Az alapszabály-módosítás az „Örökkévaló elleni bűn”

Beszámoló a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) 1995. évi tisztújító képviselő-testületi üléséről

Előzmények

A KÖZGYŰLÉS TÉTJE JELENTŐS VOLT, miután a vallásos zsidóság 90 százalékát képviselő budapesti szervezet élén elnökcsere volt esedékes, a kilencve­nedik életéve felé közeledő Kéri Lajos helyén. A Nagyfu­varos utcai templomkörzet, amely a nem teljesen esélytelen Mester Tibort indította jelöltként, a tisztújítást az alapsza­bály megváltoztatásával kívánta egybekötni és erre vonat­kozó javaslatait szétküldte az újraválasztott képviselő-testületi tagoknak. Részletek a levélből:

„Az érdemi döntés meghozatalának a lényege, hogy a BZSH és a MAZSIHISZ minden tekintetben elkülönüljön egymástól. Javaslatunk érdemi indokát az képezi, hogy ebben az esetben világosan elkülönül mindennemű gazdasági és egyéb tényező – így reális képet kap a BZSH érdekkörébe tartozó minden érintett konkrét feladatok mibenlétéről és ezek végrehajtásához rendelkezésre álló személyi és tárgyi lehetőségekről. ”

,,Indítványozott módosításunk lényege az, hogy az úgy­nevezett ’hitközségen belüli kettős hatalmat’ megszüntetni kívánjuk, ezért a választott elnök legyen a tényleges egy­személyes felelős irányítója az ügyek vitelének, aki a köz­gyűlés és az elöljáróság keretein belül teljes hatállyal gya­korolja a jogosítványokat és viseli a felelősséget.

Ezáltal hatékonyabbá válik az ügyintézés, egyértelműen tetten érhető lesz az esetleges mulasztás vagy téves és cél­szerűtlen intézkedés… Megszűnik a felelősségek elmosása, áthárítási kísérleteinek méltatlan vitalehetősége.

Fentiek logikus következménye, hogy az ügyvezető igaz­gatót nem választják, hanem a választott elnök nevezi ki és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat… így az egyszemélyi felelősség elve és gyakorlata célszerűen érvényesül itt is.”

A fentiekre válaszul született egy tiltakozólevél 42 aláírás­sal. Ezt aláírta többek között az országos főrabbi, a rabbiság igazgatója, a Dohány utcai templom rabbija, az Új Élet című hitközségi lap főszerkesztője (maga is főrabbi), a BZSH elnöke és ügyvezető igazgatója, valamint két elnökjelölt. (Információink szerint a további aláírók között volt olyan is, aki utólag értesült arról, hogy aláírta a levelet. A szerk.) Részletek ebből a levélből:

A javaslat legalapvetőbb pontja az, hogy „…a BZSH és a MAZSIHISZ minden tekintetben elkülönüljön egymástól”. Ez az erősen megfogyatkozott Budapesten kívüli, vidéki zsidóság teljes elveszejtését és magára hagyását jelentené. …Különbséget tenni zsidó és zsidó között aszerint, hogy ki hol lakik, mesterséges kettészakítást jelentene, amely a hagyo­mányaink és az Örökkévaló elleni bűn.

A javaslat egyértelműen a diktatúra éveit idézi emléke­zetünkbe, azáltal, hogy egyszemélyes irányítást szándékozik bevezetni. A hitközség több mint kétszáz éves története ehhez hasonló fondorlatot még nem élt át. Ha szükséges az alap­szabály módosítása, akkor azt éppen az ellenkező irányba kell megtenni: erősítve a társadalmi részvételt, hogy minél meghatározóbb legyen az elöljáróság szerepe…

Meggyőződésünk, hogy a Nagyfuvaros utcai körzet terve­zett módosításai nem a hitközség, hanem egyes emberek egyéni céljait szolgálják.”

A fenti levelet tartalmazó borítékban (amelyen a feladó helyén a BZSH postacíme volt olvasható) kapták kézhez a címzettek dr. Korn József, a Dohány utcai templomkörzet elnökjelöltjének levelét is, amelyben dr. Korn elítéli az alter­natív javaslatot és a megszólítottak támogatását kéri. (Az „árukapcsolás” miatt az első levél aláírói közül többen utólag tiltakozásukat fejezték ki, köztük dr. Bán György, maga is elnökjelölt, aki így – látszat szerint – a konkurens jelöltet támogatta aláírásával.) Részletek dr. Korn leveléből:

Ennek az irománynak csak az a baja, hogy alapszabály­ ellenes, hogy antidemokratikus, hogy hiszékeny abban, hogy tudatlan gyerekeknek véli és reméli a közgyűlés tagjait, sza­vazóit azzal, hogy alaptalanul feltételezi, hogy e javaslat elfogadhatóvá válik… A szóra sem érdemes javaslattal szem­ben és főleg annak szellemével ellentétesen Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úr és a most megválasztott képviselő-tes­tület néhány tagja… még tovább kívánja szélesíteni a kollek­tív vezetés és a kollektív ész útján azt a hagyományt, amit az elmúlt négy év már előrevetített. …Ne haragudjanak, hogy megszólítom Önöket, kérem támogatásukat saját érdekük­ben.

Ugyancsak tiltakozó levelet küldött szét a kispesti körzet (amelyet szintén a BZSH adott fel).

Végül a közgyűlés napjára időzítve megjelent egy rövid újságcikk a Mai Nap c. napilapban, amely tömören ismertette a választások tényét és tétjét. Két figyelemre méltó kitétel volt benne: „háromszázezres magyarországi zsidóságról” beszélt és azt írta, hogy a Dohány utcai zsinagógában „Mes­ter győzelme esetén valószínűleg Fröhlich Róbertet Raj főrabbi váltaná fel”. (Ettől a cikktől a közgyűlésen minden hozzászóló elhatárolta magát.) Ilyen előzmények után került sor a közgyűlésre.

Közgyűlés

KÉRI LAJOS BZSH-ELNÖK üdvözölte a megjelen­teket, majd a megjelenési kartonokat szemre véve megállapította, hogy hatvankilenc szavazásra jogo­sult személy jelent meg, így a közgyűlés határozatképes. Deutsch László rabbi mondta el a nyitó imát, amelyben a Mindenható áldását kérte a közgyűlés minden tagjára, a közgyűlés döntéseire, határozataira, amelyek a magyar zsi­dóság jövőjét hivatottak jobbá tenni. „Minden széthúzástól mentesen, testvéri megértésben, szent tóránk tanításainak szellemében ” – figyelmeztetett.

Kéri Lajos ezután visszatekintett az elmúlt négy évre, az örökölt súlyos anyagi gondokra és a töretlen hűségre, majd rátért a tisztújításra, mint egyetlen napirendi pontra. Miután a beterjesztett alapszabály-módosítás kissé szokatlan volt a hitközség gyakorlatában, néhány percnyi tanácstalanság kö­vetkezett, majd a Nagyfuvaros utcai körzet nevében dr. Pollák Jenő lépett a mikrofonhoz. Fájdalmának adott hangot, hogy a körzet alapszabály-módosító javaslatait olyan hang­nemű válaszok követték, amelyben a vidéki zsidóság elveszejtésétől a diktatúra bevezetéséig sok mindennel meg­vádolták őket. Bejelentette, hogy tekintettel a felizzott szen­vedélyekre, a Nagyfuvaros utcai körzet nem kívánja napi­rendre vétetni az alapszabály-módosítást, ezt a választások utánra halasztják. Kéri Lajos megnyugvással vette tudomásul a választ, majd megadta a szót Delikát Imrénknek. a kispesti körzet küldöttjének, aki tízperces hozzászólásában elsősor­ban azt sérelmezte, hogy az ő körzetét nem ismeri a budapesti zsidóság.,, Budapest első izraeli nagykövetségét az én édes­anyám unokatestvére építette” – tudatta a megjelentekkel, majd hosszasan sorolta azon jeles izraeliek nevét, akik hajdan Kispestről származtak el. Végül rátért alapszabály-módosító javaslataira: a rabbikarnak és a rabbijelölt „uraknak” köte­lező legyen ingyen részt venni a mártírünnepségeken, két cionista szervezetet pedig vegyenek föl a BZSH-ba. Jelölte tovább a körzet nevében Beer Ivánt az elnöki posztra.

Kéri Lajos a leköszönő vezetőség nevében búcsúzott. 73 éve dolgozom a felekezetiek önzetlenül… Minden reám bízott munkát elvégeztem. Ebbe a hetvenhárom éves munkálkodásba egy szomorú időszak is beiktatódott, a német meg­szállás ideje. Én 1944 februárjában jöttem haza. Három telet töltöttem kint az orosz fronton, de hála a Mindenhatónak egészségben visszatértünk… És márciusban itt voltak a néme­tek. Ezt a lehetőséget megragadták az én váci híveim és megválasztottak engem is a zsidó tanács tagjává… Mindennap az Endre László rendelkezésének kellett eleget tenni… Ezt is végigszenvedtem… Én magam létesítettem a gettót és költöztettem be a váci zsidókat és családomat is. Itt köszön­tem el tőlük, mert aztán megint munkaszolgálatra kellett menni… Tehát én egy percig sem szűntem meg a felekezet érdekében munkát végezni… Kéri Lajos a búcsúzó vezetőség nevében megköszönte a bizalmat, majd átadta a szót a vá­lasztási bizottság képviselőjének, Lazarovits Ernőnek. Vas­taps következett, majd Lazarovits a bizottság nevében java­solta, hogy Kéri Lajost a közgyűlés a BZSH örökös díszel­nökévé közfelkiáltással válassza meg. Újabb vastaps után Kéri Lajos könnyek között mondott köszönetét 73 éves mun­kásságának ilyen méltó elismeréséért.

Gyakorlati ügyekre térvén Lazarovits Ernő beszámolt a templomkörzeti választásokról és a BZSH-elnökségbe való jelölésekről, hangsúlyozván azok szabályos és demokratikus voltát, méltatta az elmúlt négy év eredményeit, az összefogás szükségességét, majd – közvetlenül a szavazás előtt – meg­kérdezte, van-e valakinek észrevétele vagy indítványa. Beer Iván javasolta, hogy az elnökjelöltek szóljanak néhány szót: mit kívánnak csinálni az elnöki poszton. (Miután a többes jelölés váratlanul érte a jelölőbizottságot, erre a közgyűlés előtt nem találtak módot.) A javaslatot támogatta Ster Jenő, aki ezután a Szombat márciusi számából olvasott föl néhány részletet a hitközség túlcentralizáltságáról és elöregedéséről.

Ezután az alapszabály összeférhetetlenségről szóló passzu­sára emlékeztetett (amely tiltja, hogy egy személy választott elöljárósági tag és fizetett alkalmazott legyen egyidejűleg), reményének adva hangot, hogy a jelölésnél ezt is figyelembe vették. (Az újraválasztott elöljáróságban – információink szerint – két elöljáró van, aki az összeférhetetlenségről szóló passzus hatálya alá esik: Karádi Gábor és Lazarovits Ernő, akik választott tisztségviselők és hitközségi alkalmazottak is egyidejűleg. A szerk.)

Ezután egy kis szóváltás következett Mester György (a Nagyfuvaros utcai körzet jelöltjének fia) és Korn József (Dohány utcai jelölt) között. Előbbi kifogásolta, hogy a jelö­lőbizottság minden posztra csak egy-egy személyt jelölt, ezzel elintézettnek vélvén a dolgot. Utóbbi viszont azt vá­laszolta, hogy a jelölőbizottságnak nem feladata a körzetek jelöltjei után tudakozódni – a jelentkezés a jelöltek dolga. Lazarovits Ernő, mint levezető elnök (egyben maga is el­nökjelölt), ötperces hozzászólásában elfogadhatónak ítélte az elnökjelöltek bemutatkozásáról szóló javaslatot.

Dr. Korn József, a Dohány utcai templomkörzet jelöltje lépett elsőként a mikrofonhoz. Ismertette előéletét és családi körülményeit (1946-ban született, nős, egy fia van, esti egye­temen jogot végzett) majd rátért arra az előéletével kapcso­latos „gusztustalan és tisztességtelen intermezzóra”, aminek a folyosón tanúja volt. Erre válaszul felelevenítette életének egy 1972-es epizódját, amikor lakásügyi előadóként dolgo­zott a XIII. kerületi tanácsnál. Ki kellett volna utalnia egy lakást egyik tanácsbeli kolléganőjének, aki eltartási szer­ződéssel jutott annak birtokába. Mivel azonban az illető a gyámügyi osztály előadója volt és saját gondnokoltjával kö­tött eltartási szerződést, a kiutalást Korn József megtagadta. Annál is inkább – mondotta -, mivel a hölgy férje, a fővárosi bíróság tagja, a Mein Kampfot terjesztette a jogi egyetem kollégiumában (az illetőt ezért kizárták az egyetemről). Ezért az elutasításért őt másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság, hivatali visszaélés miatt – nyilván a Mein Kampfot terjesztő bíró sugalmazására – vélte az elnökjelölt.

Programjában a következő lényeges pontok szerepeltek: 1. A zsidó hagyományok feltétlen tisztelete, „mivel az elmúlt néhány ezer évben a zsidó vallás volt az, ami a galutban összetartotta a zsidóságot és tulajdonképpen az egyetlen olyan dolog volt, amit sokan tudtak szüleiktől megtanulni és gyer­mekeiknek átadni”. 2. A kapcsolatok javítása a többi zsidó szervezettel. 3. A fiatalság bevonása a zsidó közéletbe „vala­milyen eszközzel és bármilyen eszközzel, ami tisztességes “, 4. A hívek vállaljanak nagyobb részt hitközségeik fenntartá­sában, mind az anyagiak, mind a közösségi munka terén.

A felsorolt célokhoz szükséges eszközökről a szónok nem beszélt.

Másodikként dr. Bán György, a budai körzet jelöltje ka­pott szót, aki mindenekelőtt kifogásának adott hangot, hogy a programbeszédek itt és most, közvetlenül a választások lebonyolítása előtt hangzanak el. Rövid önéletrajz után (1946-ban született, 1970 óta ügyvéd, nős, esküvője a rabbi­képző templomában volt, Scheiber Sándor eskette, két gyer­mek apja) elmondta, hogy ő a Lauder-alapítvány magyarországi elnöke, majd részletesen beszámolt az alapítvány által fönntartott szarvasi gyermektábor és a Lauder iskola eredményes munkájáról. Programjáról szólva dr. Bán kitűnt azzal, hogy egyetlenként az elnökjelöltek közül elsősorban nem az elérendő nemes célokról beszélt, hanem az ezek megvalósításához szükséges szervezeti rendszerről. Mon­dandójának lényeges pontjai: 1. Az elmúlt 45 évből örökölt „kézi vezérlés” helyett erős és professzionális elöljáróságra van szükség, a demokratikus vezetési stílus megerősítése érdekében. Ezért az elöljáróság az elnök és az igazgató mel­lett – és őket ellensúlyozva – működjön úgy, mint egy mi­nisztertanács, amelynek tagjai a szakminiszterekhez hason­lóan magas fokon felkészültek és szakosodottak. 2. Fel kell ismerni a kor követelményeit: a zsidóság többsége nem temp­lomjáró, ezt a réteget is képviselnie kell a hitközségnek. A templom a zsidóság egyik útja, de nem zsinórmérték. A „jó zsidó” kritériuma egyébként is igen szubjektív, ezért célszerű tartózkodni a templomba nem vagy ritkán járók megítélésétől. (A templomba nem járás okait pedig elsősor­ban nem a távolmaradókban, hanem a rabbik és a hívek közti nem kielégítő kapcsolatban kell keresni.) 3. A magyar zsidóság nemzetközi imázsa még nem megfelelő: ennek egyik oka a hitközség és az egyéb zsidó szervezetek közötti bizalmatlanság, rossz kapcsolat. Ezen a hitközségnek is javítani kell.

Mester Tibor Nagyfuvaros utcai jelölt volt a harmadik bemutatkozó. A 66 éves kereskedő, két felnőtt fiú apja elő­ször családjáról szólt, könnyek között emlékezvén meg el­hunyt szüleiről. Programjának első pontjaként arról szólt, hogy a rabbikart kívánja leültetni egy asztalhoz, beszéljék meg és tisztázzák kölcsönös nehezteléseiket („mert azért füleseket kapok”), ,,mert ha a rabbikar leült és egymással jó viszonyban van, a magyar zsidóságot előbbre tudjuk lép­tetni”. Mindennél több múlik ugyanis a rabbiságon. Prog­ramjának második pontjaként a gazdasági ügyekben való tisztánlátásról szólt Mester Tibor, hivatkozva különböző, telekeladásokról és manipulációkról terjedő pletykákra. „Ígérem, hogy ha beteszem a lábam a Síp utcába, ott rend lesz” – mondotta. Cáfolta, hogy elnökként rabbi cserét kívánna végrehajtani a Dohány utcai templomban, hiszen ez a rabbikar kompetenciája. Említette, hogy a fiatalok hitéletbe való bevonásával kapcsolatban különböző elképzelései van­nak, de ezekkel nem terhelte a hallgatóságot. Az öregekről szólva megemlítette, hogy információi szerint sokan nem tudnak húst venni maguknak a jelenlegi hitközségi vezetés hibájából. Ennek rendezését a javarészt idős emberekből álló hallgatóság előtt „mindennél fontosabbnak” nevezte.

Lazarovits Ernő, mint levezető elnök és mint BZSH el­nökjelölt szólt ezután, nehezményezve, hogy az eddig szólot­ták (Korn doktor kivételével) nem méltányolták azokat a kétségkívül meglévő eredményeket, amelyeket neki, mint bennfentesnek az elmúlt négy évben módja volt megismerni. Mindezt persze lehet még fokozni – tette hozzá, majd abbeli véleményének adott hangot, hogy mindezzel a hitközség jelenlegi vezetése bizonyította, hogy képes megbirkózni a nehézségekkel. Végül a közös cselekvés, a zsidóság össze­fogásának fontosságát emelte ki. Saját programot nem is­mertetett.

Schweitzer József, a Rabbiképző Intézet igazgatója rövi­den reflektált a nem vallásos zsidóság fontosságát hangoztató hozzászólásokra, mondván, hogy a leendő hitközségi elnök­nek mindenképpen tóracentrikusnak kell lennie. Mert külön­ben tíz év múlva nagyon szép klubjaink lesznek, de a temp­lomainkból múzeum lesz – tette hozzá.

Beer Iván, az ötödik elnökjelölt (a BZSH kinevezett alelnöke az előző periódusban) szintén megerősítette a kétség­telen eredmények tényét, majd az előző hozzászólásra reflek­tálva azt mondta, hogy nem szerencsés a zsidókat a szerint méricskélni, hogy ki mennyit jár templomba. Ezért kapcso­latot kell létesíteni a nem vallásos zsidó szervezetekkel: talán éppen ez a kapcsolat lesz számukra az első lépés a templom felé. A zsidó tudat milyenségénél fontosabb a zsidó önbe­csülés.

Engländer Tibor elöljárósági tag, a Magyar Cionista Szö­vetség elnöke utóbbi minőségében maga is azt hangsúlyozta, hogy a hitközségnek, mint az egész zsidóság szervezetének minden zsidóval keresnie kell a kapcsolatot, így tehát a különböző zsidó klubok és szervezetek tagjaival is. Hiszen ezek egy lépést jelentenek a zsinagóga felé.

A következő hozzászóló arra kért (és nem kapott) választ, hogy az ortodoxia kiválásával felszabadult 8 mandátumból a Hegedűs Gyula utcai templomkörzet miért nem kapott egyet sem. Schwartz István Mihály, a Munkaszolgálatosok Or­szágos Szövetségének elnöke tízperces (s egyre növekvő nemtetszéstől övezett) hozzászólásában korábbról már jól ismert véleményét fejtette ki, amely szerint semmiféle jóvá­tétel nem elfogadható, a zsidóságtól a második világháború alatt elrabolt vagyont tételesen vissza kell szolgáltatni.

A szünet után a levezető elnök elnézést kért egy technikai botlásért: az ügyvezető igazgató posztjára jelölt Streit Sán­dort elfelejtették meghallgatni. A jelölt (kereskedő, két, bar micvóján már túl lévő fiúgyermek apja) a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elnöke és elöljárósági tag elismerte az elnök­ség előző négy évben végzett munkáját, de hozzátette, hogy ezt sokkal jobban kell végezni. Az elöljáróság (amelyet or­szágos politikai ügyek is lekötötték) az elmúlt négy évben nem töltötte be azt a feladatát, hogy a vezetést ellenőrizte. Bizonyos információk csak pletykák útján jutottak el hoz­zájuk. A megválasztandó vezetőség leglényegesebb feladata­ként említette, hogy a zsidóságot visszahozza a templomba. Ez véleménye szerint úgy kezdhető el, hogy a zsidó tudat, zsidó közélet újjászerveződésének központjai a templomkör­zetek legyenek.

A levezető elnök ezután a szavazást kívánta elrendelni, de Tímár György (a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője) közgyűlési tag kifogásolta, hogy a választási bizottságról nem esett szó és a szavazatszámlálás módja után is érdek­lődött. A levezető elnök biztosította őt, hogy mindenben az ügyrendnek megfelelően jártak el, majd elrendelte a szava­zást. A szavazás után több mint egyórás szünet következett, majd a szavazatszámláló bizottság elnöke ismertette az ered­ményeket. Eszerint az ügyvezető igazgató posztjára jelölt Streit Sándor 14 szavazatott kapott, Zoltai Gusztáv 55-öt. (A bejelentést vastaps fogadta.) Az elnöki posztra jelöltek között a szavazatok a következőképpen oszlottak meg: Bán György: 10; Korn József: 28; Lazarovits Ernő: 10; Mester Tibor: 17; Beer Iván: 4. Miután abszolút többséget senki nem kapott, elrendelték a második fordulót. Ismertették továbbá az újra­választott elöljáróság névsorát (nem került be többek között Mester Tibor és Streit Sándor), valamint a számvizsgáló bizottságét és a választási bizottságét. Ezután másodszori szavazás következett, majd (jóval rövidebb szünet után) is­mertették az eredményt: Mester Tibor 23 szavazatot kapott, Korn József 38-at. 4 szavazat érvénytelen volt.

Az újraválasztott ügyvezető igazgató megköszönte a bi­zalmat, kérte a meg nem választottakat, ne fordítsanak hátat a hitközségnek, mert támaszkodni szeretnének rájuk. Meg­ígérte, hogy igyekszik majd munkáját még jobban végezni. Ezután Korn József szólt (szavai alatt Mester Tibor méltat­lankodó kijelentések kíséretében elhagyta a termet):,,Rette­netesen meghatva köszönöm az önök bizalmát. Nincs kü­lönbség zsidó és zsidó között. Együtt vagyunk zsidók. Minden zsidóért és a zsidóságért kell együtt dolgoznunk” – mondotta egyebek között.

A záró ima elmaradt.