ÁVÓS VILÁG MAGYARORSZÁGON

– olvasható az elmúlt hetekben megjelent könyv fedelén, de számunkra ennél többet mond az alcím: Egy cionista orvos emlékiratai.

A háború utáni törvénytelenségekről megjelent dokumentumokban, visszaemlékezésekben már sok zsidó áldozattal találkoztunk, Dénes Béla 57 hónapos megpróbáltatásának oka mégis eltér a többi memoárban szereplőkétől. Azok ugyanis nem vallásukért, nemzeti öntudatból tett cselekedeteikért szenvedtek, hanem el nem követett tettekért. Keresztény sorstársaikhoz hasonlóan, vezető közéleti szerepük, politikai, gazdasági helyzetük szúrt szemet a hatalomnak, mely zsarnoki érdekeinek szolgálatában bíróság elé állította őket. Dénes doktort és kilenc társát azonban zsidóságukért, pontosabban cionista tevékenységükért fogták le, s nem is alaptalan váddal. 1949 tavaszán valóban több száz fiatalt kiszöktettek az országból.

A szerző diákként lett a Szociáldemokrata Párt, majd annak önálló cionista szervezete, a Poalei Cijón tagja, 1945 után pedig az országos pártként bejegyzett Ihud Mápáj vezetője. Orvosi hivatását feladva csak szervezetével és annak újságjaival foglalkozik. Amikor elkezdődik a sztálinisták nyílt terrorja, tudja, hogy veszély fenyegeti, s bár érvényes útlevele van, nem menekül. Áldozatvállalását növeli, hogy súlyos cukorbeteg, s gyermekkori paralízise mankókra kényszeríti. 1949 márciusában fogják le. Megkínzatásához elég, hogy nem kap inzulint s a puskatus béna lábaira is rá-rácsapodik. Mégis ״szerencsésnek” mondható, mert azokban a napokban kezdődött Rajk Lászlónak és társainak lefogása/ az Andrássy úti cellák értékesebb zsákmányra várnak, a bíróságnak sem volt még metodikája a koncepciós perekhez, ezért a későbbi ítéletekhez képest enyhe büntetést szabtak ki rájuk: Dénes és másodrendű társa 3 évet, a többiek ennél is kevesebbet kaptak.

Az emlékirat nemcsak azért egyedi, mert a fogság zsidó szívvel és fejjel átélt élményeiben fogant, hanem mert alkotója orvosként betekintést nyert a fogva tartás mechanizmusába. Jellemző a korra, hogy a rangos ávós orvosok (többségük zsidó), maguk is féltek a nyomozóktól, saját beosztottjaiktól, akik még a kezelést, gyógyszerszolgáltatást is megtagadhatták. Persze ebben a műben is felvonul a rabtársadalom: arisztokrata és újgazdag, nyilas és kommunista, a malenkij robot áldozata és Horthy minisztere. Hozzájuk hasonlóan a zsidókat is más-más otthonból vetette börtönbe a sors. Együtt ült gyáros és szélhámos, emigrációból hazatért kommunista és szociáldemokrata vezető, korábbi koncepciós perek bírája a Kádár-korszak későbbi szürke eminenciásával, szabadkőműves és volt ávós. Hadd bővítsem a könyvben szereplők névsorát. A szerző többször említ egy, a megőrüléshez közelálló névtelen foglyot. Az a nemrégiben Miskolcon elhunyt Máté Iván, nagyműveltségű, a jiddis irodalomban is jártas újságíró volt.

Dénes Bélát fogságában két ízben is fel akarták használni koncepciós perben. Először 1949 végén a Joint vezetőinek kémtevékenységét akarták vele is bizonyítani, majd 1953- ban az újabb, úgynevezett második cionista perben. Ennek vádlottjai, a hitközség asszimiláns vezetői voltak, s hozzájuk csatolták volna az Államvédelmi Hatóság éveken át rettegett, de akkor már szintén lebukott vezetőjét, Péter Gábort. A sok rémisztő tény között is megdöbbentő, hogy 1953 júniusa, tehát Nagy Imre kormányra kerülése után is, akaratával szemben, még működött a törvénytelenség gépezete. Bizonyára feltűnt e recenzió olvasóinak, hogy Dénest 1949 nyarán 3 évre ítélték, mégsem volt szabad 1953-ban. Internáltak büntetése letöltése után, és csak 1954 tavaszán nyílt ki előtte a Markó kapuja.

Az emlékirat 1958-ban készült Izraelben. így azt, új ismeretek alapján Schmidt Mária egészítette ki hasznos jegyzetekkel, és írt hozzá elő- és utószót.

(Dénes Béla: Ávós világ Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó)