Átvilágítást

Átvilágítást? Átvilágítást!

Lapunk körkérdésére különböző válaszok érkeztek, s nagy része nem tagadja az egyházi átvilágí­tás szükségességét. A válaszolók egyike azonban az „állam és egy­ház szétválasztására” hivatkozva utasítja el a kérdésfelvetést.

Az egyházak hivatalos testüle­tek, ráadásul az a céljuk, hogy transzcendentális eszméket köz­vetítsenek a hatókörük alá tarto­zó emberek felé, képviselve az is­teni tanítást, hagyományt. Az egy­házak, felekezetek élén állók fe­lelőssége talán még nagyobb, mint a pártok, köztestületek és alapítványok vezetőié, akik legiti­mációjukat nem isteni forrásból eredeztetik, fia a jog forrása ilyen magasrendű, akkor a vezetőknek is magasrendű erkölcsi normák­nak kell megfelelniük. Amennyi­ben így van, annyiban igenis szük­séges az egyházi vezetők átvilágítása. Jogunk van tudni azt, ho­gyan bántak ezek a nem akármi­lyen legitimációval rendelkező szervezetek képviselői a gondjuk­ra bízott közösséggel. Könnyű ma állam és egyház elválasztására hi­vatkozni, mint tette azt az elmúlt évtizedben számos egyházi ve­zető. De akkor, amikor sokakat megtört a diktatúra, az egyház autonómiája éppúgy súlyosan sé­rült, mint a besúgottak autonómi­ája. Tudnunk kell, ki mit tett, hogy méltányosan alkothassunk véleményt. Jogunk van tudni azt, hogy hogyan éltek, illetve éltek vissza a hatalommal azok, akik a közösség élén álltak. Aki akar, tudhassa meg az állambiztonság vagy az egyházügyi hivatal doku­mentumaiból, ki mit jelentett ró­la. Arról nem is szólva, hogy – a zsidóság esetében – a folyamatos­ság a jellemző: az 1989 előtt kompromittálódott világi csúcsvezetéstől eltekintve sokszor ugyanazokkal az emberekkel ta­lálkozhatunk a közösségek bizal­mi pozícióiban, mint az államszo­cializmus éveiben, s aki akkor botlott, ma gyakran éppen múltjá­val zsarolható. Erkölcsi elszámo­lás nem történt, mint ahogy anya­gi sem. Ha hitközségi embereket kérdezünk, kicserélődésről, lassú változásról számolnak be, miköz­ben a mentalitás a régi. Több mint egy évtized alatt, a zsidó hivata­losság berkein belül, saját törvé­nyeink erejéből nem valósult meg a szembenézés a múlttal. Hozzon hát az egész társadalmat érintő vizsgálódás legalább e téren tisz­tázó múltidézést.