Az EMIH Holokauszt megemlékezési kezdeményezése

2007. május 18. Emlékezni, de miért és hogyan? A Holokauszt élménye és emléke talán az egyik legmeghatározóbb eleme zsidó identitástudatunknak a mai magyar zsidó közösségben. Gyakorlatilag nincs olyan magyar zsidó család, akinek ne lennének kegyetlenül elpusztított családtagjai, akinek ne lenne kire emlékeznie…

	Köves Slomó rabbi (Forrás: www.hitkozseg.hu)

A Holokausztra minden évben – és általában egy évben többször is – a legkülönbféle szervezetek, egyesületek, hitközségek emlékeznek, és természetesen vannak állami megemlékezések is különösen azóta, hogy április 16. hivatalos állami ünnepé lett avatva. A megemlékezéseknek több kitüntetett napja is van.

Közvetlen a Holokauszt után, a magyar ortodox rabbik sziván hó 20-át (idén június 6.) tűzték ki a Holokausztban elhunyt mártírok emléknapjául. Így hát, aki nem ismeri hozzátartozói halálozásának pontos napját, az ezen a napon tartja a jorcájt évfordulót.

Nagyon fontos emlékezni. Az emlékezésnek azonban sokféle célja és szerepe lehet. Lehet emlékezni azért, hogy az utókor levonja a jelenkor aktualitásait, és óvakodjon a történelem útvesztőjében ismét hasonlóan végzetes vágányokra keveredni. Lehet azért emlékezni, hogy ezzel a szörnyűségek időfeletti üzenetét deklaráljuk, vagy egyszerűen azért, hogy kegyeletünket letegyük apáink nagyapáink előtt.

Emlékezni és megtartani

Van azonban az emlékezésnek még egy fontos eleme. Ahogyan Eszter könyve (9:28.) írja a purimi történet csodájának megemlékezéséről: „Ezek a napok emlékezetben maradnak és megtartatnak minden nemzedékben és nemzedékben”. Az emlékezés nemcsak a múltról szóló nosztalgia, hanem a múlt jelenbe való átültetése. Az emlékezésnek közvetlen hatása kell hogy legyen a jelenükre. Éppen ezért a zsidó hagyomány szerint, az elmúltakra való emlékezés legnemesebb formája a tanulás. Hagyományos egy halálozási évfordulón, sőt magában a gyászidőszakban az egész judaizmust átfogó, első zsidó jogi és erkölcstani gyűjteményből, a talmudi Misnákból egy-egy passzust tanulmányozni, az elhunyt emlékére. A zsidó misztika szerint a talmudi Misnának külön jelentősége van, hiszen a Misná (משנה) héber szó ugyanazokból a betűkből tevődik össze, mint a N’sámá (נשמה), a lélek.

Szokás továbbá, hogy ilyenkor az elhunyt nevének a kezdőbetűivel kezdődő passzusokat tanulnak, hiszen a kabbala szerint a név is erősen kapcsolódik az ember lelkéhez.

Minden nap egy közösség és egy mártír

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbinátusa az emlékezésnek a legeredetibb és leghagyományosabb formáját fogja idén nyáron meghonosítani. Sziván hó 20-tól (idén június 6.), a magyar ortodox rabbik által megállapított holocaust emlékezési naptól, egészen július 9-ig a magyarországi zsidóság deportálása beszüntetésének napjáig, a héber Álef-Bét sorrendjében haladva, minden nap egy további zsidó közösség és egy a holocaustban elhunyt személy emlékére lesz oktatás egy-egy misna passzusról. A tanulás előtt egy pár szó fog elhangzani az aznapi település és személy történetéről. A tanulás után elhangzik a Kádis, a hagyományos gyászfohász.

Az oktatás élőben minden reggel a Vasvári Pál utcai zsinagógában a reggeli ima után reggel 9-kor lesz, de az előadás hanganyaga és az aznapi helység, illetve mártír emléke minden nap megtalálható lesz az Interneten a www.zsido.com és www.hitkozseg.hu honlapokon. Aki teheti szenteljen naponta egy pár percet a mártírok emlékére és hallgassa meg az aznapi Misnát.

Az áldozat nevével és életéről, illetve tragédiájáról egy 3-4 soros leírással, várjuk azok jelentkezését, akik így szeretnének emléket állítani mártírjaiknak.
Telefon: 268-083; Email: [email protected]; Budapest, 1052 Károly krt. 20.