogy az arab „szektor” egészen másképp éli meg helyzetét a zsidó államban. mint a többséget alkotó zsidók.
Rajki András fordítása
Címkék:2005-02