Átadták az idei Jad Vasem-díjakat

Forrás: MTI / ECHO TV

2008. február 28. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet az idén újabb 16 magyar embernek ítélte oda a Világ Igaza kitüntetést, melyet Budapesten csütörtökön adott át Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete és Tomi Lapid, a Jad Vasem Intézet elnöke.

A rendezvényen beszédet mondott Sólyom László köztársasági elnök és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi.

Sólyom László kiemelte: Izrael külföldieknek adható legmagasabb kitüntetése a Világ Igaza kitüntetés, amely összekapcsolja a megmentőket a megmentettekkel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a zsidók mentésével együtt járt az egzisztenciális bizonytalanság és a halál fenyegetettsége.

A Világ Igaza cím lényege meglátása szerint az, hogy “a legnagyobb szorongattatásban is ott a vigasztalás, hogy a gonosz hatalma sohasem abszolút”.

A köztársasági elnök kitért arra, hogy 1945 után a hallgatás a megmentők és a megmentettek részéről is jellemző volt, így a társadalom “nem vonta le a tanulságot a történtekből”, ami miatt “ez a tragédia nem hozott megtisztulást”.

Az ünnepségen Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi utalt arra, hogy a díjazottak “önmaguk és családjuk biztonságával nem törődve menedéket nyújtottak” az üldözötteknek. Kifejtette, hogy a zsidóság sokáig reménykedett abban, hogy az akkori kormány “nem szolgáltatja ki saját állampolgárait” ellenségei kezére.

A nyugalmazott országos főrabbi felidézte a nyilas rémuralom tetteit, a Duna menti gyilkosságokat, majd kitért arra, hogy aki életét adta barátaiért, az megérdemli a vértanú nevet. A megmentőkre ezért “a Mindenható glóriájának dicsfénye sugárzik” – folytatta.

A Holokauszt Emlékközpontban az oklevelek és emlékplakettek átadása előtt ünnepi beszédében Aliza Bin-Noun megjegyezte: “az embereket nem lehet fajtájuk, vallási felekezetük, bőrszínük szerint felsőbb vagy alacsonyabb rendű lényként osztályozni, mert az mindenki számára csak gyászos véghez, katasztrófához vezet.”

A nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy a tudomány és a technika fejlődése a szisztematikus, ipari méretű mészárláshoz is vezethet. A holokauszt történései arra is emlékeztetnek, hogy a szenvedés nem késztet automatikusan szolidaritásra – mondta.

Ünnepi beszédében kiemelte, hogy “itt ma 16 olyan magyar embert tüntetünk ki, akik nem fordítottak hátat a zsidóknak.” A zsidók megmentését az ő életükre nézve “példátlan, sorsfordító” tettként értékelte. A megmentők habozás nélkül vállalták, hogy akár saját életük kockáztatásával, az emberiesség eszméjétől vezérelve óvják meg zsidó embertársaik életét.

Arra is kitért, hogy a mostani kitüntetettek inkább saját életüket áldozták volna fel, mint feladják a hatóságoknak zsidó honfitársaikat.

Beszédében rámutatott, hogy napjainkban újraéledt az antiszemitizmus, amely “mély aggodalommal tölti el Izraelt, ugyanakkor kihívást jelent mind a zsidó állam, mind a zsidó nép számára.” Ehhez kapcsolódóan szólt arról, hogy a nácizmus is ideológiájává tette az antiszemitizmust, amely “tömegek lemészárlásába torkollott”.

Tomi Lapid, aki korábban Izrael igazságügyminisztere volt, elmondta: ez az ünnepség megható találkozás, mert “voltak olyanok, akik veszélyeztették az életüket azért, hogy zsidókat mentsenek”. Beszédében kitért arra, hogy eddig mintegy 650 Világ Igaza kitüntetést ítéltek oda magyaroknak, most pedig újabb tizenöten kapták ezt meg.

A Jad Vasem Intézet elnöke ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy Magyarországon hatszázezer zsidó vesztette életét a második világháborúban, “mert nem volt, aki megmentse őket”.

Beszédében arra kérte a megítélése szerint “érett és magabiztos” magyar demokratikus intézményeket, hogy ne engedje meg a vallási és faji megkülönböztetést, mert véleménye szerint Magyarországon “túlzásba viszik a szólásszabadságot”.

A kitüntetett Tátrainé Csertán Gizella a megmentett zsidókra emlékezve kijelentette: “ők csak akkor kapnak levegőt, ha mi is lélegzünk”.

A túlélők nevében Weisz Éva Marianna megmentőjéről, Fröhlich Mátyásról elmondta: “több mint hatvanunkat bújtatott, és mindent elkövetett, hogy megmentsen a haláltól”.

A megmentők, akik a kitüntetést átvehették: Bilkei Gorzó Nándor és Bilkei Margit, Csombó Imre és Benedek Emma, Erdélyi György, Fenyvesi István és Fenyvesi Margit, Fröhlich Mátyás és Fröhlich Ilona, Kaufmann Sándor, Kelemen Géza, Lőrincz Sándor és Lőrincz Margit, Puskás Lajos, Sebestyén Sándor, Stogli Mihály és Mariska, Szabó Lászlóné, Szakál Géza, Tátrainé Csertán Gizella és Zsigmond István.

Az izraeli parlament, a Knesszet 1953-ban törvényt hozott: létrehozzák a Jad Vasem Intézetet azzal a feladattal, hogy gyűjtse össze a holokauszttal, a hatmillió zsidó elpusztításával összefüggő dokumentumokat, és vegye föl a kapcsolatot azokkal a keresztény emberekkel, akik segítettek üldözött zsidó társaikon.

Izraelben 1953-ban alakult meg a Jad Vasem Intézet azzal a céllal, hogy feltárja a holokauszttal kapcsolatos tényeket. Ehhez kapcsolódóan foglalkozik azoknak a nem zsidó segítő embereknek a felkutatásával, akik a második világháborúban vállalták az üldözöttek megmentését.

Eddig 24 országból közel 22 ezer olyan embert kutattak föl, aki önzetlenül mentette zsidó barátait, munkatársait, ismerőseit és ismeretleneket a holokauszt idején. Az ő nevüket emléktáblán örökítik meg a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeumban.

Magyarországon 1993-ban alakult meg a Jad Vasem, az Igaz Emberek Tagozata, és 1995 óta a Magyar Köztársaság belügyminisztere minden évben érdemjel adományozásával ismeri el mindazok bátorságát, akik a vészkorszak idején zsidó honfitársaik életét mentették meg.