Ajándék

(„Hetven év” Emlékkönyv dr. Schweitzer József születésnapjára. Budapesti Zsidó Hitközség, 1992. 197 oldal, 300 Ft. szerk.: Landeszman György, Deutsch Róbert)

Ajándéknak készült ez a könyv. Schweitzer József hetvenedik születésnapjára állították össze a szerkesztők tanítványok, barátok és tisztelők nevében. Mi is lehetne szebb meglepetés a tudósnak, rabbinak, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatójának, mint a könyv, pláne az olyan könyv, amely zsidó témájú tanulmányok, emlékezések csokrát fogja össze.

A 24 írásban békésen megférnek egymás mellett a zsidó és nem-zsidó szerzők, a bibliai és huszadik századi vonatkozású tanulmányok, a vallási és gazdasági témájú cikkek, vagy akár a vészkorszakról szóló lírai visszaemlékezés is. Stark András bevezetőnek és életrajznak is beillő bájosan komoly emlékképei a „Rabbi bácsiról” és Pécsről, ahonnan Schweitzer József pályája elindult kellőképpen megadják az Emlékkönyv alaphangját, érzékeltetik a légkört, amely a könyvet is összefogja: a zsidóságért és a zsidó tudományért érzett felelősségtudat légkörét.

Sokszínű és változatos az összeállítás: Komoróczy Géza briliáns hipotézisei a makkabeus kor héber nyelvi reneszánszáról. Haraszti György alapos munkája a magyarországi szefárdokról, Bertényi Iván levéltárosi precizitású cikke Szepesi Jakab országbíróról, vagy Zwi Moskovits a zsidó humánum­mal az ősi források alapján foglalkozó tanulmánya mind-mind izgalmas csemege a zsidó tudomány és kultúra iránt érdeklődők számára.

A legutóbbi évtizedekkel, tehát a mai problémákkal foglalkozó két írás (Schmideg József gondolatai a zsidó vallásról és az ökuméniáról, Szécsi József elemzése a katolikus hittankönyvek zsidóságképéről) hangvétele számomra túlzottan optimistának tűnik, a keresztény felekezeteknek a zsidósághoz fűződő viszonyához azonban nagyon is illenek Carmilly-Weinberger Moshe (a kötetben szintén szereplő) zsidó cenzúráról írt szavai: „Jó és rossz ideákat nem lehet elnyomni könyv megsemmisítésével, Cheremmel. Csupán párbeszéddel, egymás közt lefolytatott vitával lehet őket megvédeni, megcáfolni, vagy elutasítani.”

Az Emlékkönyvben még megtalálható cikkek szintén figyelmet érdemelnek, ám méltatásukra helyszűke miatt itt nincs mód.

Hogy befejezésül visszatérjek az ünnepelthez, akinek tiszteletére e könyv megjelent, Scheiber Sándor Iktató beszédéből idézek, melyet 1948-ban Pécsett mondott el Schweitzer József főrabbi beiktatásán (s amely a könyvben is helyet kapott): „Kiváló képességeiddel szolgáld gyülekezeted, az össz zsidóságot, az emberiséget, az építőmunkát és a békét mint pap, mint kutató és mint ember. Légy ennek a megtizedelt nyájnak hűséges pásztora, történelmi idők felelősségteljes vezetője erre kérnek az élők és az elköltözöttek.”

F. M. L.