Anglia: bojkott Izrael ellen

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Gadó János / 2007. június Anglia legnagyobb társadalmi szervezetei között újfajta járvány terjed: egymás után bélyegzik meg Izraelt és hirdetnek ellene bojkottot. A brit civil szféra ezáltal a politikailag korrekt zsidóellenesség élharcosa lett Európában.  A sort a brit újságíró szövetség (NUJ) nyitotta meg ez év áprilisában, majd május 31-én követte őt a felsőoktatási dolgozók szakszervezete (UCU).

  Bojkott Izrael ellen  
  Bojkott Izrael ellen  

Utóbbi az izraeli tudósok és tudományos intézmények bojkottjára, valamint az (akkor még Hamasz-többségű) palesztin kormány feltétel nélküli támogatására szólította fel tagjait.

Az ürügy a Hatnapos Háború negyvenedik évfordulója – szó szerint „a palesztin földek negyven éve tartó megszállása”. Az előzékeny brit értelmiségiek a szóhasználatot – és magát a felhívást – a palesztin szakszervezeti szövetségtől vették át. Egyes arab országok társadalmi szervezetei körében (már ahol ilyenek léteznek) az Izrael elleni bojkott régi gyakorlat. Az Izraellel békeszerződést aláíró Egyiptom, Jordánia ügyvédi kamarái, újságíró szövetségei, szakszervezetei hatékonyan gátolják a kapcsolatok valódi normalizálását, s ügyelnek arra, hogy a béke ne legyen több a „nem háború” állapotánál. Egy egyiptomi ügyvéd vagy egy jordániai újságíró a kamarából való kizárással számolhat, ha izraeli kollégáival próbálná fölvenni a kapcsolatot. Ugyanilyen feladatot láttak el a palesztin „társadalmi szervezetek” a második intifáda előtt: szovjet modell szerint az államhatalom üzeneteit közvetítették. Arafat halála, a Hamasz választási győzelme után a palesztin gazdasági helyzet katasztrofálissá vált: a megélhetés gyakorlatilag egyetlen módja ma a fegyveres klánok egyikének tett hűségeskü. A palesztin „szakszervezeteket” ilyen körülmények között hiteles partnernek elfogadni valóban vakság.

Az UCU felhívására válaszul a brit sajtóban megjelenő kommentárok felteszik a kérdést: vajon miért nem bojkottálják az orosz tudósokat Csecsenföld elpusztítása, vagy a kínaiakat Tibet ötven éve tartó megszállása miatt? Miért kizárólag Izrael megbélyegzését viselik a szívükön?

És vajon miért hívnak föl minden izraeli tudós és tudományos intézmény általános bojkottjára, holott utóbbiak javarésze keményen baloldali beállítottságú és legalább annyira kiáll a palesztinok ügyéért, mint brit kollégáik? További probléma, hogy a bojkott épp az eszmék szabad áramlását gátolja a tudomány területen: ott, ahol ez a legfontosabb.

A fenti kérdéseket még a „megszállást” elítélő – tehát a Közel-Kelettel kapcsolatos politikailag korrekt zsargont használó – kommentátorok is felteszik, noha többnyire megelégszenek azzal, hogy a lépést elhibázottnak nevezik. Bill Rammell brit oktatási miniszter: „Nagyra értékelem az UCU függetlenségét, de roppant csalódott vagyok, amiért ilyen határozatot hozott. A brit kormány maximálisan támogatja a tudományos szabadságot, és egyértelműen ellenzi Izrael vagy az izraeli tudósok bojkottját.” Szavai megerősítése végett a miniszter az elmúlt héten Izraelbe utazott.

Az ügyben megszólaló zsidó személyiségek és a zsidó média különösebb kertelés nélkül Izrael-ellenesnek, illetve antiszemita beállítottságúnak nevezik a határozatot. Az amerikai zsidók informális csúcsszerve a Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája nyilatkozatában ezt írja: „Ez az obszcén határozat mindazon hibákkal ékeskedik, amelyet a tudományos életben nem tűrnek: a kérdés elfogult és felszínes megközelítése, részrehajlás, az eszmék szabad áramlásának meggátlása. Az izraeli civileket terrorizáló és Izrael lepusztítására felhívó Hamasz-kormány feltétlen támogatása pedig világosan mutatja, hogy az UCU képviselői inkább rokonszenveznek a terroristákkal, mint a terror áldozataival.”

Miután az UCU szakszervezet és nem állami intézmény, felhívásának adminisztratív következménye nincsen. A szervezet tagjai sem kötelesek a döntésnek eleget tenni – utóbbiak közül számosan hangot is adtak ellenvéleményüknek. Ám a döntés rendkívül hatékonyan terjeszti a kirekesztés üzenetét.

A brit demokrácia azonban a másik félnek is biztosítja a szólás szabadságát. Az UCU-hoz nemrég a bojkottfelhívást elítélő petíció érkezett – 22 ezer aláírással. A brit zsidók csúcsszerve több száz vezető értelmiségi és közéleti ember szignójával ellátott tiltakozást tett közzé két vezető napilapban.

A brit tudományos elit kirekesztő döntését követte a legnagyobb brit szakszervezeti szövetség, az 1,6 millió tagot számláló UNISON. Ennek e héten megtartott kongresszusa tagjait az izraeli termékek bojkottjára, befektetőit pedig az izraeli részvények eladására szólította föl. A Hamasz véres gázai hatalomátvétele (egy keresztény templom fölgyújtásával, béketüntetőkre leadott sortűzzel, egy Fatah-aktivista háztetőről való lehajításával) éppen ezekben a napokban zajlott, ám a határozat hívei mindettől nem zavartatva magukat kifejezték „szolidaritásukat a palesztin néppel”.

*

2007. június 20-án televíziós hírműsorában a BBC megemlékezett arról, hogy száz napja rabolták el gázai tudósítóját, Alan Johnstont. A mintegy három perces összeállítás során egyetlen alkalommal sem hangzott el, hogy Johnston elrablói palesztinok voltak. Egyetlen alkalommal sem hangzott el a „követeljük szabadon bocsájtását” formula. A szelíd, leginkább egy szomorú születésnapra hajazó megemlékezés jól mutatja, kitől félnek valójában a brit multikulti bajnokai. Izrael agresszív, dühödt megbélyegzése és kirekesztése a társadalmi szervezetek részéről pedig jól mutatja, hogy kin vezetik le indulataikat.

 

Címkék:2007-06

[popup][/popup]