Amit elvárunk és amit remélünk

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke e napokban tesz hivatalos látogatást Izraelben. Útja már a télen esedékes volt, de a kormányfő betegsége és más okok miatt halasztást szenvedett.

Antall József közvetlen hivatali elődje is el szándé­kozott látogatni a zsidó államba. Németh Miklós kor­mánya azonban még nem a demokrácia kormánya volt, míg a mai magyar miniszterelnök már a megújuló Ma­gyarország felismeréseinek és törekvéseinek ad hangot Jeruzsálemben. Hz az új magyar állam a politikai be­rendezkedés tekintetében és az annak alapját képező elvekben immár képes lehet harmóniát kialakítani a Kö­zel-Kelet egyetlen demokráciájával. Kinyilváníthatja, hogy a pártállam idejében érvényesülő egyoldalú ori­entáció, az arab diktatúrák kegyeinek keresése külső, idegen hatalom kényszerének volt az eredménye, és nem volt összhangban a magyar nemzeti érdekekkel.

Az új magyar demokrácia kormánya az Öböl-hábo­rú kapcsán megmutatta: jól tudja, mennyire veszélyes lehet kis országok számára egy agresszív diktatúra. Azt várjuk a kormánytól, hogy ezt a felismerést következetesen érvényesíti majd a Közel-Kelettel kapcso­latos külpolitikájában, és ha nem szigetelheti is el magát az ott létező valamennyi antidemokratikus államtól, tar­tózkodni fog a térség demokratikus állama elleni diplo­máciai akcióktól. Mi több, megtalálja a módját a zsidó állam biztonságát célzó izraeli diplomáciai törekvések támogatásának.

Ilyen magatartás minden bizonnyal meghozza majd Budapest számára Izrael politikai és diplomáciai együtt­működését a környező államokban élő magyar kisebbsé­gek jogainak érvényesítésében.

Az Öböl-háború után kialakulóban lévő közel-kele­ti helyzet teret nyújthat olyan magyar külpolitikai kez­deményezések számára, amelyek a diktatórikus rendsze­rek elszigetelését, a regionális nagyhatalmak korláto­zását, a térségben élő nemzeti, etnikai és vallási kisebb­ségek jogainak biztosítását szolgálják. Magyarország, amelynek a térségben nyilvánvalóan nincsenek hatalmi érdekei és amelyik ma már egyetlen szuperhatalom expo­nensének sem tekinthető, talán hiteles módon közvetít­hetnek egy demokratikus iraki kormányzat megterem­tését célzó megállapodás előkészítése során, a kurdok nemzeti jogainak érvényesítése érdekében, a palesz­tin kérdés mindkét fél számára elfogadható rendezé­se körül. Budapest és Jeruzsálem között konstruk­tív együttműködés alakulhatna ki mindezekben az ügyekben.

Ezeken túlmenőleg mit remélünk a magyar zsidóság számára a magyar és a zsidó állam kormányfőinek első találkozásától?

Várjuk mindenekelőtt annak a fölismerését, hogy ez a találkozó történelmi jelentőségű. Annak kell len­nie, túl kell mutatnia a hétköznapi politika gyakorla­tias feladatain és céljain. Kifejezésre kell juttatnia, hogy Magyarország és Izrael között különleges a vi­szony. Ezt nem csak az a – két ország kapcsolatában szokatlan és különleges – tény határozza meg, hogy Izraelben mintegy negyedmillió magyar ajkú, vagy ma­gyar nyelvterületről származó zsidó él, hanem elsősor­ban az, ami a negyvenes évek első felében történt a magyarországi zsidósággal az akkori rezsim bűnéből.

Antall József izraeli látogatása kapcsán azt is vár­ja és reméli a magyar zsidóság, hogy a kormányfő – akinek demokrata mivoltában és politikai tisztességé­ben nem kételkedünk – módot talál arra, hogy az anti­szemitizmus már korábban megtörtént elítélésén túl meg­szabadítsa pártját és politikáját azoknak a személyeknek a tehertételétől, akiket a demokratikus közvélemény egy burkolt antiszemita tendencia hordozóinak tekint.

A kormányfő jeruzsálemi megnyilatkozásainak hite­lét, szavai súlyát bizonyára növelné, a magyarországi zsidóságot pedig megnyugtatná és bizalommal töltené el, ha a kormányzat véget tudna vetni bizonyos – ma még remélhetőleg csak marginális – elemek részben nyílt zsidóellenes uszításának, s ha a rendőrség kinyo­mozná és a bíróság elítélni a zsidó temetők meggyalázóit, a gyűlöletet szító titkos röplapok gyártóit. A jog­rendbe vetett hitünket és a biztonságérzetünket meg­erősítené, ha a magyar demokratikus kormányzat hat­hatós figyelmeztetésben részesítené azokat a kannibáli literátorokat, akik némely orgánumokban szüntele­nül a zsidóságot káromolják.

Várjuk a miniszterelnök izraeli tárgyalásaitól azt is, hogy elhangozzék: az 1938-1945 közötti súlyos jog­sértéseket, a magyar zsidóság sérelmeit ugyanolyan mértékben és semmivel sem később kell jóvátenni, mint a magyar társadalom más rétegeinek 1945 után a kom­munista diktatúra által okozott sérelmeit.

Szeretnék, ha a magyar kormány, mely annyira fon­tosnak tartja – és méltán – a külországokban élő ma­gyar kisebbségek kultúrájának fennmaradását, idehaza pedig a különféle etnikumok kulturális sajátosságainak ápolását, a hazai zsidó kultúra kibontakozását is elő­segítené a kultúra pluralizmusa nevében. Ezt legelébb is azzal szolgálhatná, ha elősegítené a zsidó közössé­gektől elvett intézmények, épületek visszaadását, vagy legalább azt tenné lehetővé, hogy ezek valamelyikében méltó színvonalú zsidó kulturális központ létesüljön.

A magyar-izraeli kereskedelmi és gazdasági kapcso­latok biztatóan fejlődnek az együttműködési megállapo­dás 1989 decemberében történt aláírása óta. A techno­lógiai fejlesztés terén, a gazdaság modern húzóágazatai­nak kiépítésében, a mezőgazdaság korszerűsítésében, a szolgáltatási szféra egyes szektoraiban kiváltképp nagy lehetőségek nyílnak Magyarországon az izraeli üzleti körök előtt.

Magyar részről indokoltan számítanak arra is, hogy Izrael az eddiginél inkább latba veti nemzetközi be­folyását és gazdasági kapcsolatait annak érdekében, hogy a külföldi tőke közreműködjék a magyar gazda­ság föllendítésében. Ám hiba lenne, ha ez utóbbi te­kintetben bárki is irreális várakozásokat táplálna, és ha azok netalán nem valósulnak meg, akkor „a nem­zetközi zsidó tőke” vagy éppen a hazai zsidóság el­leni vádaskodásra látna okot.

A magyar külügyminisztérium egyik dokumentuma indokoltan hangsúlyozza, hogy „a magyar-izraeli együtt­működés jelentősége jóval túlmutat a két ország hatá­rán. Politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt érezhető ennek hatása. Gyakorlatilag valamennyi, Izra­ellel kapcsolatos lépésünket figyelemmel kísérik nem­csak a nemzetközi zsidó körökben, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is”.

Hozzátehetjük: ugyanez érvényes a bánásmódra is, amiben a magyar demokrácia kormánya a hazai zsidó­ságot részesíti.

 

Címkék:1991-05

[popup][/popup]