„Az intézményrendszer működésképtelen”

A huszonéves Davidovics Jiszróél (György) 1989-ben Izraelbe ment tanulni, és ott a külföldi jesivákban tanuló magyar származású diákok közül a rendszerváltás után elsőként avatták ortodox rabbivá. Budapesti tartózkodása alatt terveiről kérdeztük, és arról, hogyan látja a magyarországi zsidóság jelenlegi helyzetét?

Miért választottad ezt a hivatást?

Viszonylag késői döntés volt. Hagyo­mányokat ápoló, nem vallásos család­ban nőttem fel, szüleim gondoskodtak arról, hogy a szokásokat a gyakorlatban is megismerjem. Tízéves koromban au­todidakta módon elkezdtem tanulni a Bibliát. Kicsit később, 1988-ban első­ként Kelet-Európából, részt vettem az Izraelben megrendezett nemzetközi bibliaversenyen, ahol a diaszpóra kate­góriában negyedik helyet értem el. A versenyt követő néhány hónapot Izrael­ben töltöttem egy héber nyelvtanfolya­mon, és közben megismertem néhány vallásos embert, akik megértették ve­lem, hogy a zsidó vallás ebben a mo­dern világban is nagyon időszerű. Visszatérve Magyarországra, elkezdtem Baruch Oberländer rabbinál tanulni, és elhatároztam, hogy érettségi után Iz­raelbe megyek, hogy ott egy jesivában folytassam tanulmányaimat. Azt, hogy rabbi leszek, a jesivában döntöttem el.

Miért nem az Országos Rabbiképző Intézetet választottad a számodra való­színűleg sokkal kevésbé ismert izraeli jesiva helyett?

– Ennek két oka van: egyrészt a tradi­cionális (ortodox) vallásosság sokkal közelebb áll hozzám, mint a neológ, másrészt az, hogy Oberländer rabbinál elkezdtem Talmudot tanulni, és úgy éreztem, hogy e mű tanulmányozására Izraelben több lehetőségem lesz. Azt gondolom, hogy a lubavicsi hászid mozgalom cfáti jesivája, ahol tanultam, nagyon jó választás volt, mivel ez az irányzat nyitott minden más irányzat fe­lé, másrészt nagy hangsúlyt fektet a küldetéstudatra, ami egy rabbi számára alapvető fontosságú.

Izraelben hogyan lehet rabbidiplo­mát szerezni?

A vizsgákat többéves tanulás előzi meg, amelynek során meg kell ismerni a rabbinikus irodalom fontos műveit. Ezen belül a Talmud néhány kötetének és a Sulchán Áruchnak az alaposabb tudása szükséges. A vizsgakérdések fő­leg a Sulchán Áruch egyik kötetének száztíz fejezetéből valók, amelyek a kósersággal összefüggő problémákat írják le aprólékos gondossággal, ezeket vi­szont csak úgy lehet megtanulni, ha az embernek átfogó képe van a vallási iro­dalomról.

– Kívülállóként, a rendszerváltás éve­it Izraelből szemlélve, mi a vélemé­nyed, mennyire változott meg a ma­gyarországi zsidóság helyzete az el­múlt hat év során?

– Szerintem a helyzet vallásos szem­pontból nézve romlott, hiszen a hagyo­mányokat jobban ismerő és gyakorló idősebb nemzedék lassan eltűnik, az utánpótlás pedig nem biztosított. Ez azonban egy hosszabb folyamat ered­ménye, a hitközségi intézményrendszert már a ’70-es évekre elpusztították a pártállami vezetők. Ami megmaradt, azt azért hagyták meg, hogy fenntartsák a vallásszabadság látszatát, de ezeknek a szervezeteknek soha nem volt és ma sincs valódi, vallási szempontból érté­kelhető tartalmuk. Egyesek azt állítják, hogy kisebb-nagyobb reformokkal, a fel­ső vezetés cseréjével számottevő pozi­tív változást lehetne elérni. Szerintem igaz ugyan, hogy a vezetők többségének viselkedése nélkülözi a zsidó szellemiséget, de leváltásuk önmagában még nem vezetne semmi eredményre, hi­szen maga az intézményrendszer műkö­désképtelen. Az elmúlt hat évet a sok új szervezet miatt „zsidó reneszánszként” szokták emlegetni, én azonban inkább a „zsidó ébredés” időszakának nevezném: az emberek elkezdtek ugyan érdeklődni őseik hite iránt, azonban a ha­gyományokhoz való kötődés csak na­gyon keveseknél jelentkezik a minden­napi életben is. Az új intézmények meg­jelenése örömmel tölt el, de sajnálom azt, hogy legnagyobb részük mennyiség­centrikus, minél több ember bevonásá­ra törekszik, a külföldi szponzoroknak így, a nagy számadatokkal próbálván igazolni eredményességüket.

Szerinted hogyan lehetne változtat­ni a jelenlegi helyzeten?

Pozitív magatartásmintákra lenne szükség: olyan Magyarországon szüle­tett és itt élő fiatalokra, akik hagyo­mányhű életmódot folytatnak, és ezt a külvilág előtt is vállalják. így lenne ki­hez csatlakozni, és a zsidóságon belül elindulna a „pozitív asszimiláció”. Fon­tos azonban a „kereset” is, hogy a puszta érdeklődésen túl az itteni zsidók több áldozatot vállaljanak zsidó identi­tásuk fejlesztéséért.

Te visszatérsz Magyarországra?

Az ünnepek után Izraelbe megyek, hogy ott családot alapítsak, de néhány év múlva, ha valaki itt biztosítana ne­kem munkát, akkor valószínűleg elfo­gadnám az ajánlatát.

Addig hogyan próbálod segíteni a magyarországi zsidóságot?

Volt tanárommal, Baruch Oberländerrel ma is jó kapcsolatban vagyok, és neki szeretnék segíteni feladatai ellátásá­ban. Az általa képviselt Chábád Lubávics Zsidó nevelési és Oktatási Egyesületet az érdeklődők leginkább könyv- és lapki­adásáról ismerik. Ebben a munkában próbálok én is szerepet vállalni: részt vettem a Sámuel imája című magyar imakönyv szerkesztésében, valamint cik­keket írok az Egység és a frissen megje­lent hetilap, a Gut Sábesz számára.

Mit javasolnál annak a fiatalnak, aki a hagyományok szerint szeretne élni, de környezete nem vallásos?

Elsősorban azt, hogy türelmes és megértő legyen a környezetével szem­ben, próbáljon meg példamutatóan vi­selkedni. A család, a barátok, az ismerő­sök valószínűleg az első időkben ide­genkedni fognak a számukra új szoká­soktól, de ha valaki következetesen ezek szerint a szokások szerint él, akkor a többiek rájönnek arra, hogy ez számá­ra igazán fontos, és előbb-utóbb ezt az elhatározását ők is elfogadják.