Az dzsihadista áfium ellen való orvosság

Írta: Peremiczky Szilvia - Rovat: Archívum

Az dzsihadista áfium ellen való orvosság

Október elején az al-Kaida vigyázó szemét Magyaror­szágra is rávetette. Az-Zavahirinak, az al-Kaida alvezírének kitüntető figyelmét ebben a körben kiérdemelte még Dél-Korea (amely az üzenet­ben nem emlegetett Norvé­giával együtt újabb terrorelle­nes intézkedéseket léptetett életébe) és Franciaország – amely meg sem mukkant. Magyarországon a biz­tonságpolitikai kabinet – nagyon helye­sen – komolyan vette a fenyegetést, de nem keltett pánikot. A szakértők több­sége egyetért abban, hogy Magyaror­szágon nincs akkora létszámú muzul­mán közösség, továbbá az országnak nincs akkora hírértéke a médiában, hogy Magyarország legyen az első szá­mú célpont, a fenyegetés inkább pszi­chés jellegű. Ugyanakkor minden fe­nyegetést tényleges veszélyként kell kezelni – ahogy a kilencvenes évek is­kolai bombariadó-hullámának esetében is kihívták a tűzszerészeket, akkor is, ha a tanárok tudták, valószínűleg a 4c nem akar matekdolgozatot írni. Abban is egyetértettek a szakértők, hogy a fe­nyegetés oka az iraki háborúban való részvétel.

Itt azonban álljunk meg, és olvassuk el újra, figyelmesen az üzenetet: „Nem szabad megvárnunk, hogy az amerikai, brit, francia, zsidó, dél-koreai, magyar vagy lengyel erők Egyiptom, az Arab­félsziget, Jemen és Algéria földjére lép­jenek. Kezdjük meg most az ellenál­lást. ” A zavaros szöveg három problé­mát vett fel: először is azt, hogy miért pont Magyarország került terítékre, mi­ért nem Románia vagy Ukrajna. Ezt még meg lehet magyarázni azzal, hogy a magyar csapatok mandátuma az év végén jár le, hogy a koalíció szinte vala­mennyi tagját egy­szer már megfenye­gették, ezért most Magyarország a so­ros. A második kér­dés, hogy mit keres a listán az iraki há­borút ellenző, Izrael-ellenes, amerikafób és arabbarát politi­kát folytató Franciaország. És minde­nekelőtt: az üzenetben szó sincs Irakról – Egyiptom, Algéria, Jemen és az Arab-félsziget neve szerepel a listán.

Csakhogy a két utóbbi tényt látható­lag minden kommentár negligálja, nem véletlenül. Katonai és biztonság- politikai szakértők tucatjainak kellene nézeteiket felülvizsgálni, és komolyan elmélyedniük az iszlamista ideológia tanulmányozásában, hogy ezeket a so­rokat valamennyire értelmezni tudják. Észre kellene venni, hogy az iszlamis­ta terrorizmusban a bűn-büntetés, jó- tett-hála viszonya nem a nyugati, pláne nem a baloldali logika szerint működik. Szeptember 11. előtt nem volt ira­ki és afganisztáni háború, sőt az Egye­sült Államok két balkáni muzulmán közösséget mentett meg a pusztulástól. Ez fordítva is igaz: Kína ellen soha nem hirdettek dzsihádot az ottani muszlim kisebbségek elnyomása mi­att. Vagyis ha a nyugati világ, melynek Magyarország is a része, kivonul Irak­ból, Afganisztánból, Szaúd-Arábiából, akkor is marad elegendő ürügy egy újabb terrorhullám kirobbantásához. A nyugati intellektuelek kedvéért tegyük hozzá: ez bizony akkor is igaz, ha pré­dául dobjuk Izraelt. Mert az iszlám eszkatológia szerint a dzsihád először a zsidók, majd a keresztény világ felett arat győzelmet. Vagyis ha a fenti három országban megszűnne mindéi (katonai, polgári) nem muzulmán jelenlét, akkor az egyiptomi, algériai nem katonai jelenlét lenne az ürügy, ha pedig minden arab országból távoznának a külföldiek és arab „kiszolgáló­ik”, akkor sem nyerhetnénk – legfel­jebb részleges – nyugalmat. Franciaor­szág eseténél jobb bizonyíték nem kell: a fátyoltörvény, az iszlamista be­folyás elleni tétova kísérletek miatt az al-Kaida vezérkara összevonta sze­möldökét, és képletesen, de ténylege­sen is B listára tette az országot, amit nemcsak az-Zavahiri szóbeli fenyege­tésével, de a két újságíró iraki elrablá­sával és az indonéz követség előtti rob­bantással is tudatosítanak.

Amikor az-Zavahiri nem Irakot és Afganisztánt, hanem olyan muzulmán országokat említ, amelyek nincsenek „hitetlen megszállás” alatt, akkor ugyanazt mondja, amit az al-Kaida, a szélsőséges imámok már számtalan üzenetben megfogalmaztak: elfogad­hatatlan, hogy hitetlen vagy aposztata kormányok uralkodnak olyan orszá­gokban, amelyek valaha az iszlám kalifátus uralma alatt álltak. A kérdés az, hogy 150 év török uralom után miért kell leírni ezerszer, és miért nem haj­landó a honi értelmiség és társadalom zöme visszaemlékezni, hogy valaha Magyarország is az iszlám szent föld­je volt. Ahogy a teljes európai értelmi­séggel egyetemben elfeledik, hogy az egész Balkán, a mai Spanyolország, Szicília területe is része volt a kalifátusnak. És ezen területek elvesztését az al-Kaida és az iszlamista terroride­ológia csak ideiglenes állapotként ké­pes kezelni. Becsukhatjuk a szemün­ket és a fülünket, és elhitethetjük ma­gunkkal. hogy a madridi vérfürdő oka az ország iraki szerepvállalása volt, de ettől az iszlám világ nagy része még revánsként éli meg a dicső ibériai kalifátusok vereségéért. Mert mi más magyarázná, hogy azok után, hogy már eldöntött tény volt a kontingens hazarendelése, a terroristák újabb me­rényletekre készültek.

Véget kellene vetni a mellébeszélés­nek, és belátni, hogy egyfajta valláshá­ború kellős közepén vagyunk, aminek Irak és Afganisztán csak két színtere. Hiába ismételgeti Bush és Blair, vagy Chirac és Schröder, hogy nem az isz­lám elleni harcról van szó, és hiába nem akarunk az iszlám ellen harcolni, a terroristák és támogatóik mind Kele­ten, mind Nyugaton a terrorizmus elle­ni háborút az iszlám elleni támadásként értelmezik. Nem véletlen, hiszen ők in­dították, azaz ők szabták meg ideológi­ai szövetét. Ezt a háborút nem mi akar­tuk. Ám az iszlamista terror ideológiá­ját sem szabad figyelmen kívül hagyni. A dzsihád elleni áfium megtalálásához vezető úton az első lépés, hogy nem sa­ját elképzeléseinkből kiindulva próbál­juk meghatározni, mit akarnak a terror­vezérek, hanem az őket mozgató ideo­lógiát kiismerve. Kezdetnek például foglalkozzunk az-Zavahiri üzenetének pontos szövegével.

Peremiczky Szilvia

Címkék:2004-11

[popup][/popup]