Az elődök szorongása

A RENDSZERVÁLTÁS a Magyar Televízióban életre bábáskodta a Vallási Szerkesztőséget, ahol – ha­vi negyedórában meghatározva a rá eső időt – a „magyarországi zsidó­ság műsora” is megszületett. Ismét belegyömöszöltettünk a vallás Prokrusztész ágyába, jóllehet a műsor – idézett alcíme szerint – nem kizárólag vallásos zsidókhoz kíván szólni. Minthogy az MTV Vallási Szerkesztősége a sorozat szülője és gazdája, érthető a vallás prioritása, de a ke­resztény felekezetek adásaival összehasonlítva, a zsidó-sorozat, lehe­tőségeihez képest, jóval szűkebb ho­rizontú. Mert bár epizódjai valóban számot adnak a vallásos élet alap­vető elemeiből – s figyelembe véve a mai zsidóság nagy részének ismerethiányát, ezzel űrt töltenek be -, mégsem teljes a kép, amelyet a műsor elénk tár.

Elnézve a keresztény összeállítá sokat: számtalan bázisközösség, fiatal gyülekezet mozgalmas életébe is bepillantást enged a kamera. Ellentétben a zsidó-negyedórával, itt olyan kérdések is felmerülhetnek, amelyek nem a szűk értelemben vett műsor szerkesztése sem a hagyományos kérdés-felelet sémára épül.

Már azáltal is emelkedne a sorozat színvonala, ha csak felmerülne, hogy a zsidóság több mint vallás, s mint valláshoz kapcsolódnak, s maga a vallás önmagában is többet jelent hívei számára, mint istenhitet. Hát még ha szó esne a zsidó lét számtalan más vetületéről, s a képernyőn is tükröződne az a reneszánsz, ami immár nyilvánvaló a magyarországi jisuv körében.

S akkor egyrészt érthetővé válna a sorozat címe: Az utódok reménysége – mert tényleg él bennünk a hatikva, a remény, másrészt nyilvánvalóvá válna, hogy rossz ez a cím. Mert nemcsak utódok vagyunk, s a szóösszetételben egyértelmű a háttérben sajgó gyász, a szomorú utalás az elpusztítottakra. Az elődök szorongása tükröződik műsorunk főcímében, holott már jelen van egy új generáció, egy új szellemiségű zsidóság előőrse, amely képes feldolgozni s ezáltal legyőzni a múltat, megfogalmazni és felmutatni saját értékeit. Miattuk kellene szélesebb horizontot láttatnia a sorozatnak, ami egyelőre csupán zsidókról szóló ismeretterjesztés, s nem zsidókhoz szóló saját magazin.

(szántó t)