Az első ipari falu Izraelben

Silatban az év minden napján „aratnak”

Izraelben nem kell lámpással ke­resni a történelmi helyeket. Moddin körzetében egykor a makkabeusok éltek; itt kezdődött népünk történe­tének örök emlékezetű szabadságharca.

Egy értelmiségi fiatalokból álló csoport ezen a helyen vetette meg az új típusú falu alapjait. Silat ab­ban az értelemben újszerű, hogy bár falu, mégsem a mezőgazdasági termelés a létalapja, hanem az ipar. Annak is az a válfaja, amelyet tu­dományos iparnak szoktak nevezni. A silatiak nem verejtékezve keresik meg a kenyerüket, hanem számító­gépeket fognak munkába.

Maroknyi fiatal mérnök hozta lét­re Silatot, és ma, tizenhárom év múltával hatvan család él itt egy­mást segítve, mégis egymástól füg­getlenül. Hatvan önálló vállalkozás működik egymás mellett, jó szom­szédságban.

*

Ha az ember végigsétál vagy ko­csival végighajt a silati utcákon, szinte semmit sem lát az ipari te­vékenységből. Csak kaliforniai szín­vonalú villákat – ezekben élnek a falusiak. A portákon megannyi ki­csiny, de modem műhely, üzem.

Vajon miért költöztek ide? Hiszen amit csinálnak, azt a közeli nagyobb városban, Ramat Ganban is megte­hetnék. Az élet minősége – ez von­zotta őket. Falusias környezet, friss és tiszta levegő. A gyermekek egész évben úgy érezhetik, hogy valami nyaralóhelyen vannak.

Egyetlen mezőgazdasági vállalko­zás van Silatban: egy exportra ter­melő virágkertészet. Saját szükség­letére persze ki-ki a maga háza tá­ján termeszti a virágot.

Manapság nem a szappanfogyasz­tás mutatja egy ország civilizációs színvonalát, hanem a komputerek száma. Nos, a kis Silatban 36 számí­tógép dolgozik. A helyi precíziós- mérőműszer gyárban a számítógép a termelés szíve, másutt a tűzoltó-­berendezések gyártásában, amott meg egy kémiai analitikai üzemben hasznosul az elektronika.

Új telepesek is jöhetnek

Az Izraelbe újonnan bevándorol­tak (olék) számára is vannak laká­sok Silatban, de csak olyanokat fogadnak be, akiknek megfelelő szak­májuk van. Ha megjönnek, másnap már dolgozhatnak is. A munkabért kollektív szerződés szabályozza, mint minden szervezett munkahelyen. A silatiaktól idegen, hogy kiuzsorázzák a tájékozatlan és a munkapia­con még védtelen olékat.

Silat annak idején úttörő volt, az első ipari falu Izraelben. Ma már sok ilyen település van, de ők büszkék az elsőségükre. Akadtak pedig, akik kételkedtek: ugyan életképes-e az a falu, ahol nem terem lucerna és senki sem fej tehenet?

Tehén nincs, a tejet a Tnuva-kocsi hozza. Sofőrje most készül nyug­díjba menni, és a végkielégítésből tejüzemet akar berendezni Silatban. Javában alkuszik is a házra, ahol – szintén számítógép utasítására – automaták csomagolják majd a kü­lönféle sajtokat, tejtermékeket.

A falubelieknek közös terveik is vannak. Klubot szeretnének építeni – nemcsak maguknak, hanem a környékbelieknek is. Olimpiai uszo­da, sporttelep is kellene. Akkor len­ne kifizetődő mindez, ha ötszáz- hatszáz jeruzsálemi család is bekap­csolódna – ha nem is állandó társtulajdonosként, de legalább átmene­tileg, mondjuk három évre.

Ma szűken háromszáz lakosa van a falunak. – Szeretnénk elérni az ötszázat – mondja a település titkára. Ha az országban ismét gazda­sági fellendülés áll be, úgy meg is valósulhatnak az elképzelések. A si­latiak – ellentétben az agrártelepü­lésekkel – folyamatosan adják el termékeiket, naponta „aratnak”. Csak béke legyen, az optimizmus­ból futja, akár exportra is.

(A torontói Menóra-Egyenlőség nyomán)