Aki látta Dávid királyt…

Magén István interjúja Engel Tevan István grafikusművésszel

1936-ban született ugyanabban a lakásban, melyben az interjú készült A dolgozószobák hatalmas ablakaiból az újlipótvárosi háztetőkre látni. Lent a nyüzsgő Pannónia utca, arrább a Duna és a sziget. Odakint szél söpri a házakat, idebenn barátságos meleg van, a falakon képek, sok a könyv, a szobanövény.

Engel-Tevan körülbelül 200 címlapot készített és kb. 30 könyvet illusztrált A legismertebb munkái: Robert Musil: Törless iskolaévei (1965), Kurt Tucholsky: A gripsholmi kastély (1966), James Joyce: Dublini emberek (1970), Aucassin és Nicolette (Mini könyvek, 1972), Maupassant: Héraclius Gloss doktor (Mini könyvek, 1974), Dosztojevszkij: A hasonmás (1974), Stryjkowski: Avril álma (1982), Sólem Aléchem: Énekek éneke (1985), Krúdy Gyula: Törpe trombitás (1985), Pick: Állatvédő liga (1986), Ferdinándy György: Furcsa idegen szerelem (1990). A beszélgetés 1992 végén készült.

-Egész kis gyűjteményt látok a falakon. Ámos, Bálint, Czóbel, Egry, Kernstok és mások alkotásai vesznek körül. Csak az Engel-Tevanok hiányoznak. Azt jelenti ez, hogy ha befejeztél egy munkát, nem érdekel többé?

• Ha a saját munkáimmal venném magam körül, olyan érzésem lenne, mintha folyton a tükörbe bámulnék.
• Folyamatos rendszerességgel dolgozol, vagy a pillanatnyi hangulat befolyásol?
• Ha megrendelést kapok és megteremtem a feltételeket az elmélyült munkához, akkor képes vagyok folyamatosan dolgozni anélkül, hogy ki lennék szolgáltatva önmagámnak.
• Gyakran érkeznek megrendelések?
• Régen érkeztek. Az a világ olyannak tűnik ma már, mint egy tengerbe süllyedt Atlantisz…
• Kezemben tartom a Beszélő 1992. december 19-i számát, melyben Komoróczy Géza Másodlagos antiszemitizmusok című cikkéhez készítettél illusztrációkat. Szinte olyan a lap, mint egy kódex…
• Újságot egy nap alatt kell tudni csinálni. Nagyjából megvolt már a tipográfiai forgatókönyv, hogy ennyi meg ennyi, és ilyen meg ilyen ablak lesz, ahová nekem a rajzokat kell csinálnom. És akkor kénytelen az ember a szöveg által inspirált ihletét és ötleteit ennek megfelelően irányítani.
• Ez nem irodalmi, inkább politológiai jellegű szöveg…
• Igen. Szeretem az ilyen szövegeket, mert egyfajta megmérettetésnek érzem őket. Még kisgyerek koromban láttam Dubout-nak egy szépen illusztrált könyvét, amely a franciaországi kreszt tartalmazta. Szép példája ez annak, hogy hogyan lehet egy unalmas szöveget rengeteg ötlettel és fantáziával illusztrálni. Gyerekkorom nagy élménye volt ez a könyv.
• Milyen gyerek voltál?
• Ha papírt és ceruzát adtak, jól megvoltam. A nyomdából rendszeresen küldték a szélpapírokat, melyek ha nem lettek volna, bizonyára anyagi romlásba döntöttem volna a családot.
• Melyik volt az a nyomda, melyet nálatok csak „ a nyomdának” emlegetnek?

-A békéscsabai Tevan Nyomdáról beszélek, melynek anyám bátyja, Tevan Andor volt a tulajdonosa. Anyám kilenc testvére közül ő volt az egyetlen, aki visszajött a deportálásból. Őt a prominensekkel együtt hurcolták el és jobb elbánásban részesült. Utcát söpört Bécs környékén…

• Hogyan viselte el később az egész élete munkáját jelentő nyomdája államosítását?
• Ez nagyon érdekes! A nyomda dolgozói jobbára szociáldemokraták voltak. Ő volt az egyetlen kommunista a gyárban és mint olyan, önként ajánlotta fel a nyomdáját az államnak. Ennek fejében készítettek egy szerződést, hogy megmaradhat a gyár igazgatói székében. A szerződést úgy szegték meg, hogy mellé ültettek egy szakmai analfabéta politikai referenst, akivel mindennaposak voltak a konfliktusai. Végül kirúgták a gyárból és még Békéscsabáról is kitoloncolták.

-Beszéljünk a gyerekkorodról. Mikor kezdtél rajzolgatni?

• Négy éves koromban. Mutatok néhány rajzot azokból az időkből.

Megsárgult, ceruzával telerótt lapok kerülnek elő. Jobbára háborús jeleneteket ábrázolnak. Magyar zászló alatt katonák vonulnak, lovasok, gyalogosok, karddal, puskával, géppisztollyal.

• Meglepőek ezek a rajzok. Úgy tűnik, hogy szeretted a magyar hadsereget. Nyilván nem tudtad, hogy azon az oldalon áll, amelyik ki akar irtani téged és a hozzád hasonlókat…
• Egy 4-5 éves kisgyerek nem foglalkozik ilyenekkel.
• Ez igaz, de azért nem tudom elképzelni, hogy a német gyerekek a diadalmas Vörös Hadsereget rajzolták volna, vagy éppen fordítva…
• Nem ugyanaz a szituáció. A zsidók nem álltak szemben senkivel, nem haragudtak senkire. A zsidó szülők nem nevelték gyűlöletre gyerekeiket. Belém sem akartak mérget csepegtetni a szüleim, már csak azért sem, mert magyarnak tartották magukat, pedig nyilván tisztában voltak a helyzettel. Tudatosan óvtak attól a tehertől, melyet zsidókérdésnek hívtak. A történelem már nem volt ilyen kíméletes.
• Az Auschwitzba érkező magyar zsidókat ábrázoló dokumentumfotókon Bocskai-sapkás gyerekeket látni, akik Mengele előtt így demonstrálták magyarságukat…
• A Bocskai-sapka az iskolák kötelező egyensapkája volt. Mindent gyűlöltem, amit az iskolában kötelezően előírtak. A Bocskai-sapka viselésétől egyébként rendeletileg tiltották el a zsidó diákokat.
• Gyerekként milyen volt a kapcsolatod a zsidósággal?
• Egy Hitler nevű úr közölte velem, hogy zsidó vagyok és én elhittem neki. Azóta nincsenek kétségeim…
• A szüleid…?
• Itthon nem volt divat az ideologizálás. Amíg a fenti úr nem tudatosította bennem, én azt sem tudtam, mi az, hogy zsidó. De azt sem, hogy mi a keresztény, mi a mohamedán. Pedig a családunk nem volt vallásellenes, hiszen esténként elimádkoztatták velem az „Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem”-et.
• Hogyan vészelted át az üldöztetéseket?

-Mivel csillagos házban laktunk, nem kellett kiköltöznünk. Ebben a lakásban voltam végig. A család egyik pszichológus barátja próbált lelkileg felkészíteni a sárga csillag viselésére.

• Pszichológussal a fasizmus ellen…?
• Nevetséges? Talán annak tűnik. Pedig világos példája annak, hogy a zsidók nem gyűlöletre, hanem a túlélésre tanították a gyerekeiket.
• Munkáidban nyoma sincs mindennek, legalább is lélekbúvár legyen a talpán, aki felfedez bennük efféle utalásokat. Figuráid ügyetlenül téblábolnak ebben a világban és még a gonosz arcán is bocsánatkérő mosoly ragyog. Éppen a bibliai illusztrációid során láttam kezed alól kiröppenni a rettenetét. A Dávid király bosszújától karóba húzott férfitestek látványa felidézte bennem a XX. század szörnyűségeit. Érzel e valamilyen párhuzamot a bibliai idők és korunk történelme között?
• Nem állíthatom, hogy amikor 1988-ban Komoróczy professzor tanácsára Dávid király történetével kezdtem foglalkozni, effajta kérdések foglalkoztattak volna. Dávid király történetében a népek, nemzetek történetének archetípusai találhatók. Az a dráma, melyet az emberi gyarlóság okozott a zsidó

államiság fénykorában, későbbi korok tragédiáit jelzi. Megfogott a meleg emberség, mely Dávid király alakjából tükröződik és az, hogy gyarlóságaiban évezredek távolából is önmagunkra ismerhetünk.

-Bibliaolvasó ember vagy?

• Ha ez alatt azt érted, hogy a biblia mindennapi szellemi eledelem, akkor nem. Mesterségemnél fogva sokat olvasok. Hozzászoktam ahhoz, hogy gondolatban rajzolok olvasás közben. Ezek a széljegyzeteim.
• Az illusztráció lehet figyelemfelkeltőbb, mint amit illusztrál?
• Volt már erre is példa. Ha egy irodalmi mű körülbelül ugyanolyan hangsúlyos, mint képzőművészeti adaptációja, az a legjobb. A biblia, a könyvek könyve minden tekintetben páratlan alkotás, mellyel nem lehet versenyezni. A legnagyobbak is eltörpülnek mellette.
• Ha a szó klasszikus értelmében nem is vagy bibliaolvasó, néhányszori nekirugaszkodás elég volt ahhoz, hogy a mélyére hatolj. Olyan jeleneteket ragadtál ki, melyeket csak te látsz. Ablakot nyitottál a háromezer éves múltba és egy fekete-fehér filmen elénk vetíted látomásaidat.
• Nekem ez nem tűnik ilyen bonyolultnak. Szeretem Dávid királyt, mert az emberi lélek végtelenségét járja. Felülmúlhatatlan istenszeretetben, de elpusztítja Uriást, hogy a szépséges Betsabét megszerezze.
• Éreztél valamiféle nosztalgiát az őshaza iránt amikor ezeket a képeket rajzoltad?
• Ilyesmire én nem vagyok vevő…
• Pedig úgy tudom, hogy a tel-avivi Nehedár kiadó hamarosan kiadja 12 lapos grafikai mappádat Dávid király története címmel. Úgy érzem, hogy a kör bezárul és jelképesen hazatérsz…
• Nekem nincsenek ilyen szentimentális gondolataim. Kihívásnak éreztem megjelenni Izraelben, amikor 1991 tavaszán felkeresett Rafael Eluz úr, a kiadó, és a Dávid király életének különféle állomásait megjelenítő 12 lapomat kiválasztotta.
• Elmondanád, hogy mik ezek az állomások?
• Nézd, majdnem két éve annak, hogy ezeket a lapokat utoljára láttam. Nem emlékszem… 1989-ben az ELTE Judaisztikai Tanszékén megtartott kiállításomat megtekintette a Memorial Foundation vezetője. Kaptam egy ösztöndíjat, melynek a támogatásával készítettem a Dávid király-sorozatot.
• Elfelejted a munkáidat, hogy ne zavarjanak újabb munkák elkészítésében ?
• Nincs elfelejtve, vizuálisan előttem van, legalábbis egy-kettő… A Jonatánnal való barátságáról, meg ahogy Saul fegyverét ellopja, vagy Saulnak a jósok közötti tébolyult viselkedése, ha jól emlékszem.
• Mivel készültek a rajzok?
• Egy részük fekete, más részük barna ceruzával.
• Többet nem foglalkozol Dávid király életével?
• Szó sincs róla! A sorozat címe az önkényesen kiválasztott 12 lapnak szól. De ennél sokkal több lapból áll és nincs befejezve. Sámuel könyvén és a Királyok könyvén ma is dolgozom. Újra és újra visszatérek olyan témákhoz, melyek foglalkoztatnak. Egyik „rossz” tulajdonságom, hogy szeretek egy témát alaposan körüljárni.
• Hol voltak korábban kiállításaid?
• Hát mondjuk ’86-ban a Dorottya utcai kiállítóteremben. Vagy ’91-ben a Los Angeles-i Jewish Community Centerben Iványi Katalinnal és veled…
• Mit jelent számodra a Chagall Galéria és az Ajin Csoport, melyeknek munkájában részt veszel?
• Elég sokat, bár én itt sem vagyok más, mint a Szentendrei Műhelygalériában vagy másutt. De értékesnek tartom ezeket a szerveződéseket, hiszen az izraeli kiadót is ennek a munkának a keretében ismertem meg.

-Az elmúlt években történt változások mindnyájunknak hoztak jót is, rosszat is. A te helyzeted hogyan alakult?

• Mint könyvgrafikusé, most kilátástalannak tűnik. Azok a könyvek, melyek most megjelennek és nem szemetek, azok is, üzleti okokból, kénytelenek magukat szemétnek maszkírozni, hogy versenyképesek legyenek. Amelyik nem maszkírozza magát, az vagy reprint, vagy tipográfiai sorozat-címlappal fut.
• Milyen ez a szemétnek maszkírozott címlap?
• Vastag arany-fólia betűkkel, naturalisztikusan pornográf, ugyanakkor dilettáns…
• Ez takarhat komoly irodalmi művet?
• Igen. így lesz eladható… Gondolják ők…
• Mi a helyzet Nyugaton?

Régen jártam külföldi könyvkiállításon. Az igazi könyvművészeti termék kis példányszámban készül, egy szűk, erre költeni kívánó rétegnek, csillagászati áron. A helyzet kezd hasonló lenni nálunk is.

• Amint megszűnt a három T korszaka, a létrejött szabadságban az igazi értékeket rejtő könyvművészet visszavonult a kiváltságosok kategóriájába? Hová vezet ez?
• Az emberek vizuális kultúrájának további leépüléséhez. Ez ki fogja fejteni romboló hatását, még azok között is, akik a verbális kultúrában igényesek. Vizuális kultúrára nevelni nemcsak a múzeumokban és a galériákban, hanem a minket körülvevő mindennapi dolgokkal is kell. Az emberek sok időt töltenek a könyvkirakat, vagy horribile dictu az utcai könyvárus pultja előtt…
• Mennyiben befolyásolja ez a te helyzetedet?
• Most vén fejjel kezdek átállni a műkereskedelem valamilyen formájára, vagyis megpróbálom a munkáimat eladni. Vitatható sikerrel…
• Melyik galériában?
• Ez itt a reklám helye…?
• Melyik volt az utolsó illusztrált könyved?
• A Móránál. De hogy pont az utolsó… arra nem emlékszem. Meg kellene nézni a könyvespolcomon…