Az enciklika  zsidó visszhangja

A zsidó visszhang

„Túl kevés és túl kései” – reagált a nyi­latkozatra Jiszrael Meir Lau Izrael askenáz főrabbija, maga is a Soá túlélője. „Bizonyos vagyok benne, hogy annak idején az egyház nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy mentse az embere­ket.” A főrabbi csalódását fejezte ki a nyilatkozat szövegével kapcsolatban.

„Üdvözöljük ezt a dokumentumot” – nyilatkozta Lau főrabbi. „De nem bo­csáthatunk meg az áldozatok nevében és nem feledhetünk. Mindamellett azt is el kell mondanunk, hogy ötvenhá­rom év után ez túl kései és túl kevés. Azt állítani, hogy XII. Pius nem bűnös – ezt nem tudom elfogadni, nem volt aktív részese a Soának, de passzivitá­sával hozzájárult ahhoz, nem lehet tel­jes bocsánatkérésről beszélni, ha nem említik annak az embernek a bűnét, aki látta a vért és mégsem akadályoz­ta meg ártatlan emberek halálát” – tet­te hozzá. Utalt arra, hogy katolikus egyházi személyekkel folytatott koráb­bi megbeszélésein ígéretet kapott: a készülő dokumentumban szó lesz a katolikus egyház hallgatásáról és XII. Pius pápa rideg távolságtartásáról is.

A nemzetközi zsidó szervezetek ve­zetői – visszafogottabb hangon – ugyan­csak csalódásuknak adtak hangot. David Rosen rabbi, az antiszemitizmus elleni harcot koordináló Anti Defamation League izraeli vezetője a német és fran­cia katolikus püspökök hasonló nyilat­kozatairól szólva utalt rá: ez utóbbiak sokkal egyértelműbben hangsúlyozták felelősségüket ama morális légkör meg­teremtésében, melyben lehetővé vált, hogy katolikus országokban a náciz­mus uralomra jusson. Egyértelműen ki­jelentették, hogy püspökeik közt is volt olyan, aki antiszemita nézeteket han­goztatott. Elan Steinberg, a Zsidó Vi­lágkongresszus ügyvezető igazgatója elsősorban XII. Pius felmagasztalását és az egyház intézményi felelősségének elhallgatását kifogásolja.

A Ha’arec szemleírója – elismerve a nyilatkozat pozitívumait – keményebb hangot használ, mikor arról ír, hogy XII. Pius eltaszította a holocaust üldö­zötteit, Elan Steinberghez hasonlóan felhánytorgatja, hogy a dokumentum csak az „egyház fiainak és lányainak” felelősségéről beszél, de az egyház tisztségviselőiről hallgat.

Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ izraeli igazgatója a keresztény teológiai antijudaizmus és a náci anti­szemitizmus, mint újpogány ideológia különválasztását sérelmezi. A zsidóel­lenes keresztény tanok és gyakorlat készítették elő az utat a nád antisze­mitizmus számára – mondta Zuroff. Ál­lításának illusztrálására említhető a vérvád nácik által is használt rémmeséje, a lateráni zsinat által elrendelt sárga folt a zsidók megkülönbözteté­sére vagy kirekesztésük számtalan foglalkozási ágból. A zsidóellenesség katolikus hagyományai nélkül aligha kerülhetett volna sor azokra a rémtet­tekre, amelyeket a katolikus Horvátor­szágban vagy Litvániában követtek el a helyi lakosok – hangsúlyozta Zuroff.

A nyilatkozat zsidó bírálói ugyanak­kor szinte kivétel nélkül pozitívan íté­lik meg a pápa szerepét, és a doku­mentum alulfogalmazott voltát az egy­házi hierarchia számlájára írják. Méltatják II. János Pál úttörő szerepét a zsidó-keresztény kapcsolatok alakítá­sában, látogatását a római zsinagógá­ban, amelyre a pápaság elmúlt ezer esztendejében nem volt példa. Egye­sek éppen úgy vélik: ha a pápa egyma­ga fogalmazta volna a nyilatkozatot, az sokkal messzebb ment volna. A mos tani egyházfő érdemeit az izraeli főrab­bi is méltatta, fölidézve tisztességes magatartását a háborút követő évek­ből: „A háború után zsidó gyerekeket vittek hozzá, hogy megkeresztelje őket, ő azonban ezt megtagadta, mondván, hogy a gyerekeket vissza kell vezetni népükhöz.”

Jehuda Bauer, a Jad Vasém Intézet holocaust-kutatócsoportjának igazga­tója határozott előrelépésnek tartja a nyilatkozatot, amely egyértelműen és minden engedmény nélkül elítéli a zsidóellenesség minden formáját. A fele­lősség nagyjának elhárítását így kom­mentálta: „Ötven évig tartott, amíg a Vatikán kiadta ezt a nyilatkozatot. Va­lószínűleg majd kétszáz év múlva ké­szül el az, amelyikre mi várunk.”