angyal istván vasbetonszerelő kádárhoz

RÖHRIG GÉZA

angyal istván vasbetonszerelő kádárhoz

1958. december elsején

auschwitzból árván tért haza

nem sírt még tán vagy tíz évet

otthon a fájdalomban volt

máshol mindig el is tévedt

főzni persze nem főzdögélt

nőzni is csak vágyott lustán

holtan ment ő gyakran végig

fényes nappal a nyílt utcán

s mint a vekker foszforeszkál

emberünkből magány áradt

titka ellenállt akár a

pacemaker a hamvasztásnak

a pártból kirúgták jobb így

megnősült fia született

ötvenhatban egy hét alatt

a senkik parancsnoka lett

elvtárs muszáj felköttetned?

élve több gondot okozna?

kétszázat már leölettél

mondd mennyit írt elő moszkva?

férgektől féljünk a sírban

dörgött ránk ha szóba jöttél

nincs benned irgalom semmi

éljen az eszme! vesszen az önkény!