Aquilar Grace 1816-1847

Aquilar Grace 1816-1847

Részlet Dr. Zalai Szalay László, A zsi­dó nők története c. műből. (Buda­pest: Glóbus Nyomdai Műintézet, 1924). Helyesírás az eredeti szerint. A szerkesztők megjegyzései dőlt betűvel.

Miután Angliából a XIII. században ki­űzték a zsidókat, csak hosszú szünet után, Cromwell idején telepedhettek le újból. Ekkor főként az Amszterdam­ból áttelepülő szefárd zsidók jelentek meg. Ilyen családból származott Grace Aguilar is, aki híres angol író lett. Érde­kes módon poszthumusz megjelent legismertebb művét, A cédrusok völ­gyé-t (1850), mely a spanyolországi áttértekről szól, nem említi Zalai.

Gyönge és beteges, törékeny testal­katú gyermek volt, úgy hogy tehetős szülei négyéves korában Hastingsba, a tengerpartra hozták lakni. Olvasni úgy­szólván magától tanult meg, s határta­lanul szerette, szinte becézte a könyve­ket. Hétéves korától kezdve már naplót vezetett, melybe mindazt, amit látott, hallott, vagy gondolt, a legszigorúbb igazságérzettel bevezette. Nagy műveltségű anyja örömest foglalkozott egyet­len leánya szellemi képzésével és irányításával, aki még nem volt tizenkét éves, midőn egy kis drámát írt „Wasa Gusztáv” címmel…

Grace a korabeli metszeten rövid, „re­form” hajat visel, mint a korabeli femi­nisták, bár akkor még nem használták a nőemancipáció, melynek egyik hazája épp Anglia, képviselőre ezt a francia eredetű szót. A XIX. századi Anglia Grace-en kívül is sok írónővel dicsekedhet, gondoljunk csak Jane Austenre, vagy George Elliotra (aki nem férfi).

Felismervén a saját tehetségét, buz­gón könyörgött Istenhez, hogy nyújtson neki módot, mely által elnyomott és megvetett népének a keresztények sze­meiben, és mi még ennél is több, saját becsérzetére való felemelésére, vala­mit tehessen. Az volt a vágya, hogy hitsorsosaival megismertesse Izrael tör­ténetét és szemeik elé vezethesse Izra­el hölgyeit, azokat a hőslelkű nőket, kikre joggal lehetne büszke a világ bár­melyik nemzete. Ez nagy cél volt. Oly nagy cél, mely megremegteté szívét keblében….

Először a marannus Orobio de Castro „Megvédett Izrael” című iratát fordí­totta le franciából. Valmivel később a „Tündérkoszorú”-ban kisérlé meg köl­tői szárnyalását és megérezve a saját szellemi erejét, megírta a „A ház befolyásá”-t, és „A zsidóság szellemét”-t.

Marannus a régi Spanyolországban csak látszatra megkeresztelkedett, va­lójában vallásához hű zsidót jelent. Orobio de Castro az amszterdami sze­fárd szellemi élet fontos szereplője, Baruch Spinoza legádázabb ellenfele volt.

Diadalmas szellemét azonban megakasztá testi gyengesége. 1838 tavaszán vörhenybe esett, s e betegség követ­kezményeitől nem szabadult meg töb­bé soha. nemsokára hozzáfogott „Izra­el női” című, hírnevét megalapító mű­vének megírásához, de míg szellemi ereje növekedett, testi ereje annyira megrongálódott, hogy az egykor oly bá­jos jelenség már csak árnyéka lőn önmagának…

Grace orvosai tanácsára német fürdőkúrára utazik a kontinensre, ahonnan már nem tér haza, Frankfurtban meghal. Mielőtt útra kél, tisztelői elbúcsúznak tőle.

Az angolországi zsidónők az alábbi iratot intézték hozzá:

„Drága nővér! Bámulatunk tehetsége­id és tiszteletünk jellemed iránt, hálánk ama kitűnő szolgálatokért melyeket ira­taid nemünknek, népünknek és hitünk­nek… tettek, mindezek az okok egyesül­ve indítnak bennünket arra, hogy hoz­zád tolakodjunk kifejezést adandók azon érzelmeknek, melyeket irántad táplálunk. Mielőtt te felléptél volna, nem volt az új korban eset rá, hogy nő lépett volna fel Izraelben, Izrael hitének védelmezőjéül: hogy azzal a mélységgel és tisztasággal, mely a nőnek sajátja és ama lélekerővel és terjedelmes ismere­tekkel, melyek a férfiú büszkeségét ké­pezik, felszólította volna saját hitsorsosait, hogy az igazságot, mely Izrael bir­toka, becsben tartsák és a máshitűeket, hogy tisztelettel viseltessenek iránta. Csak Tőled tanultuk meg méltóságun­kat felismerni és megbecsülni: Te tanítál bennünket érezni és megmutatni, hogy semmiféle női jellem nem lehet tisztább a zsidó leányénál és semmiféle jámborabb Izrael asszonyainál. ..”