Aki nincs velünk, az ellenünk?

A CIONISTA SZÖVETSÉG lap­jában, az Erecben nyilatkozik a szövetség elnöke, aki egyben az orgánum főszerkesztője is. A demokra­tikus sajtónyilvánosságban elképzel­hetetlen hasonló konstrukció, hogy a „tárgyilagos riporter” főszerkesztőjét interjúvolja meg, „alákérdezve”, mint­egy mikrofonállványként szolgálva a nyilatkozó politikai akaratát.

Engländer Tibor a következőket mondja:

„…A zsidó közösségben mindenki­nek helye van, aki vállalja zsidóságát.

– Dehát a Cionista Szövetség korántsem ért egyet minden zsidó szervezettel. Ez köztudott…

– Nem értünk egyet velük, valóban. De újrafogalmazva a voltaire-i elvet: nem értünk egyet velük, ám körömsza­kadtáig harcolunk érte, hogy helyet kapjanak a zsidó közéletben.”

Áprilisi számunk egy glosszájában (Csak fantáziámra hagyatkozom, 7. old.) g. gy. utalt a szomorú tényre, hogy folyóiratunk tévesztését a fent nyilat­kozó, az általa vezetett, Bethlen téri Oneg Sabbat Klubban betiltotta.

Két dolog következett ebből. 1) Engländer Tibor feledékeny. 2) Az interjúban valótlan tényt állít.

A beszélgetés során még egyszer érintik a Szombatot, jóllehet erre csak azok jönnek rá, akik figyelmes olva­sóink immár hosszú ideje, s emlékez­hetnek egy hasábjainkon három éve folyt vitára, melynek utóbb a hitközség közgyűlésén is visszhangja támadt.

Egyesek azzal vádolták a hitköz­séget, hogy a vezetése ’cionizálódik.’ Mi erről a véleménye?

– Nem értem, hogy ez miért vád? A zsidóság vezetőinek természetesen megvan és meg is kell, hogy legyen a véleményük a zsidóságot érintő legfon­tosabb kérdésekről. Ha ez a vélemény egybecseng a cionizmus eszméjével, az bűn lenne? Vagy a hitközségnek csak asszimiláns vezetői lehetnek?”

A vita akkor arról folyt, vajon e pszeudocionizmus nem helyettesíti-e a végiggondolt stratégiát, mely elvárható lenne a honi vallási élet s a közösség egészére is befolyással lévő szervezet vezetőitől, akiknek elsődleges a hitköz­ség alapszabályában körülhatárolt fel­adata a magyarországi zsidó élet újjá- teremtése és megőrzése, valamint arról, nem mond-e ellent a hangoztatott néző­pont annak a küldetésnek, melyre man­dátumuk szól.

Az interjúban történt utalás tehát ki­ragadott és torzított idézete az 1992-ben kezdődött vitának. Az a dichotómia pe­dig, amit az elnök-főszerkesztő utol­sóként idézett két mondata sugall, egyszerűen komolytalan vagy rosszindu­latú. Az asszimilációnak a cionizmus csupán az egyik ellenérdekű alternatí­vája, számos lehetséges út közül. Hogy e két markáns szín között ne lenne számtalan árnyalat, csak egy színvak állíthatja.

*

Két bekezdést olvashattak Engländer Tibor nyilatkozatából. Az első az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” szellemiségét hordozza, az utóbbi a for­dítottját.

Türelemmel várjuk, hogy döntsön. S hogy a Szombat terjeszthető legyen a Bethlen téren is.