Ahasvérus varga cipőboltot nyit

A teremtés és az elkárhozás filo­zófiával terhes víziója, reb Jesus Golgotája, a reformáció kor- és körképe, a staszi éberkedése, bölcselke­dése Istenről, az emberi értékekről, a hatalomról, horror és sci-fi – mind belefér Stefan Heym legújabb magyarul megjelent művébe. A nemzetközi rangú élő zsidó írók egyik legkiválóbbja és amióta a szo­cialista eszmékből kiábrándult, írá­saiban bibliai tájakon jár. Az Ahasvérussal pedig eddigi legszórakoztatóbb könyvével ajándékozza meg az olvasót. Bár az örök bolyongásra, vagy – ahogy Heymtől is megtud­juk – örök vesztésre kárhoztatott zsidó ritkán jelenik meg a történe­tekben, mégis minden róla szól, az üldözöttről, a mindig számkivetettségben élőről, a mindenkori bűnbak­ról.

Ez a felsorolás talán ellentmond a szórakoztató minősítésnek, mégis így igaz, mert Heym keveri a valóságot a mesével, úgy nagyít és zsugorít, mintha domború és homorú tükrök közt járnánk, s lenyűgöző történelmi tablói ugyan naturálisak, mégsem fájnak, csak meghökkentenek. Ezért nem rémisztő, amikor kétszáz zsol­dos vesszőzi ki Ahasvérusból az eret­nekséget és ezzel együtt az életet, mert várjuk vele újra a találkozást. Ez valóban bekövetkezik, mert az 1970-es években megnyitja üzletét Jeruzsálemben, a Via Dolorosán, pontosan azon a helyen, ahol utoljá­ra beszélt Josua-Jézussal.

Ahasvérusnál több időt töltünk a púpos és sánta Leuchtentrager, a fényhordozó Belzebub társaságában valamint a papi pálya kezdetén még félénk és tiszta szándékú, majd al­kalmazkodásával mind feljebb jutó és ezzel ön teltté, ellentmondást nem tűrő, tehát inkvizítorrá váló, zsidó­gyűlölő Paul von Eitzennel, Schleswig protestáns szuperintendensével Heym ugyanis, mint több más író, közöttük Sütő András, az 1500-as évek Németországába helyezi története fő színterét. Teszik ezt azért, mert miközben a dogmák, a korrupció ellen felkelt új vallás átváltozását ábrázolják, nevezetesen azt, hogy miként lesznek a szabadság harcosaiból zsarnokok az igaz szavak elnyomói, az eltérő gondolatok üldözői, a hívőkből zsoldosok – az olva­sók a maguk korát élik át.

A könyvben mégsem a gonosz győ­zedelmeskedik, s Ahasvérus bolyongása is véget ér. 1980 szilveszter éj­szakáján megjelenik a jeruzsálemi egyetem professzorával, Leuchtentragerrel Berlinben, bár akik a falat – akkor még – szigorúan őrzik, nem találták nyomát az NDK-ba való belépésüknek, Dr. dr. h.c. Siegfried Beifussnál, a Tudományos Ate­izmuskutató Intézet igazgatójánál – feltehetően Paul von Eitzen inkarnációjánál – s őt karon ragadva el­szállnak vele a fal felett – az égbe. Ezt a jelenséget egy határőr észlelte és jelentette, s így részegeskedésért áristomba dugták. Ezzel fejeződik be a könyv. Csupán még egyet kajánkodik a szerző: miközben megkö­szöni a kutatásaihoz nyújtott valódi személyek segítségét, hálálkodik ta­nácsaikért és mélyen beleérző kriti­kájáért Jochansen de Leuchtentrager professzornak is.

A mű olvasásának élvezetéhez hozzájárul a fordító, Makai Tóth Mária, aki az eltérő korszakok felidézését, a bölcselkedések megértését nemcsak választékos, hanem válto­zatos, a mondandóhoz illő stílusával is segíti.

(Stefan Heym: Ahasvérus. Európa Könyvkiadó.)