Az ideál

Halála ötvenedik évfordulójára Bangha Béla írásműveiből közöl szemelvényes összeállítást a Hunnia című folyóirat. Az 1919-es ellenfor­radalomból született Horthy-rendszer egyik szellemi vezéralakjává lett jezsuita pátertől előbb filozó­fiai fejtegetéseket idéz „A magyar szellem önvédelme” alcímmel megjelenő időszaki kiadvány, majd mű­velődés- és sajtópolitikai, valamint publicisztikai írásaiból szedeget össze csokornyit.

Talán nem egyszerűsítjük le túl­zottan Bangha Béla politikai örök­ségének a lényegét, ha a Hunniában közreadott terjedelmes idézetekből itt csak egy-egy mondatnyit citá­lunk. Bangha, aki nyájasan csak lélekmérgezőnek minősíti a liberális Est-lapokat, a polgári demokrata Világot és a szociáldemokrata Nép­szavát, felszólítja olvasóit: „Dobjuk ki tehát az áruló, korrupt, tisztes­ségtelen sajtót és hozzuk be helyé­be a katolikus sajtót.” A páter, aki szerint „a legnagyobb harcmező, amelyiken … a világnézeti csata el­dől, a sajtó marad”, minden lapot zsidónak deklarál, amelyik csak le­írja is Lenin nevét. Egy szociálde­mokrata agitátornő tevékenységét és stílusát gúnyolva Bangha Béla „Hebron rózsáját” és fajának „háromezer esztendős vakmerőségét” emlegeti… 1918 magyar forradalmára utalva figyelmeztet: „Nincs nagyobb bűn a földön, mint a társadalmi béke felbomlasztása, az államrend megdön­tése”, márpedig „ezt a legnagyobb bűnt követték el a destrukció napi­lapjai”.

A Hunnia rövid szerkesztői meg­jegyzéssel vezeti be a Banghától kö­zölt szemelvényeket. Eszerint ez a „nagy felelősségtudatú magyar gon­dolkodó ma is megfontolásra ajánl­ható életművet” hagyott maga után. Nem kívánunk itt a néhai jezsuita filozófusi, politikusi és publiciszti­kai működésének általános minősí­tésével, sem Bangha emberi jellem­zésével foglalkozni. Annyi azonban kétségtelen, és már a szemelvények­ből kitűnik, hogy életműve csak­ugyan megfontolást érdemel. A ma­gunk részéről e megfontolás alapján arra a véleményre jutunk, hogy a konzervatív, militáns politikai ka­tolicizmus e személyisége a maga hevesen antiliberális és antiszemita mivoltában minden lehet, csak kö­vetésre méltó példa nem. Úgy lát­szik azonban, hogy a Hunnia (fele­lős szerkesztő: Szőcs Zoltán, felelős kiadó: Kunszabó Ferenc) a megfon­tolást más értelemben ajánlja: az elfogadás szinonimájaként. Erre következtethetünk a lap ugyanazon számának egy másik írásából, amelynek Kunszabó a szerzője.

„Gondolatok az óceán felett” cí­mű cikkében Bangháról ugyan em­lítés sem történik, annál bővebben van szó „a kozmopoliták” és liberá­lisok bűneiről a magyar jelenkor­ban. És habár Kunszabó szemére veti „a Magyar Demokrata Fórum magját képező népi-nemzeti értel­miségi elitnek”, hogy nem veszi tu­domásul: „a kozmopolitizmussal, akárcsak a kommunizmussal, nem megalkudni, hanem megharcolni kell”, a mai magyar sajtót ugyan­azért és ugyanazon a hangon tá­madja, mint az MDF ún. mozgalmi szárnyának bizonyos ismert vezér­alakjai. Kunszabó szerint „a szolga­ságban nevelkedett magyar sajtó … nyíltan a kozmopolita liberalizmus, vagyis a szabad demokraták mellé áll, s naponta támadja nemtelenül a nemzeti irányt”.

Mondhatnánk erre azt, hogy mi közünk hozzá, a Szombat nem poli­tikai lap, nem kell beleszólnunk a politikai pártok küzdelmeibe. Csak­hogy a „mese rólunk szól”. Aligha véletlenül került a Hunnia egyazon számába Bangha Béla véleménye a „destruktív sajtóról” és Kunszabóé, aki szerint meg kellene törni annak a „szellemi maffiának” az erejét, mely „itt az utóbbi húsz évben ki­alakult, s nem csupán a bankéletet tartja kezében, hanem a tudományt, a kultúrát, de légióként a televíziót, rádiót és sajtót”.

Bangha Bélát a Hunnia jónak lát­ta úgy idézni, hogy a zsidózások ki ne maradjanak. Kunszabó (ezúttal) nem zsidózik nyíltan, de aligha két­séges, mi a helyes olvasata sorai­nak. Összecseng ez Csurka István egynémely kitételével, amelyek meg­lehetős feltűnést, sőt széles körben felháborodást keltenek.

Világos, hogy mi nem az ideál és mi igen. Nem a „zsidó szociálde­mokrácia” az eszménykép, nem a „rothadt és destruktív liberaliz­mus”. Az ideál a Csurka-Kunszabó páros, kiegészítve Bangha páterrel. Hunnia az ideál, egy „keresztényesített”, „nép-nemzeti” Hunnia, mely­hez a Horthy-Magyarország köze­lebb áll, mint Európa.

De akár megkérdeznek róla ben­nünket, akár nem, a mi vélemé­nyünk erről az, hogy köszönjük, nem kérünk belőle.

G. Gy.