„Az iszlamista ideológia – semmilyen kompromisszumra nem hajlandó”

„Az iszlamista ideológia semmilyen kompromisszumra nem hajlandó”

Beszélgetés Salom Harari izraeli biztonsági szakértővel

Salom Harari az arab és palesztin ügyek szakértője volt különböző izraeli kormányokban. Jelenleg a téma független szakértője és kutatója. Ez év márciusában az izraeli nagykövetség felkérésére előadást tartott a követség budapesti rezidenciáján.

• Mit vár az izraeli kormány Arafattól?

• Mindenekelőtt azt, hogy adjon egy­értelmű, világos parancsot az erőszak leállítására. Másodszor pedig, hogy szó­laljon meg a palesztin televízióban és rádióban, és magyarázza meg ezeket a parancsokat, hogy a lakosság tudja: ha a biztonságiak letartóztatják a Hamasz embereit, az nem valami helyi önké­nyeskedés, hanem az ő utasítására tör­ténik. Ezt pedig Arafat eddig nem tette meg.

• Vajon reális ez az elvárás? Elhan­gozhat ma a palesztin nyilvánosságban egy békepárti üzenet?

– Ma a palesztin utca hangulatát telje­sen áthatja az iszlám. Ebben a légkör­ben roppant nehéz békéről, vagy akár­csak kompromisszumokról beszélni, mert az iszlamista ideológia semmilyen kompromisszumra nem hajlandó.

Őszerintük Palesztina minden egyes négyzetcentimétere – beleértve Haifát és Tel-Avivot – szent és a moszlimokat illeti meg. A Hamasz Izraelben gyilkoló terroristái az utca népének támogatását élvezik. Ilyen akciókra – izraeliek, zsi­dók, sőt: amerikaiak és keresztények legyilkolására – szólítanak a mecsetek­ben elhangzó prédikációk, a palesztin rádió és tévé adásai. Ebben a légkör­ben a kompromisszumra hajlamosabb palesztinok – és mi tudjuk, hogy van­nak ilyenek – természetesen nem jut­nak szóhoz. Ma már Arafat is az iszlám frazeológiát használja, szervezete, a Fatah is átvette az öngyilkos robbantások technikáját, és a Fatah mártírjelöltjei is iszlám jelszavakat viselnek a homlok­pántjukon.

A palesztin társadalomban az iszlám fundamentalizmus befolyása óriási: az egyik palesztin egyetem diák-önkormányzati választásán 60 százalék sza­vazott rájuk. Ezért nem engedi Arafat az önkormányzati választások megtar­tását, noha hét évvel ezelőtt ígéretet tett erre: hatalma maradékát is elveszí­tené. A legerősebb iszlám szervezet, a Hamasz ugyanakkor nem tör Arafat ha­talmára: több tízezernyi fegyveresével szemben, nekik csupán néhány száz vagy ezer harcosuk van. A Hamasz azon dolgozik, hogy társadalmi befolyá­sa révén megkerülhetetlen legyen a ve­zér számára.

• Eszerint tehát illúzió azt várni Arafattól, hogy az Izraellel kötendő békére hívja föl a palesztinokat.

– Úgy gondolom, ha Arafat megérzi, hogy ezzel a politikával többet veszít, mint amennyit nyer, akkor változtatni fog a dolgok menetén. Sajnos az Arafatra gyakorolt nyomás mindeddig nem hozott eredményt. Ma Izraelben min­denki arról vitatkozik, vajon hatékony volna-e a Palesztin Hatóság felszámolá­sa. Vajon érdemes-e visszafoglalni a palesztin nagyvárosokat, hogy mi vé­gezzük el azt a munkát, amit Arafat nem hajlandó: a terrorcsoportok fölszá­molását? Izrael ettől a lépéstől még vo­nakodik, mert problémákat okozhat az Amerikával fennálló kapcsolatok terén. Ha Amerika valóban megtámadja Ira­tot, akkor ehhez az akcióhoz nyugodt háttérre van szüksége.

• Az arab világ egyöntetűen a palesz­tinok mellett áll?

• Szavakban természetesen igen. A legutóbbi arab csúcson egymilliárd dollárt ajánlottak meg a palesztinok­nak, akiknek gazdasága romokban he­ver: a munkanélküliség 40 százalékos, miközben munkanélküli segély, vagy a szociális támogatások egyéb formái gyakorlatilag nem léteznek. Arafat épp annyi pénzt tud összekaparni, ami a fegyveres szervezetek tagjainak fizeté­sére elég. Már az állami hivatalnokok – akiknek száma az elmúlt években 30 ezerről 90 ezerre nőtt – sem kapják meg rendszeresen a bérüket. A palesz­tin infrastruktúra javarészt megbénult. Ugyanakkor a mérsékelt arab országok – Egyiptom, Tunézia, Jordánia – ve­zetői titokban haragszanak Arafatra, aki kiengedte az iszlám szellemet a pa­lackból. Az iszlám fundamentalizmus ugyanis ezeket a rendszereket éppúgy fenyegeti.

• Arafat mennyire ura a helyzetnek?

– Csak egy példát hoznék fel: Nablusz városában huszonöt különféle fegyveres csoport működik. Más pa­lesztin városokban talán csak tíz, tize­nöt. De összességében ezek száma meghaladja a százat. Arafat vétke az, hogy nem tartotta ellenőrzés alatt a helyzetet, eltűrte a fegyveres csoportok burjánzását, és egyezkedett velük. Ez ma már számára is súlyos problémát jelent: időnként olyan Izrael-ellenes ak­ciók zajlanak, amelyek őt is zavarják. Mindez arra utal, hogy egyes városok­ban, egyes területeken elvesztette az ellenőrzést. Egyre kevésbé ura tehát a helyzetnek, úgy érzem, egy perccel a huszonnegyedik óra előtt van. Amiképp az interjú elején mondtam, hatá­rozottan lépnie kell, ha menteni akarja a menthetőt.

• Ha Arafat nem ura a helyzetnek, ak­kor vajon kiről lehet ezt elmondani?

– Arafaton kívül nincs más központi hatalom. Ma Gáza és a nyugati Part már olyan, mint két külön állam. A nyugati Part egyes városaiban vagy területein működő fegyveres szervezetek feudális kiskirályságokra emlékeztető módon gyakorolják a hatalmat. A mi szempon­tunkból annyi a különbség a kettő kö­zött, hogy Gázából már nemigen jut át merénylő Izraelbe, mert ezt a területet elektromos kerítés fogja körül. így a merénylők a nyugati Partról érkeznek.

Éppen ezért ma nagy vita dúl arról Izra­elben, hogy létesítsenek-e a Nyugati Part körül is hasonló kerítést. Ennek költsége 9 milliárd sékel (2.25 milliárd dollár – a szerk.) körül lenne, plusz évi egymilliárd sékel fenntartási költség. Ez távol tartaná a fegyvereseket – amúgy a szegregáció már sok területen tökéle­tes. A gazdasági együttműködés meg­szűnt, mert az izraeli vállalkozók, akik palesztin területen a legkülönfélébb szolgáltatásokat nyújtották, az intifáda kitörése óta nem mernek átmenni.

Gadó János