„Anyám a kerítésre borulva sírt”

Beszélgetés Végh Antallal

Megmondod a zsidóságról a véleményedet? Megmondom: ki vagy. Ugyanis itt, Kelet-Európábán ez vízválasztót jelent. Az értelmiségi, és különösen, ha írástudó, ezt a kérdést nem kerülheti ki, így volt ezzel Végh Antal is. Az alábbiakban pedig kiderül: milyen ember a Könyörtelenül, az Erdőháton, Nyíren és még vagy negyven sokat vitatott könyv szerzője.

• Vissza tudsz emlékezni, a falusi emberek Szatmárban milyen viszonyban voltak a zsidósággal?
• Nagyon pontosan visszaemlékszem és szeretném majd megírni, mert ez most már olyan téma, amit nem tud az ember elhallgatni. Először is, ezt a szót, meg magát a gondolatot sem ismertük, hogy antiszemitizmus. Mi a rongy embereket utáltuk. És ha az magyar volt, ha zsidó, egyaránt kitaszította a falu. De nem azért, mert zsidó volt, református, román vagy magyar! Itt vannak az ideológiai bajok.
• Azt mondtad, hogy te megpróbáltad magadban elrendezni a zsidókkal való viszonyodat. Miért, gondjaid voltak régebben ezzel?
• Igen. Magyarországon ez nagyon kényes kérdés. Olyan, mint a szeg a zsákban. Mindig kibújik.
• És nálad mi volt a gond?
• Tisztáznom kellett magamban, hogy a zsidóságot hová teszem. Most már teljesen disztingválni tudok és abszolút nem érdekel, hogy zsidó vagy nem zsidó valaki.
• Hol a helye a zsidónak a magyar társadalomban?
• Ha tisztességes, akkor a tisztességes emberek között. Ha pedig rongy, akkor a hozzá hasonlók közt. Ez a lényeg.
• Tehát nem az a lényeg, hogy magyar vagy zsidó valaki?
• Pontosan erről van szó. Uram bocsá’, én többre becsülök egy becsületes románt, mint egy kapca betyár rongy magyart.
• Te megélted azt az időszakot, amikor a zsidókat a magyar csendőrség segítségével összeterelték és elvitték?
• Hogyne! Láttam a saját szememmel.
• És mi volt a parasztok véleménye?
• Az én anyám a kerítésre borulva sírt.
• Érezték, hogy ezeket az embereket „vágóhídra” viszik? A parasztemberek honnan tudták ezt?
• Ez akkor benne volt a levegőben. Mint ahogy ma is tudjuk, mi történik az egykori Jugoszláviában. Mindent tudtak az emberek. Én, a gyerek is tudtam. Tudtam, hogy megölni viszik őket. De hát ez valami irtózatos dolog! Egyre nagyobb súllyal nehezedik rám. Hogy 80-85 éves öregasszonyokat, hat hónapos gyerekeket megölni! Ez valami irtózatos!
• Senkinek nem jutott eszébe, hogy megakadályozza ezt?
• Nekem, 10 éves gyerekfejjel nem jutott eszembe. Mi csak ámultunk. Nekem is volt osztálytársam, zsidó gyerek, aki egyik nap már nem jött iskolába. Miután előző” héten sárga csillaggal ott ült köztünk.
• Mi volt a véleményetek, amikor megjelent a sárga csillaggal?
• Volt, aki cinikusan röhögött, hülyült és Szálasi-nótákat énekelt, hogy talicskázik már a nem tudom milyen zsidó. Ezzel tele volt az a világ, mi meg ájultunk és néztük a megszeppent arcot.
• 1945 után mit csináltak a visszatért zsidók?
• Sajnos egy részük bosszút akart állni. Ez is tragédia. Mert az egész ország, a zsidóság, a magyarság dolga tele van tragédiával. A második nagy tragédia az volt, amikor a magyar „kommunizmus” vezető” rétegének egy része a zsidókból került ki. Ez valójában a legmélyebben a zsidóság számára tragédia. Mert ettől oly sokan nem tudtak és nem tudnak szabadulni még ma sem.
• Hogyan szabadulhat meg a zsidóság ettől, hiszen a te kifejezéseddel élve a rongy emberek mocskolták be a zsidóságot?
• Először is disztingválni kell! És személyre szólóan kell az értékelést elvégezni. Ezt még nem tette meg senki. Mint ahogy nem lehet Magyarországot sem antiszemita országnak tekinteni. Mert ez legalább annyira igazságtalan, mintha én azt mondanám, minden zsidó rongy ember és akasztófára velük. Nyíltan, őszintén és tisztességgel kell erről beszélni. És ne a romlott, penészes „ideológia” aspektusából ítélkezzünk, ahogy Csoóri és Csurka.
• Őket miért tartod károsnak?
• Azért, mert olyan világot akarnak felépíteni, ami végső soron velejéig magyarellenes. Nincs nagyobb ellensége a magyarságnak, mint a magyarkodás. És a zsidóság legnagyobb ellensége ugyanaz a gőg, a kivagyiskodás, a mellveregetés, önteltség, a dölyfösség. Ezek mégcsak nem is keresztényi vagy zsidó tulajdonságok. Most olyan helyzet állt elő, hogy szembenállnak Csoóriék, Csurkáék a zsidókkal, mert azok nem magyarok. De mihelyst magyarok akarnak lenni, abban a pillanatban orrba verik őket. Ezt így nem lehet csinálni. Itt van a nagy eszmei romlottság.
• Feltétlenül magyarrá kell lennie a zsidóknak, hogy elfogadják őket?
• Nem kell! ő döntse el. De ha magyar akar lenni, ha nem, akkor se rugdosson bele senki. Tanulmányozniok kellene a magyarkodó uraknak, mi van Romániában. Ott a magyarok Románia zsidói. Hát ebből sem tudnak tanulni?

Udvarhelyi András