Ahol nem lett Holocaust-múzeum, – avagy: a „Rumbach” elmúlt tizenöt éve
A Rumbach utcai zsinagógát 1985-ben az akkori (Seifert Gézáné irányítása alatt álló) hitközségi vezetés ötmillió forintért adta el az államnak. Néhány évvel később az épületet a székesfehérvári Alba Regia vállalat vette meg, és komoly összegeket költött a teljesen leromlott műemlék felújítására. A felújítással nagyobb részt végeztek ugyan, ám a cég nem bírta a költségeket, így a „Rumbach” ismét állami tulajdonba került, ahol – igazi gazdája nem lévén – állaga ismét romlani kezdett. Az állami tulajdon privatizációjával foglalkozó ÁFV Rt többször is megpróbálta eladni, ám a meghirdetett pályázatok nem voltak sikeresek, az épület hasznosítási lehetőségeit ugyanis erősen korlátozzák a műemlékvédelmi rendelkezések, valamint a kegyeleti szempontok. Utóbbiak letéteményese a Hitközség, amelynek gyakorlatilag vétójoga van az épület hasznosítása terén. Ráadásul a Hitközség (vagy inkább: egyes vezetői) nem tettek le arról a szándékukról, hogy az épületet visszaszerezzék a zsidó közösség számára. Feldmájer Péter, aki 1999-ig a Mazsihisz elnöke volt, személyesen tárgyalt ez ügyben az ÁPV Rt képviselőivel, és még Kovács László, akkori külügyminiszterrel is megbeszélést folytatott az ügyben. Kovács László egy levélben támogatásáról biztosította az elképzelést, mely szerint a zsinagóga adna otthont a Holocaust Múzeumnak. A próbálkozás nem járt sikerrel.
Hogy miért, arra a bonyolult erőtérben több magyarázat is született. Az egyik szerint a jobboldalról rendszeresen lezsidózott MSZP-SZDSZ kormány, illetve annak privatizációs minisztere, Suchman Tamás, nem szívesen vállalta volna, hogy a nagy értékű épületet ingyen vagy jelképes összegért visszaadja a zsidó közösségnek, újabb alapot szolgáltatva ezzel a támadásoknak. (A Mazsihisz az ÁPV Rt által kért 600 milliót természetesen nem tudta megfizetni. A cég ugyanis időközben ennyit költött állagmegóvásra – tájékoztatott Ács Tamás, a NKÖM helyettes gazdasági államtitkára.) A másik magyarázat szerint (ami ez elsőt nem zárja ki) a zsinagógát egy hitközségi vezetőkhöz közelálló érdekcsoport is szerette volna megszerezni, és ennek a hasznosításról más elképzelései voltak, amelybe a múzeum ideája nem fért bele. Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Auschwitz Alapítvány elnöke elmondta, hogy számos hazai és külhoni zsidó szervezettel vették föl a kapcsolatot és kértek tőlük támogatást, de áttörést nem sikerült elérni. Vélhető, hogy az átláthatatlan helyzetben – és a magyarországi zsidó közösség ismeretében – egyetlen nemzetközi zsidó szervezet sem volt hajlandó komoly pénzösszeget megajánlani.
Verő Gábor, a Magyar Auschwitz Alapítvány elnöke szerint Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és BZSH ügyvezető igazgatója mindvégig opponálta a „Rumbach” múzeumi célokra történő hasznosítását, mert az épületet túl nagynak, így fenntartását túl költségesnek ítélte.
Az e sorok írója által megkérdezett személyek közül senki nem látta át világosan a „Rumbach” 1990 és 1998 közötti történetét. Ebben az alulinformáltságban kellemesen pikáns színfolt Zalatnay Sarolta táncdalénekesnő hitközségi látogatása. Az egyik verzió szerint a művésznő a fentebb említett érdekcsoport képviselője volt, a másik (valószínűbb) interpretáció szerint egy nagy stúdió céljaira szeretett volna az épületet megvenni, és ehhez volt szüksége a hitközségi jóváhagyásra.
Minden próbálkozás és mendemonda ellenére a Rumbach állami tulajdonban maradt és – Feldmájer Péternek a Mazsihisz elnöki tisztéből történt távozása után – a magyar zsidóság képviselői beletörődtek abba, hogy a Holocaust Múzeum a használaton kívüli. Páva utcai zsinagógában kapjon helyet. A Páva utca azonban a történelmi zsidónegyeden kívül esik. E tény jelentősége akkor érthető igazán, ha tudjuk: a zsidónegyed (a Dohány utca, Kisdiófa utca, Paulay Ede utca, kiskörút által határolt terület) esélyes arra, hogy az Unesco a „Világörökség” részévé nyilvánítsa, ami nyilván jócskán megnövelné a turistaforgalmat. Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató már a Népszabadságban is kifejtették, milyen elképzeléseik vannak a negyed felújításáról (2002. március 22.). Ennek centruma lehetne a kulturális, turisztikai központként hasznosított Rumbach utcai zsinagóga, s itt kapnának helyet a zsidó szervezetek irodái.
Mindehhez először természetesen vissza kell kapni az épületet. Az elképzelések szerint a „Rumbachért” felajánlott cseretárgy a Zugligeti úton lévő kanadai követség épülete lenne. Ez utóbbi szerepel azon az igénylistán, amelyet a Hitközség – az egyházi ingatlan visszaigénylés – az állam képviselői elé terjesztett. Mindeközben a „Rumbach”, Budapest és Közép-Európa egyik legszebb zsinagógája újra is az enyészeté.
Címkék:2002-05