Amerika zsidósága a terrormerényletek után

A New York-i JBFCS (Zsidó Családsegítő Szolgálat) ügyvezető igazgatója, dr. Alan Siskind igencsak elfoglalt mostanában. Még a legegyszerűbb feladatai azok, ame­lyek a túlélők alvási vagy emésztési prob­lémáival kapcsolatosak. A gyászolók sok­szor annyira meg vannak rendülve, hogy képtelenek a napi teendőiket ellátni. Ilyenkor nélkülözhetetlen egy segítő rokon vagy barát, aki elintézi a bevásárlást és gondoskodik a háztartásról. Az első megrázkódtatásokat követően, amikor már bizonyossággá válik a szörnyű gya­nú, el kell magyarázni a jelentkezőknek a halacha néhány idevágó szabályát. A Sulchan Aruch szerint ha az eltűnt után nem marad semmi, a gyászt csak akkor sza­bad elkezdeni, ha megtalálásának a re­ménye végleg szertefoszlott.

Szeptember 11-e után a segítségre szo­ruló jelentkezők száma nagyon megug­rott. A Szolgálat hat mozgó klinikát állított fel szerte a városban, melynek forródrótja éjjel-nappal működik. Ezen felül dr. Sis­kind és csapata krízist oldó csoportos be­szélgetéseket szervez a tragédiában érin­tett vállalatok és szervezetek számára. És ahogy az idő múlik, a lelki segélyért folya­modók száma nem csökken, sőt egyre nő. A túlterhelt szolgálat új pszichológu­sokat, segítőket, nővéreket keres. A gond csak az, hogy már a régi munkatársakat sem igen tudja megfizetni: a terrortáma­dás az amerikai gazdaságot recesszióba taszította, és szponzoraival együtt a JBFCS is pénzügyi válságba került.

Minden zsidó szervezet hasonló cipőben jár Amerikában. Szeptember 11-e olyan volt, mint egy pusztító földrengés, de az utórengések még pusztítóbbaknak bizonyulhatnak, fia a befektetők és a szponzorok félnek a jövőtől, a tőlük függő szervezetek lassan lehúzhatják a redőnyt. A JBFCS például évente 8 millió dollárt kapott az egyik New York-i zsidó alapítványtól, amelyik főleg részvényekben fial­tatta a vagyonát. Most, hogy az amerikai tőzsde mélyrepülésben van, az alapítvány jövő évi támogatása elúszni látszik.

Az Egyesült Zsidó Hitközségek (United Jewish Communities) főtitkára, Stephen Hoffmann is erősen borúlátó. Úgy véli, hogy komolyan aggódhatnak azok a zsi­dó hitközségek is szerte a világon, ame­lyek eddig nagyrészt amerikai alapítvá­nyok adományaiból gazdálkodtak. Szinte biztos, hogy Izraelbe is kevesebb támo­gatás jut majd az eddigieknél.

Reva Price, aki a Zsidó Közügyi Tanács (Jewish Council for Public Affairs) megbí­zásából Washingtonban képviseli az ame­rikai zsidó szervezetek érdekeit, egészen mástól fél. Eddig a tevékenységének a fó­kuszában a szegénység elleni küzdelem állt: lobbizott a minimálbér emeléséért, az oktatási intézmények támogatásának a nö­veléséért. Most ezeket a célokat valószínű­leg egy időre el kell felejteni, mivel Ameri­ka prioritásai jelenleg mást diktálnak.

Új világrend van kialakulóban, de en­nek körvonalai még igen bizonytalanok. Csak egyvalami biztos: az új világrend nagy vesztese Izrael lesz. Az amerikai zsi­dó szervezeteknek ennek megfelelően teljesen át kell alakítaniuk lobbytevé­kenységüket. Az amerikai népben belát­ható időn belül elpárolog a harag, amit a szeptember 11-i borzalom miatt éreznek, és úrrá lesz az elkeseredettség, amit természetszerűleg a bűnbak keresése követ majd. Fel fogják tenni a kérdést: vajon hol követte el Amerika a hibát? Sokan lesznek, akik a választ Izrael támogatásá­ban lelik majd meg.

Jelenleg az amerikai kormány nem hivatalos álláspontja az, hogy a terroristák célpontja nem az Egyesült Államok és Izrael, hanem az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia – és más, Izraelen kívüli államok – szövetsége volt. Hogy ez a nem hi­vatalos vélemény a későbbiekben miként befolyásolja majd az átlag­ amerikai véleményét, az a JCPA és az amerikai zsidó szervezetek felvi­lágosító tevékenységén is múlik. A zsidó szervezeteknek természete­sen folytatniuk kell Izrael támogatását, csak másképpen. A nagy, tömeges rokonszenv-tüntetések kora lejárt. Ehelyett szorosabban együtt kell működni a médi­ával, és tájékoztató kampányokat kell folytatni, mindig kihangsúlyozva, hogy az amerikai zsidóság egyszerre a társadalom különálló csoportja és ugyanakkor a tár­sadalom szerves része.

Abraham Foxman, a Rágalmazás El­lenes Liga (Anti-Defamation League) országos igazgatója szerint a normálisan gondolkodó amerikaiak millió most majd jobban megértik, hogy milyen helyzetben él és küzd Izrael. Ugyanakkor a baloldali és liberális zsidók milliói kénytelenek lesznek átértékelni az emberi jogokról al­kotott eszményeiket, nyilvánvaló, hogy a törvények védelme megköveteli, hogy egyre szélesebb hat   áskört kapjanak a bű­nüldöző szervek: a liberálisok is kénytele­nek elfogadni, hogy azok a módszerek, amelyeket szeptember 11-e előtt még az emberi jogok kirívó megsértésének tar­tottak volna, szeptember 11-e után ter­mészetesen elfogadhatónak számítanak.

Ugyanez a helyzet a bevándorlással, il­letve a bevándorlás korlátozásával és a gyanús egyének vagy csoportok megfi­gyelés alatt tartásával is. A valóság durva­sága az emberi jogok legvehemensebb szószólóit is eddigi véleményük átértéke­lésére kényszeríti.

A detroiti zsidó közösségi tanács ügy­vezető igazgatója, David Gad-Hart azon­ban figyelmeztet: nehogy átessünk a ló másik oldalára, és egy olyan Amerikára ébredjünk, amely már nem az a szabad és demokratikus Amerika, amely az el­múlt két évszázadban a világ minden tá­járól érkezett zsidók számára olyan me­nedéknek és otthonnak bizonyult.