Antiszemiták a demokrata jelölt környezetében – Obama és a zsidók

Forrás: Hetek

2008. február 29. / Rimaszombati Andrea Nem titok, hogy Obama jelöltségét hivatalosan is támogatták az amerikai zsidó közösség prominens személyiségei. Még korábban kimondottan Clinton-párti demokrata szónokok is mindent megtettek azért, hogy Izraelben cikkekkel és interjúkkal azt sugallják: az Obama-éra kifejezetten jó lesz Izraelnek.

Az olyan támogatók ellenére, mint Soros György vagy Steven Spielberg, ha egy gyors pillantást vetünk a tényekre, egyesek fejében azonnal kigyúlhat a villogó piros lámpa a fekete üstökössel kapcsolatosan.

Barack Obama és Hillary Clinton

Először is az egy nagyon lényeges kérdés, hogy az elnökjelölt megválasztása esetén milyen tanácsadói körrel kíván együtt dolgozni. Marc Zell, a Jerusalem Post tudósítója nemrég megjelent cikkében beszámol arról a lap hasábjain, hogy George W. Bush 2000-es megválasztása előtt Izraelben az a hír járta, hogy az ifjabbik George külpolitikája pontos mása lesz apjáénak, ergo csak bajt hoz majd Izraelre. Bush azonban olyan konzervatív tanácsadókat választott maga mellé, akik támogatták a közel-keleti demokráciát, így 60 éves történelme során Izrael egyik legszorosabb szövetségesévé váltak.

Zell szerint az Obama-csapat azonban ennek pontosan az ellentéte. Jimmy Carter korábbi nemzetbiztonsági tanácsadójával, Zbigniew Brzezinskivel az élen (aki szerint „Izrael egy apartheid állam”), Obama csapatának olyan problémás figurákat is tagjai, mint Anthony Lake, Robert O’Malley vagy Susan Rice.

Brzezinski három évtizede ontja a negatív nyilatkozatokat Izraelről, melyek szerint a jelenlegi amerikai külpolitika Izraellel kapcsolatosan a helyi zsidó lobbi nyomásának köszönhető, és nem felel meg Amerikai érdekeinek. Nemrég arra kérték fel, hogy Amerika nevében kezdeményezzen tárgyalásokat a Hamasszal, amelyek során Izrael támadását a második libanoni háborúban civilek elleni gyilkos akciónak nevezte, és február elején Szíriába utazott, hogy Asszad elnökkel tárgyaljon.

Robert O’Malley, ugyancsak korábbi Carter-tanácsadó, és Clinton arab-izraeli ügyekben illetékes speciális tanácsadója. Emellett a palesztinok fő szószólója, és társszerzője Arafat korábbi tanácsadójával, Hussein Aghával együtt egy Izrael-ellenes propaganda-anyagnak, amelyben szerepel egy utalás arra, hogy a 2000-ben rendezett Camp Davidi béketárgyalások Izrael hibájából hiúsultak meg, és amely a Bush-adminisztrációt hibáztatja azért, hogy tovább mélyítették az izraeli-palesztin ellentétet.

Aztán ott van Susan Rice, John Kerry 2004-es kampányának volt külpolitikai tanácsadója, aki a kapmányban olyan megoldási javaslattal állt elő a közel-keleti problémával kapcsolatban, amelyben az Izrael-ellenes nézeteikről híres Jimmy Carter és James Baker lettek volna a fő tárgyalók, és amely ötletet saját főnöke utasított el.

Ennél sokkal problémásabb tényező lehet a jelölt szoros kapcsolata Jeremiah Wright Jr.-ral, a Trinity United Community Church pásztorával. A gyülekezet része az United Church for Christ nevű szervezetnek, amelyet többször figyelmeztetésben részesítettek már elfogult Izrael-ellenes álláspontjáért. A tiszteletesnek gyakran vannak Izrael-ellenes megjegyzései, köztük egy kampányra való felhívással „az igazságtalanság és a fajgyűlölet ellen, amelyben a palesztinok élnek a cionizmus miatt”.

Ennél sokkal inkább elrettentheti a zsidó szavazókat az a tény, hogy Wright tiszteletes legközelebbi barátai között tartja számon Louis Farrakhant, aki híres gyalázatos antiszemitizmusáról, és aki számára a júdaizmus „csatornavallás”, a zsidók pedig „vérszopók”. Obama választhatta volna bármelyik másikat Chicago több száz South Side-i gyülekezete közül, ő mégis Wright gyülekezetét választotta, aki nem utolsósorban a legnagyobb haszonélvezője Obama adakozási tevékenységének.

Erről a dologról Richard Cohen, a Washington Post zsidó munkatársa is kérdőre vonta Obamát, felszólítva arra, hogy tisztázza kapcsolatát ezekkel a zsidó- és Izrael-ellenes személyekkel, és feltéve a kérdést, hogy vajon miért maradt a számára nyilvánvalóan ismert szélsőséges álláspont ellenére is évekig Wright közvetlen környezetében.

Obama első szenátori ciklusát tölti, így csak néhány Közel-Keletet és Izraelt érintő szavazásban vett részt. Emellett az a szokása, hogy rendszeresen kihagyja azokat az ellentmondásos témákat érintő szavazásokat, ahol állásfoglalását nyilvánosságra kellene hoznia. Némely hasonló kérdésben adott állásfoglalása még inkább betekintést nyújt a zsidókhoz, és Izraelhez való hozzáállásába:

1. Obama nyíltan javasolja a diplomáciai kötelezettségvállalást Irán felé, holott Irán nyíltan felvállalja Izrael-ellenes álláspontját, rendszeresen felszólít a zsidó állam térképről való eltörlésére, a legújabb híresztelések szerint pedig ezt nukleáris csapással kívánja kivitelezni

2. „Senki sem szenvedett többet, mint a palesztin emberek”

3. „A fal megalkotása (utalva az izraeli biztonsági drótkerítésre) két nemzetet választ el egymástól, amely újabb példája ennek (azaz a Bush-féle) adminisztrációnak a békét elutasító magatartására”

4. „(Al) Sharpton tiszteletes a hangtalanok hangja, és kifosztottaké. Amit (Sharpton tiszteletes) Nemzeti Akcióhálózata tett, az nagyon fontos Amerika megváltoztatásában, amelyet pedig tetőtől talpig meg kell változtatni.” A Nemzeti Akcióhálózat korábban vezetett egy tüntetést a New yorki Freddy’s Fashinon Mart zsidó tulajdonosa ellen, ahol maga Sharpton tiszteletes lelkesen, „vérszopó zsidók” kiáltások közepette vett részt.

Obama volt az egyetlen demokrata jelölt, aki azt mondta, hogy a béke eléréséhez Izraelnek kell megváltozatni politikáját a palesztinokkal szemben. A fenti felsorolás korántsem teljes, de arra kell, hogy késztesse a zsidó szavazókat, és Izrael barátait, hogy gondolják meg, fogják-e novemberben támogatni ezt az embert, aki arra készül, hogy a világ legnagyobb szuperhatalmának vezetője legyen úgy, hogy alig öt éve ül a szenátusban, és semmi nemzeti, vagy adminisztratív tapasztalata nincsen. Ennek az országnak az elnöksége napjainkban karizmatikus pozíció, semmi helye ott a neofitáknak. Azok az amerikaiak, ahogy a Jerusalem Postban megjelent cikk szerzője, Marc Zell is, tisztán értik, mi forog kockán, és hogy Obama milyen kockázatot jelent a Közel-Keletre és a világra nézve.