Az Eichmann-per és a magyar politikai vezetés

Ha nem ragaszkodunk a napi pontossághoz, akkor kimond­hatjuk: negyven esztendeje an­nak, hogy Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführert, több millió európai zsidó deportálásának és meggyilkolásá­nak – köztük közel hatszázezer magyar zsidónak – egyik fő szervezőjét Argentínában elfogták, Izraelbe szállították, ott bíróság elé állították, amely halálra ítél­te, és 1962. május 31-én kivégezték.

Az Eichmann-per világszerte nagy ér­deklődést váltott ki és komoly vissz­hangja támadt Magyarországon is. Az ak­kori Népszabadság Eichmann Izraelbe szállításának tényét már annak nyilvá­nosságra hozatala – 1960. május 23. – után két nappal közölte, és ezt követően – mondhatni – rendszeresen tájékoztat­ta a magyar nyilvánosságot az ügy továb­bi fejleményeiről. Arról azonban a nyil­vánosság előtt nem esett szó, hogy az Eichmann-ügy valójában milyen és mek­kora hatást váltott ki a magyar kormánykörökből és az állampárt, az MSZMP ve­zető testületének számító Politikai Bi­zottságából (PB). Az Eichmann-üggyel az év folyamán kétszer is foglalkozó PB ülésről a nyilvánosságot nem tájékoztat­ták, és erre az azóta eltelt több mint negyven év alatt sem került sor.

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1960. június 28-i ülésén tárgyalt el­őször – részletes előterjesztés alapján – „…az Eichmann-üggyel kapcsolatban teendő intézkedésekről”. Az ülésen le­folytatott vitában öten szólaltak fel, kö­zülük részletesebben Szirmai István és Kádár János. Meg kell jegyezni, hogy az ’56-os évi forradalmat követő periódusban a felső pártvezetésben je­lentős „zsidótlanítási” folyamat ment végbe. Ismereteink szerint 1960-ban a PB-nek csak egy zsidó származású tag­ja volt Szirmai István személyében.

Szirmai István az 1940-es évek elején került át az erdélyi kommunista mozga­lomból Magyarországra. Politikai pálya­futását Erdélyben, az ottani cionista mozgalomban, a Hasomér Hacair ifjúsá­gi szervezetben kezdte. Szirmai Istvánt az 1950-es évek első felében a Slansky-per, majd a Szovjetunióbeli ún. „orvos­per” nyomán letartóztatták és börtönbe vetették. Ilyen előélet után külön figye­lemre méltó a PB 1960. június 28-i ülé­sén elhangzott felszólalása. Szirmai Ist­ván felszólalásában megismételte az ak­kori szovjet vezetés által hangoztatott legsötétebb vádakat. Elmondása szerint pl. Kasztner Rezsőt 1957-ben Izraelben az ottani kormány gyilkoltatta meg, Ben Gurion miniszterelnök „összeköt­tetésben” állt a Gestapóval stb.

Kádár János felszólalása azért is je­lentős, mert ismereteink szerint itt be­szélt összefoglaló módon az MSZMP „zsidó politikájáról”. Az Eichmann-ügy kapcsán leszögezte, hogy nem kell be­lőle „zsidókérdést” csinálni: „Ez nem zsidókérdés, ez a fasizmus és az antifasizmus kérdése.” Kádár János hozzá­szólása nyomán az elfogadott határozat többek között leszögezte: „… a fasiszta kísérletekkel szemben az antifasiszta front erősítésére kell használni (az Eichmann-pert), figyelembe véve a Né­met Szövetségi köztársaság életében mutatkozó neofasiszta tüneteket és az izraeli kormány bel- és külpolitikájában mutatkozó cionista jelleget.”

Az 1960. június 28-i PB ülést követő­en a megfelelő szervek nagy aktivitással fogtak hozzá az ülésen elfogadott hatá­rozat végrehajtásához. Csakhamar kel­lemetlen tapasztalatokat szereztek. Az ún. testvérországok – Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió – ko­rántsem tulajdonítottak az Eichmann-ügynek akkora jelentőséget, mint a ma­gyar politikai vezetés. Nem zárkóztak el az ügyben való közreműködés elől, de azt mind alacsonyabb szintre kívánták szállítani. „Furcsa” eredménnyel járt a Magyarországon működött Eichmann- kommandó 1944. évi tevékenységére vonatkozó anyaggyűjtés. Egy 1960. szeptember 22-i, Puja Frigyes külügyi államtitkárnak küldött, a Belügyminisz­tériumból származó feljegyzés szerint: „… a rendelkezésünkre álló anyag kellő módon nem biztosítja célkitűzésünk el­érését, mennyiségileg és minőségileg is egyaránt döntően az 1944. évi deportálási akcióra korlátozódik.” A feljegyzés az anyaggyűjtés tapasztalatai alapján azt javasolja, hogy vonják vissza az 1960. június 28-i PB ülésén született határozatot. A más területeken is szer­zett tapasztalatok arra késztették a PB-t, hogy 1960. október 11-i ülésén vita nél­kül hatályon kívül helyezze a korábbi határozatot. A továbbiakban az Eichmann-perrel a napi sajtó és az Új Élet foglalkozott a visszavont PB határozat szellemében.

Gáspár Ferenc

MSZMP Külügyi Osztálya

127/SE/l960.

SZIGORÚAN TITKOS!

Előterjesztés

Az MSZMP KB Politikai Bizottságához*

Kérem a MSZMP KB Politikai Bizottsá­gát járuljon hozzá, hogy a Külügymi­nisztérium és a többi illetékes hatóság az Eichmann nevű ismert fasiszta hábo­rús bűnössel és népgyilkossal kapcso­latban a következők szerint járjon el:

1.) Intézzünk jegyzéket az izraeli kor­mányhoz, amelyben kérjük Eichmann kiadatását abból a célból, hogy magyar bíróság elé állítsuk, a Magyarországon elkövetett bűncselekményei miatt. A ki­adatást akkor kérjük, amikor már bizo­nyos) hogy a tárgyalást Izraelben foly­tatják le azzal, hogy az ottani tárgyalás után adják át nekünk…**

2.) Abban az esetben, ha az izraeli kormány ezt a kérésünket elutasítja – ami majdnem biztosra vehető – újabb jegyzékben javasoljuk, hogy Eichmannt állítsák azoknak az országoknak bírái- ból alakítandó közös bíróság elé, ame­lyekben tetteit elkövette.

3.) Amennyiben ez a lépésünk is ered­ménytelen maradna, forduljunk az izrae­li kormányhoz azzal az igénnyel, hogy a tárgyaláson a Magyar Népköztársaság képviselője is részt vehessen és előter­jeszthesse vádjainkat Eichmann ellen.

4.) Ha ezt a kérésünket sem teljesíti Izrael, adjunk ki dokumentumgyűjte­ményt, amelynek éle Eichmann és a je­lenleg is funkcióban lévő német fasisz­ták ellen irányulna, s ezzel lelepleznénk a jelenlegi nyugat-német rezsimet…

5.) Helyes lenne, ha a Csehszlovák Köztársasághoz hasonlóan Argentíná­hoz intézett jegyzékünkben kérnénk néhány ott tartózkodó magyar háborús bűnös kiadását – leellenőrzött konkrét nevek felsorolásával.

6.) A Magyar Népköztársaság Leg­főbb Ügyésze az Eichmann-üggyel kap­csolatos bűnügyi intézkedéseket (elfo­gató parancs, tényállás ismertetése, bi­zonyítékok) készítse elő.

7.) A Belügyminisztérium, a Külügymi­nisztérium és az Állami Egyházügyi Hi­vatal belföldön és külföldön sürgősen gyűjtse össze Eichmann magyarországi vonatkozású bűncselekményeire vonat­kozó adatokat, fő figyelemmel a Német Szövetségi Köztársaságban tevékenyke­dő fasiszta elemek felelősségére.

8.) A sajtó Eichmannal a fenti tervek­hez igazodva foglalkozzék

Az említett diplomáciai lépések meg­tételének szükségességét és célszerű­ségét a következők indokolják:

a) Az Eichmann-ügyet a lehető legna­gyobb mértékben arra kell felhasznál­nunk, hogy leleplezzük azokat a fasisz­tákat, akik ma is fontos szerepet játsza­nak a Német Szövetségi Köztársaság­ban, politikája kialakításában, az állam- apparátusban, a különböző fasiszta jellegű társadalmi szervezetekben…

b) Célunk – a nyugatnémet militaris­ta és neofasiszta vezető körök minél nagyobb méretű leleplezése – érdeké­ben arra kell törekednünk, hogy az Eichmann-ügy minél szélesebb nyilvá­nosságot kapjon. Az izraeli kormány ugyanis Eichmann elfogásával olyan eszközök birtokába jutott, amelyek al­kalmasak arra, hogy a nyugatnémet kormányt sakkban tartsa. Az izraeli kormánynak módjában áll a mai nyugatné­met vezetők súlyos kompromittálása Eichmann vallomásának segítségével, ugyanakkor az izraeli kormánytól függ, hogy ezt megteszi-e, vagy a nyugatné­met kormánnyal alkudozásba bocsát­kozik, hogy cserébe a leleplezés meg­akadályozásáért különböző – főleg gaz­dasági – előnyöket csikarjon ki. Java­solt lépéseink nagymértékben zavar­hatják és akadályozhatják az izraeli­-nyugatnémet zsarolási és egyezkedési manővereket.

c) Eichmannt szeretné megszerezni a Német Szövetségi Köztársaság is – s ebben a törekvésében láthatóan nyuga­ti körök támogatására számíthatnak – mert csak így érezheti magát teljes biz­tonságban Eichmann esetleges komp­romittáló vallomásai ellen, másrészt ez­zel is a nácizmus ellenségének színé­ben tüntetheti fel magát. Hasonló érde­kek közös nevezőre hozták ebben az ügyben az Argentin Köztársasággal, amely szintén igen kellemetlen helyzet­be kerülhet nagyszámú náci rejtegeté­se miatt. Ezért máris közösen „antisze­mita hullámmal” fenyegetik Izraelt Eichmann „elrablása” miatt…

Budapest, 1960. június 24.

Péter János

a külügyminiszter első helyettese

Hollai Imre

az MSZMP KB Külügyi Osztályának

vezetője

RÉSZLETEK A JAVASLAT VITÁJÁBÓL

Szirmai István elvtárs:

Fel szeretném hívni az elvtársak fi­gyelmét olyan körülményre, amely nem szerepel az előterjesztésben. Ennek az Eichmannak elfogatásában és elítélésé­ben az izraeli kormány olyan szempont­ból is érdekelt véleményem szerint, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek az izraeli kormányt és a cionista moz­galmat súlyosan kompromittálják. Ezekről Eichmann is tud és azokat az izraeliek nem akarják napvilágra hozni. Ilyen tényező is van. Volt az a bizonyos Kaszner-ügy, akit az izraeli kormány lö­vetett agyon, hogy befogja a száját. Ez is egy zavaros dolog volt, de a lényeg az, hogy még maga az izraeli kormány feje is érdekelt ebben a dologban, mert neki is voltak összekötteté­sei a Gestapóval. Egy igen ér­dekes dolog van itt. Eich­mannt elrabolták Argentíná­ból, s mikor ez nyilvánosság­ra került, rá 3 napra leégett az a nagyterem, ahol az ilyen nyilvános tárgyalást le lehet­ne bonyolítani. Ez sem egy utolsó dolog.

A következőket javasol­nám: A mi agitációnk ne csak olyan irányba hasson, az Eichmann-perből olyan hasznot húz­zon, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság fasisztái lelepleződjenek, hanem arra kell törekedni, hogy az izraeli kor­mány is le legyen leplezve. Tehát kétfe­lé kell, hogy irányuljon az agitáció. Fő követelésünk, aminek hangot kell adni, az legyen, hogy nemzetközileg teljes nyilvánosságot biztosítsanak a per­nek…

Kádár János elvtárs:

A következőket ajánlanám: Egyetér­tek az egész elképzeléssel, de vannak meggondolásaim, nem jó ezekkel a nyomorult, fasiszta ügyekből kizárólag zsidókérdést csinálni. Ha mi ebben a dologban fellépünk, a döntő az le­gyen, hogy ez az Eichmann a magyar állampolgárok százezreit gyilkolta meg. Ennek a vonalnak kell erősnek lennie, ne az a vonal legyen, hogy zsi­dókérdést csinálunk ebből az ügyből. Eichmann nemcsak zsidókat gyilkolt meg, mások is voltak ott. Ez nem zsi­dókérdés, ez a fasizmus és az antifasizmus kérdése.

Elismerjük az izraeli bíróság jogát eb­ben a dologban. A zsidókról csak enny­it. Erre vigyázni kell.

A következőket lehetne itt mondani: Eichmann háborús bűnös, fasiszta, tu­domásunkra jutott, hogy az izraeli kor­mány fogságában van. Ezután jöhetne az, hogy mit akarunk csinálni.

Azt is helyes volna úgy felállítani, hogy először is az izraeli bíróság tart­son nyilvános tárgyalást, s azon a tárgy­aláson vehessen részt megfigyelőként – nem vádemelőként, szerintem az nem járható út jogilag, hogy egy állam bíró­ságánál egy másik állam képviselője vádemelőként lépjen fel – magyar meg­bízott. Tudomásunk van arról, hogy Eichmann háborús bűnös az izraeli ha­tóságok birtokában van. Követeljük, hogy a tárgyaláson az illetékes magyar szerv képviselője részt vegyen…

Második követelésünk: Követeljük, hogy az ott lefolytatott tárgyalás után Eichmannt a magyar hatóságoknak ad­ják ki. S majd itt fogjuk mondani azt, hogy ez jogos, mert zsidó emberek … stb. Mi ott semmit ne mondjunk. Ez a két célunk van, amit mi követelünk. En­nek érdekében hogy mit csinálunk, az megint más kérdés.

Egyeztessük a megnevezett baráti or­szágokkal – ez helyes. Másik feladat, megfelelő dokumentumok összeszedése. Bizonyos anyagok publikálása. Az nem lesz célszerű, hogy minden lap el­ső négy oldala ezzel legyen tele. Ezt nem kell csinálni. Utána az van, hogy Argentínával mit csináljunk. Ez egy ön­álló kérdés, ez nem fér össze az Eichmann-üggyel. Ez mérlegelendő. Mérle­gelendő, hogy célszerű-e, vagy nem cél­szerű. Ezt erősen mérlegelni kell, mert most ügy vagyunk velük, hogy nagy so­kára elszánták magukat, hogy mozdo­nyokat vesznek tőlünk. S ha ezzel a do­loggal túl sokat foglalkozunk, akkor há­borús bűnöst sem kapunk tőlük, de mozdonyt se vesznek tőlünk…

Szerkesszék meg újra ezt a dolgot. Egyébként egyetértünk a kérdéssel.

SZIGORÚAN titkos!

Konzultációs kérdések az Eichmann-üggyel kapcsolatban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia külügyminisztériumához

1.)

A politikai irányelv kérdése

2.)

Eichmann és társai bűncselekménye­ire vonatkozó dokumentumok nyilvá­nosságra hozásánál az antifasiszta front bázisáról kellene támadni:

a) a nyugatnémet neofasizmust,

b) a cionizmust,

c) a Vatikánt (Eichmann vatikáni se­gédlettel került Argentínába).

Ezért Eichmann és társai bűncselek­ményeinek feltárásánál figyelmet kelle­ne fordítani – a zsidók ellen elkövetett bűncselekmények mellett – az egyéb különböző haladó személyek, mozgal­mak, hazafiak ellen elkövetett cselek­ményeikre is.

Mivel Eichmann bűncselekményei legnagyobb részét Lengyelországban lengyel állampolgárok ellen követte el, ezért helyesnek látszanék, ha akcióink élvonalában a lengyel elvtársak lenné­nek.

2.) Az izraeli bíróság illetékességé­nek problémája

Ezzel kapcsolatban a következő kér­dések tisztázása szükséges:

a) Ha az izraeli bíróság illetékessé­gét Eichmann bűncselekményei egész körére vonatkozóan elismernénk, an­nak a következő káros következményei lennének:

aa.) Abba a látszatba kerülnénk, mintha elismernénk Izrael kormánya ama törekvésének jogosultságát, hogy magát általában a zsidók képviselőjé­nek tekintse.

ab.) Ellentétbe kerülnénk a szövetsé­ges és társult hatalmak 1943 októberé­ben Moszkvában elfogadott nyilatkoza­tával, amely szerint a háborús bűnösök ott felelnek tetteikért, ahol azokat elkö­vették.

ac.) Magunkat olyan helyzetbe hoz­nánk, amelyben nem tagadhatnánk meg az Eichmannra vonatkozó adat­szolgáltatást.

ad.) Ezzel viszont elősegítenénk, hogy Izrael kormánya a saját politikai céljaira használja ki az Eichmann- ügyet.

ae.) Végül: veszélyeztetnénk azt a jo­gunkat, hogy Eichmannt kikérjük.

b) Ha az izraeli bíróság illetékessé­gét semmi vonatkozásban sem ismer­jük el, ebből a következő hátrányos kö­vetkezmények eredhetnek:

meg kell tagadnunk az Eichmannra vonatkozó adatszolgáltatást, mind hivata­los, mind magánjellegű formáit.

Ezzel alkalmat adnánk egyfelől arra, hogy az izraeli bíróság a bűncselekmé­nyek körét leszűkítse, másfelől arra, hogy sorozatos propagandatámadása­ikban azt állítsák, hogy a szocialista or­szágok nem nyújtanak segítséget egy fasiszta háborús bűnös bűncselekmé­nyeinek feltárásához. Ebben az eset­ben az izraeli bíróság várható inkorrekt eljárásával szemben nehezen tudunk bírálatot gyakorolni.

c) Felmerül a kérdés: el lehetne-e is­merni az izraeli bíróság részleges illeté­kességét. A részleges elismerés alapja lehetne a következő:

A szövetséges és társult hatalmak 1943 évi moszkvai nyilatkozata ki­mondta, hogy ki-ki ott felel bűncselek­ményeiért, ahol azokat elkövette, de ezt azon az elvi alapon mondta ki, hogy az a nép ítélkezhessék, amelyik rovására a bűncselekményeket elkö­vették.

Most nagy számban élnek az azóta létrejött Izrael államban annak állam­polgáraiként olyan személyek, akik ko­rábban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Magyaror­szág területén éltek. Ezek legtöbbje olyan, aki ellen Eichmann bűncselek­ményeket követett el részben közvetle­nül személyük, részben hozzátartozóik ellen.

A részleges illetékesség az ilyen izra­eli állampolgárok ellen elkövetett bűncselekmények körére vonatkoznék.

Ha az izraeli bíróság részleges illeté­kességét elfogadjuk, megmarad to­vábbra is jogalapunk Eichmann kikéré­sére, ugyanakkor megvan a lehetősé­günk izraeli állampolgárok rovására elkövetett konkrét bűncselekményekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra. Ebben az esetben nem érhet bennünket az a propaganda-vád, hogy megnehezítjük egy háborús bűnös ellen az eljárást.

3) Az esetleges kikérési eljárásnak valószínűleg csak propaganda jelentő­sége van. Nem valószínű ugyanis, hogy a kikérési igénynek az izraeli hatóságok helyt adnak. A kiadással ugyanis csök­kentenék saját lehetőségeiket az Eichmann-ügy politikai és gazdasági kiakná­zására Nyugat Németországgal és az arab országokkal szemben. Továbbá a kiadás azzal a következménnyel járna, hogy Eichmann mind a cionizmussal, mind az Argentínából való elszállításá­val kapcsolatban az izraeli kormány szempontjából nem kívánatos informá­ciókat adna elkerülhetetlenül a szocia­lista országok hatóságainak.

Ennek ellenére megvannak a politi­kai előnyei a kikérési eljárásnak. A ki­kérés elutasítása után ugyanis az izrae­li kormány politikájának bírálatára is al­kalmat adó lehetőségeink nyílnának az Eichmann bűncselekményeire vonatko­zó dokumentációnk fokozatos publiká­lására, sőt esetleg – az Oberlander-per mintájára – a per távollétében való le­folytatására…

4) Adatszolgáltatás az izraeli hatósá­gok számára

Amennyiben izraeli hatóságok köz­vetlenül keresik meg a mi országaink egyes állampolgárait információ és adatszolgáltatás kérésével, ezek adják azt a választ, hogy ebben az ügyben csak saját államuk hatóságai rendelke­zésére állhatnak.

Saját hatóságainkhoz érkező hivata­los izraeli megkeresésekre olyan jelle­gű és mértékű anyagot adunk át, ami­lyen és amennyi a mai izraeli állampol­gárok jelentős része ellen elkövetett bűncselekmények dokumentálásával, perrendszerűen érvényesíthető bizo­nyítást szolgáltat a legsúlyosabb ítélet meghozatalához.

5) A válaszadás problémája az eddi­gi izraeli megkeresésekre

Lengyelországban, Csehszlovákiá­ban, Magyarországon is jelentkezett az izraeli külképviselet azzal az érdeklő­déssel, hogy bizonyító adatok gyűjtésé­ben segítséget nyújthatnak-e az illetékes hatóságok az izraeli ügyészségnek. A fentiek figyelembevételével erre a megkeresésre, ami eddig még nem hi­vatalos jellegű a szó szoros értelmé­ben, a következő nem hivatalos választ lehetne adni:

Eichmann esetére érvényes a szövet­séges és társult hatalmak 1943 évi nyi­latkozata, amely szerint a háborús bűnö­sök ott felelnek cselekményeikért, ahol azokat elkövették. Mivel azonban Izra­elben számosán élnek olyanok, most mint izraeli állampolgárok, akik ellen Eichmann közvetve és közvetlenül fő­benjáró bűncselekményeket követett el, ezért az izraeli igazságügyi szervek részleges illetékessége elismerhető Eichmann bűncselekményeinek arra a körére, amelyben mai izraeli állampol­gárok ellen közvetve vagy közvetlenül elkövetett bűncselekményei taroznak. Ennek megfelelően az illetékesség kö­rébe tartozó, e bűncselekményekre vo­natkozó bizonyító anyag kiadására ké­szek lesznek igazságügyi hatóságaink, ha ebben az ügyben hivatalos megkere­sést kapnak…

A per lefolytatásával kapcsolatosan viszont kérjük a nyilvánosság biztosítá­sát és azt, hogy ügyészségünk megfi­gyelője a tárgyalásokon jelen lehes­sen…

Budapest, 1960. július 19.

* MOL288T 5/189. öe.

** Terjedelmi okokból a dokumentumokat rövidítve közöljük. A kihagyott részekre há­rom pont utal.