Ahogy a szülők

Az iskolák vezetői bemutatták intézményeiket, szól­tak eredményeikről, azonos és eltérő nehézségeik­ről. Az alábbiakban néhány szülő tapasztalatait és véleményét ismertetjük.

ORBÁN FERENC pedagógus két lánya a Wesselényi utcába jár. Az idősebb a II. gimnáziumot kezdi, a fiatalabb az elsőt.

– Az én családom nem az utóbbi években „fedezte” fel zsidóságát, mi mindig vallásosan éltünk. Ezért számunkra örömöt és megnyugvást hozott a hagyományok betartását követő iskola. Elégedettségünk azóta is tart, mert lányaim hitükben erősödtek, ismeretében gyarapodtak, részesei lettek egy nagyobb zsidó közösségnek. Ehhez járult, hogy Eszter egy évig Izraelben tanult a MSZORET révén, még hozzá olyan iskolában, amelyik a gazdagabb országokból érkezők­nek havi 400 dollárba kerül. Jól megtanult héberül, gyarapo­dott angol tudása, még öntudatosabb zsidó lett. Sokan kri­tizálják iskolánkat arra hivatkozva, hogy a közismereti tár­gyakat nem elég magas színvonalon tanulják meg a gyerekek, ezért nem lesz esélyük továbbtanulásra. Erre azt mondom, hogy néhány valóban szigorú állami gimnázium kivételével máshol sem jutnak több ismerethez; másrészt, a mai fiatalok többségének fő problémája nem az egyetemi felvétel, hanem az elhelyezkedés. Tanári tapasztalatom, hogy ha egy ifjú ember iskoláinak befejezése után egy évnél hosszabb ideig kényszerül tétlenségre, az rászokik a semmittevésre. David Moskovits kezdeményezésére elindult valamiféle szervezés, hogy a tanulmányaikat befejezők munkához jussanak a zsidó tulajdonban levő cégeknél, kereskedőknél, iparosoknál. Te­hát az iskola számára a gyerekek nemcsak addig fontosak, amíg lépcsőit koptatják, hanem támogatja őket további sor­sukban is. Ez is hozzátartozik a MSZORET AVOT megítéléséhez.

DR. RIESZ GYÖRGY a Nyugdíjtól) ásító Igazgatóság helyettes igazgatójának 17 éves Észtere és 12 éves Juditja ugyancsak a Wesselényi utcába jár(járt?)

– Nagyszerű ígéretekkel indult az iskola, ami bennünket, szülőket túlzott reményekkel töltött el – de más lett, mint amit vártunk! Azt hittük, hogy zsidó szellemisége mellett az ál­talános ismeretekben is többet ad, mint az állami iskolák, hogy diákjai legalább úgy megszerzik az egyetemi, főiskolai felvételihez szükséges tudást, mint a rangosabb gimnáziu­mokban. Eddig ez messze elmaradt. Elfogadom, hogy egy tanintézet zavartalan működéséhez több év tapasztalata szük­séges, hogy elkerülhetetlenek a kezdet pedagógiai, pedagógusi zavarai, de a gyereknek csak 10-10 hónap jut egy-egy tanév anyagának elsajátítására, és ha az elmarad, számára már nem vigasz, hogy az utána jövő már jobb módszerrel, jobb pedagógussal tanul. A meghirdetettektől más irányba tolódott a nevelés. Annak ellenére, hogy reggel 8 órától délután 4-5 óráig ülnek az iskolapadban, mégis jelentős hányaduk kevesebbet tud, mint a velük egyidős diákok az állami iskolákban.

Örülök annak, hogy lányaim osztálytársnőikkel jól érzik magukat, tehát iskolán kívül is együtt szórakoznak, hogy a vallásról, a hagyományokról többet tudnak, mint én. Az azonban megengedhetetlen, hogy némi furfanggal reggel 8 óra után számonkérés nélkül lehet besétálni, hogy az üzenőfüzet nem szolgál ellenőrzésre. Az sem jó, hogy az izraeli pedagógusok az otthoni iskolarendszer és tovább­képzés szellemében a gyerekek érdeklődésére és hajlamára bízzák, hogy mit tanulnak meg alaposan, mit felületesen. Ott az egyetemi felvételihez elegendő a szakmai felkészültség, tehát aki orvosnak készül, annak elég a felvételhez, hogy biológiából, fizikából kitűnő. Magyarországon azonban – ez köztudott – az érettségi és végbizonyítvány összjegyét számítják a pontokba, tehát például az orvosi fakultásra jutáshoz kitűnő magyar és matematikajegy is szükséges.

A nagyobbik lányom már nem tud iskolát változtatni, az ő tanulását különórákat adó tanárokkal segítem. A kisebbiket azonban más iskolába íratom…

GÁCS GÁBORNE kereskedő fia e hónaptól harmadikos az Anna Frankban.

– Tamás a Javnéban kezdte, ott is járt két évet. Amikor megindult az általános iskolai zsidó oktatás is, rögtön átírat­tuk kisebbik fiúnkat, hogy megőrizze és továbbvigye családunk hagyományait, másrészt, hogy hajlamainak meg­felelő ismeretekből az állami iskolák tananyagánál többhöz jusson.

A Javne programjában az szerepelt, hogy a 6 osztályos gimnázium első felében az alapozás azonos, s utána követ­kezik a tagozódás a humán- és reáltárgyak több-kevesebb óraszáma szerint. Sajnos, már a második évben, a választás lehetősége nélkül a reál ismeretek lettek a meghatározók, tehát a matek, a fizika, a kémia, szemben fiam humán érdek­lődésével. Ez számára annyi izgalommal és kudarccal járt, hogy pszichológushoz kellett vinnem. Az Anna Frankban biztonságban érzi magát, nem fél a bukástól, bár a matema­tika jegye változatlanul gyenge.

Kifogásolom az iskolai fegyelem lazaságát. A gyerekek viselkedéséért a szülői értekezleteken mi az iskolára mutogatunk, a pedagógusok pedig a szülőkre hárítják a felelősséget!

DR. TURI PÉTER szülész-nőgyógyász főorvos Fannija a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola „törzsgárdájának” tagja, már 4 osztályt végzett ott.

– Amikor 1990-ben iskolát kellett választanunk, az ál­lamiaktól jobbat, mást kerestünk, ahol kislányunk nemcsak írni, olvasni, számolni tanul meg, hanem nevelik, formálják, ahol jól érzi magát, ahol szeretik őt. Akkor hallottuk, hogy két új zsidó iskolában is indul első osztály, de már az első információk alapján ezt választottuk. A zsidó szellemiséget helyeseltük, de nem akartuk gyerekünket vallásosan és vallásosnak neveltetni. Azután megismerkedtünk Szeszler Annával és Várhegyi Györggyel a tanintézet kiformálóival, s akkor megerősödött bennünk, hogy ez az a hely, amelyet kerestünk.

Várakozásunk beigazolódott! Ennek leghitelesebb bi­zonyítója maga Fanni, aki az elmúlt négy évben egyszer sem mondta, hogy iskola helyett otthon akar maradni. Társaihoz hasonlóan imádja nevelőit, azok pedig ugyancsak így éreznek, de ennél is tovább jutottak: ismerik a rájuk bízot­takat. Az iskolával kapcsolatban nem levőknek mondom el, hogy nincs osztályozás, hanem afféle töprengőt ír az osztályfőnök, abban szó van a gyerek képességeiről, érdeklődéséről, jó és rossz tulajdonságairól, esetleges problémáiról, és azok megoldásáról. Fanni megtanult iskolaidőben úszni, korcsolyázni – így válik teljessé, boldoggá gyermekkora. Nemrég felmérték Magyarország több általános iskoláját, és a kimutatásban a Javne előkelő helyen szerepel. A nevében szereplő „közösségihez” híven valóban közös a pedagógusok szülők felelősségtudata, a döntés, harmonikus az együttműködés. Nem illendőségből, hanem okkal említem meg Ronald Lauder toleranciáját, aki annak ellenére, hogy évente négyszázezer dollárral alapozza meg az iskola létezését, magára veszi a rajta kívüli okok miatti panaszokat, olykor túlzó követeléseket is.

Sokan mondják, hogy a nagy barátkozás és szeretet kikezdi a pedagógusok hasznos szigorúságát, szükséges tekintélyét. Bizonyára ez a felsőbb osztályokban igaz, nálunk még nem probléma. A gondot én az épülethiányban látom. Nem lehet addig igazi tanintézet, míg a városban szétszórtan folyik a tanítás. A Budakeszi úti építkezés elől elhárultak az anyagi akadályok.

V.E.