Áldás és átok

Judaika és elektronika

 1991-ben, midőn Szaddám Huszein Scud-rakétái hullottak Izraelre, Bob Werman jeruzsálemi idegsebész, nem bírván elviselni légmentesen lezárt szo­bájának halálfélelemmel telt magányát, a segélykiáltásnak akkor még szokatlan módját választotta: vergődő lelkének félelmeit számítógépes hálózaton ke­resztül küldte szét a világba.

E műfajban úttörő jellegű írás lévén, Werman Internetre írt jajongásai „Ri­portok egy lezárt szobából” (Reports from a sealed room) címmel könyv alakban is megjelentek. E riportok ma már mérföldkőnek számítanak az Inter­net történetében, amelynek segítségé­vel ma már több mint húsz millióan tud­nak üzenetet váltani: a rendszeren be­lül akárki akárkivel.

A roppant rendszeren belüli alrend­szerek között természetesen létezik már a zsidó alrendszer is, méghozzá igen fejlett formában: az elérhető infor­máció mennyisége már itt is szinte áttekinthetetlen.

Konfliktusokkal teli közegben ez az új vívmány is konfliktusok hordozójává válik. A Közel-Keleten, ahol az ádáz el­lenségeket fegyveresen őrzött határok és egymással nem kompatibilis infrast­ruktúrák választják el egymástól, az In­ternet a maga globális voltával arra is alkalmat nyújt, hogy az ellenfelek be­rontsanak egymás privát szférájába. Miután az Internet olyan könnyen és olyan sokak számára hozzáférhető, ide­ális terep a szólás más formáitól eddig szerencsésen távol tartott fajgyűlölők­nek, újnáciknak, holocaust-tagadók­nak, militáns harmadik-világbelieknek és mindenféle egyéb szélsőségesek­nek. A zsidó közösségen belül egy cso­port fáradhatatlan propagandát fejt ki a közel-keleti béketárgyalások ellen. A palesztinok P-net névre hallgató rend­szerében meg vadabb üzenetek kerin­genek. Ha egy zsidó e rendszerbe sze­retne üzenetet küldeni, hamarosan nyomdafestéket nem tűrő választ kap. (Valódi nyomdafestékről itt persze már szó sincs.) Szélsőségeseik éppúgy sze­retnék a zsidókat kiüldözni az Internet hálózatból, mint letörölni Izraelt a tér­képről. Egy „soc.culture.israel” néven futó csoport első megjelenése után nem sokkal ilyen üzenetet kapott: „Ti meg mit kerestek itt? Legalább változ­tassátok át a neveteket így: fasiszta.zsidó.imperialista.”

Hasonlóképpen az Internettől sem remélhetjük, hogy önmagában e jobb kapcsolatteremtésre módot adó techni­kai készség előmozdítja a megértést a gyűlölködők között. Sőt: miután itt még nem alakultak ki az együttélés elvisel­hető formái, sokkal több a virtuális erő­szak. Nemrég egy holocaust-stúdiu­mokkal és oktatással foglalkozó kana­dai számítógépes alhálózat tagjai kap­tak terjedelmes dokumentációt egy holocaust-tagadó csoporttól. A cselek­mény törvénybe nem ütközik, legfel­jebb az Internet íratlan etikai szabályait sérti. (írott szabályok még nincsenek.) Az ilyen jellegű esetek nem új keletűek. Erre utal az is, hogy a fent említett ho­locaust-kutatók közül egy már főállás­ban hadakozik az Interneten garázdál­kodó uszítok ellen. A leghatékonyabb ellenlépés azonban a helytálló informálódók terjesztése – mondják. Ennek ke­retében gyűjtötték össze fent nevezet­tek a világ egyik legnagyobb, számítógépes hálózaton elérhető holocaust-do­kumentációját.

Az Internet nemsokára az együttlét még sokkal megtévesztőbb illúziót kí­nálja majd – vélik sokan. Mivel a diasz­póra zsidóságának első számú problé­mája az asszimiláció, elgondolkodtató, mit hoz majd e téren az elektronikus szuperországút. Egyfelől a legelszigeteltebb zsidót is bekapcsolja a közösség áramába. Másfelől viszont sokan gondolhatják úgy, hogy fölösleges a fizikai jelenlét a közösségben, hiszen a számí­tógépes hálózat ezt tökéletesen helyet­tesíti. Ugyanez az alternatíva vonatko­zik a cionizmusra is: minek alijázni, ha intenzív napi kapcsolatba léphetünk Iz­raellel a virtuális téren át? Ez még szerencsére a jövő zenéje. Talán tíz-tizen­öt év is beletelik még, mire az alija nagy rezervoárjának tekintett ex-szovjet zsidóság minden tagja rákapcsoló­dik a számítógépes hálózatra. Akkor majd meglátjuk.

On-line haszidizmus

5755-öt írunk, s Amerikában mind több zsidó kavar az információs sztrá­dán. Közülük sokan vallásos családból származnak: gyerekként talán héderbe, jesivába jártak, s sokáig a szombatot is tartották, mígnem elnyelte őket az asszimiláció fertője. Egészen addig, míg egy szép napon – ugyan még boly­gó, de már hi-tech zsidókként – rá nem lelnek a Chabad Lubavics vagy más zsi­dó szerverre (azaz központi kiszolgáló egységre), s immár az Interneten ke­resztül is csillapíthatják esetleg feltá­madó szomjukat a judaizmus iránt.

Ha már egyszer ráleltünk a szerverre, az előttünk álló lehetőségek száma vég­telen: napi leckét vehetünk a Tánjából, a Chabad haszidizmus megalapítójá­nak, a XVIII. században élt Sneur Zálmán rabbi főművéből; lekérhetjük Maimonides Misné Tóra-jának vagy más írá­sainak minket érdeklő részeit, s ha eset­leg ismeretlen szóval, fogalommal talál­kozunk (úgymint halakha, cedóke stb.), lehívhatjuk ezek részletekbe menő ma­gyarázatát is. Ha ennél is többre vá­gyunk, s elég jó a számítógépünk, jö­hetnek a nigun-ok, a vallási énekek, s képernyőnkre varázsolhatjuk a haszid festők legújabb műveit.

A Chabad Lubavics talán az egyetlen olyan fundamentalista vallási irányzat, amely nem lát ellentmondást a techni­ka újabb és újabb vívmányai és saját ortodoxiája között. így például a lubavicsi rebbe volt az első, aki kihasználta a rádió nyújtotta lehetőségeket a haszid tanok hirdetésére, terjesztésére: a jiddiskeit-et hirdető műsorok az 1960-as években indultak. Hevesen támadták, ám a rebbe, ki mellesleg mérnöki tudo­mányokat tanult a Sorbonne-on, a Zohár-ból, a zsidó miszticizmus XIII. szá­zadi klasszikusából idézett álláspontját alátámasztandó: „A hatodik évezred 600. évében (vagyis 1830 körül) a tu­dás fenti kapui (vagyis a Tóra bölcses­sége) és a bölcsesség alanti forrásai (vagyis a szekuláris tudás) megnyílnak, és a világ beléphet a hetedik évezredbe (azaz a messianisztikus korba).” S mind­ez miként nézett ki a gyakorlatban? Le­gyen e ponton elegendő a haszid moz­galom és az ipari forradalom nagyjából egyidejű kibontakozására utalnunk. Más szóval a modem tudomány és technika vívmányait fel szabad, sőt fel is kell használni a Tóra és a jiddiskeit terjesztésére.

Mit nyújt még az on-line haszidiz- mus? Útmutatással szolgál a vallás s az élet dolgaiban, tanácsokat ad arra vo­natkozóan, hogyan készüljünk fel az ünnepekre, kérésünkre kóser recepte­ket közöl, ellát minket olvasnivalóval (a rebbe könyvtárának katalógusa bárki számára hozzáférhető – igaz, ehhez kü­lönleges chipre vagy héber programra van szükségünk), de a legfontosabb: az év 365 napján, a nap 24 órájában kér­déseinkkel szakavatott rabbihoz fordulhatunk. Reb Kazen, kit ismerősei, hívei csak JJ-ként (Jószéf Jichák) emleget­nek, jiddisül, angolul, héberül és fran­ciául válaszol a kérdésekre. – Öt zsidó család Finnországban, egy elveszett lé­lek Stockholmban… akik elektroniku­san küldött útmutatás alapján tartják a sábeszt. Hát nem csodálatos? – Büszke arra, hogy korábban elzárt területeken, mint például Rigában az Internet révén terjed a jiddiskeit.

Lesznek, akik előbb-utóbb elunják a számítógépek világában képződő, „vir­tuális” judaizmust, s szükségét érzik annak, hogy az on-line minján-t egy kö­zeli zsinagógával cseréljék fel. A megfe­lelő adatbank készséggel ad felvilágo­sítást arról, hol található a legközelebbi zsinagóga, amelyet – immár a pontos cím birtokában – most már felkeres­hetünk. Aztán vagy ott ragadunk, vagy sem. Aki úgy érzi, talán mégsem erre vá­gyott, más lehetőségeket is talál az In­terneten. Ízelítőül ezeket is felsoroljuk:

http:/www.yahoo. com

Kezdjük itt a keresgélést, mivel itt szinte valamennyi zsidó „állomást” megtaláljuk.

Channel # Israel

Nemzetközi csevejlehetőség, ismert s kevésbé ismert személyiségekkel az izraeli politikáról s egyéb jeles témák­ról.

soc. culture.jewish

Itt választ kapunk a GyFK-ra (gyakran feltett kérdések), zsidó kísértetsztorikat hallhatunk, bekapcsolódhatunk a náci fajelméletről dúló vitába, megtudhat­juk, mi az a ketuba, s azt is, hogyan rendezzünk Szédert.

shamash. nysernet. org

A legátfogóbb zsidó állomás az Inter­neten. GyFK és KGyFK (kevésbé gyak­ran feltett kérdések); csatlakozhatunk a Havénu L’Sálom virtuális minján-hoz; kedvünkre böngészhetjük azt a turista-­adatbázist, melynek segítségével el­dönthetjük, mennyire kóser választott úti célunk; barangolás zsidó könyvtá­rakban; szerverek felsorolása; kapu az izraeli állomásokhoz.

echonyc.com

Próbáljunk meg bekapcsolódni a Zsidó Konferenciába (Jewish Conference), ebbe a családias enklávéba, ahol megismerhetjük s kedvünkre ki­tárgyalhatjuk a sajtóban legújabban megjelent antiszemita vitriolt, a zsi­dó-fekete viszonyt, vagy akár azt is, hogyan kerüljük el az ájin há-rá-t (az ár­tó szemet).

lubavitch.chabad.org vagy http://www. chabad.org

Ez a Chabad Lubavics állomás. Infor­mációink szerint már szervezik a ma­gyar állomást is.

(Seleanu Magdaléna fordítása a Vil­lage Voice 1995. szept. 5-i számában megjelent cikk alapján)