Aki beperelte Ausztriát
Szombat információ
2007. november 26. / Gadó János A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság november 14-i ítéletében elmarasztalta az osztrák államot, valamint az osztrák legfelsőbb bíróságot, amelyek nem védték meg egy újságíró jó hírnévhez, valamint háborítatlan magánélethez való jogát, s ezzel megsértették az Európai Emberjogi Konvenció 8. (a magánéletet védő) paragrafusát. Az osztrák állam a felperesnek ötezer euró jóvátételt és tízezer euró perköltséget tartozik fizetni.
Előzmények: a most 79 éves Karl Pfeifer, veterán antifasiszta publicista, 1995-ben, a Die Gemeinde c. bécsi hitközségi lap főszerkesztőjeként megbírálta Werner Pfeffenberger német egyetemi tanárt, aki a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt évkönyvébe írt opusában olyasmiket állított, hogy 1933-ban „a zsidók üzentek hadat Németországnak”. Kemény hangvételű cikkében Pfeifer a náci Németország bűneinek mentegetésével, a zsidó összesküvés-elméletét felmelegítésével vádolta a professzort, aki erre rágalmazásért beperelte őt. Az osztrák bíróságok 1997-ben, illetve 1998-ban rendre Pfeifernek adtak igazat, hangsúlyozva, hogy a szólásszabadság jogával élt, és álláspontját tényekkel kellőképpen alátámasztotta. 2000-ben pedig egy államügyész náci tevékenység miatt vádat emelt Pfeffenberger ellen. Az ilyet ugyanis az osztrák törvények tiltják. A kitűzött büntetőtárgyalás előtt nem sokkal Pfeffenberger öngyilkos lett.
Egy hónappal később, 2000 júniusában a Szabadságpárthoz közelálló, s állami támogatását élvező Zur Zeit magazin cikkében azzal vádolta meg „Karl Pfeifer zsidó újságírót”, hogy „embervadászatot” folytatott „a katolikus Pfeffenberger professzor ellen”, s utóbbi öngyilkosságának ez volt a valódi oka. „Az erény halálos terrorja” (“Tödlicher Tugendterror” című cikk szerint baloldali politikusok, újságírók és más közéleti személyiségek „vadásztársaságba” tömörülve üldözik a Szabadságpárthoz közelállókat, s közülük egyet a halálba kergettek. A cikkhez mellékelték a „vadásztársaság” tagjainak fényképét, köztük Pfeiferét. Pfeifer válaszul beperelte a lapot rágalmazásért.
A lap szerkesztője, Andreas Mölzer (korábban a Szabadságpárt akadémiájának elnöke, jelenleg a párt színeiben képviselő az Európai Parlamentben) ezután 2001 februárjában támogatást kérő levelet küldött ki az előfizetőknek, melyben elpanaszolta, hogy az újságot szünet nélkül támadó antifasiszta aktivisták, akik korábban Kurt Waldheimet és Jörg Haidert is lejáratni igyekeztek, most a Zur Zeit-t választották célpontjukul. Ebben külön is megnevezte „Karl Pfeifer, zsidó újságírót”, a „vadásztársaság” tagját, mint a lap elleni összehangolt kampány egyik kulcsemberét. Pfeifer erre márciusban ismételten beperelte a lapot rágalmazásért.
2001. március 20-án a bécsi körzeti bíróság helyt adott Pfeifer keresetének, kiemelve, hogy a Gemeinde hasábjain írott kritika és a Pfeffenberger halála közötti állítólagos kapcsolatot a Zur Zeit nem támasztotta alá tényekkel. A Zur Zeit fellebbezett és fél évvel később a bécsi fellebbviteli bíróság a döntést hatályon kívül helyezte, úgy ítélve, hogy a sérelmezett cikkben szereplő állítás a „halálba kergetésről” kétségkívül nem tény, hanem értékítélet, ám – tekintve a körülményeket – nem lépi túl a megengedhető kritika határait.
Az ausztriai jogorvoslat lehetőségeit ezzel kimerítvén Pfeifer 2003-ban a strasbourgi bíróságnál nyújtott be keresetet az osztrák állam és az osztrák bíróságok ellen. Panaszát 2005-ben fogadták be, s végül 2007 novemberében a bírák 5:2 arányban – neki adtak igazat, kimondván, hogy Pfeifer és elvbarátai morális felelősségére utalni az öngyilkosság ügyében megalapozatlan állítás volt a Zur Zeit részéről. A sértett joga jó hírnevéhez ez esetben nem kevésbé fontos, mint a szólás szabadsága, s előbbit az osztrák állam szervei elmulasztották megvédeni. A sértettnek, mint a „vadásztársaság” tagjának arcképét közzétenni pedig a háborítatlan magánélethez való jog megsértését jelenti.
„Örülök, hogy nem vagyok kiszolgáltatva az osztrák bíróságok kénye-kedvének” kommentálta az ítélet Pfeifer a Haaretz tudósítójának.
