2007. július / Sturovics Andrea

A Kados című izraeli szekuláris propagandafilmből ismert az a téves elképzelés, amely szerint ha egy házaspárnak tíz évig nem születik gyermeke, el kell válniuk, a két fél pedig más és más partnerrel házasodva újra nekifuthat a reprodukciónak. A film a vallásos, pontosabban charedi (ultraortodox) élet embertelenségét hivatott bemutatni, a cél érdekében pedig attól sem riad vissza, hogy halakhikus képtelenségeket állítson. Először is nem kötelező egy gyermektelen házaspárnak elválni, ez pusztán egy lehetőség, amellyel mindkét fél beleegyezése esetén élhetnek. A másik kézenfekvő megoldást, az örökbefogadást pedig fel sem veti a film.

	Zsidó család örökbefogadott gyerekekkel

Az adoptálás pedig létező, ám természetesen szabályozott alternatíva a judaizmusban. Böngészve az „Ask the rabbi” („Kérdezd a rabbi”) oldalakat, az adoptálásra vonatkozó kérdések tömegével lehet találkozni. Liberális és reform-oldalakon látni egész rövid párbeszédeket: „Rabbi, örökbe fogadtam egy kislányt.” „Asszonyom, Mazal tov, gratulálok” – így a rabbi.

A többi irányzatnál nem ennyire egyszerű a helyzet. Az amerikai konzervatív irányzat részéről Avram I. Resiner 1998-ban dolgozta ki és foglalta össze az érvényes, ide vonatkozó szabályrendszert. Ez röviden a következő: egy zsidó (persze vallásos) házaspárnak adoptáció esetén a gyermeket be kell téríteni, így válhat nemcsak a család, hanem a zsidó közösség részévé. Itt két kérdés merül fel, az egyik, a gyermek származása, a másik pedig az, hogy a betérési procedúrát mikor lehet elvégezni.

A gyermek származása lehet ismert vagy ismeretlen, és szempontunkból érdekes még, hogy a természetes szülők zsidók-e, vagy sem. Örökbefogadásnál bizonyos helyzetekben elképzelhető, hogy a szülők kiléte ismert, így elég könnyen eldönthető az, hogy a gyermek természetes anyja zsidó-e, vagy sem. Ha zsidó, természetesen nem kell betérnie, ha nem, értelemszerűen igen. Ha az apa személye ismert, szintén világos a szituáció, bár ez nehézséget is jelenthet. Amennyiben ugyanis az apa zsidó, a gyermek anyja házas, de a gyermek nem a házastárstól született, halakhikus státusza mamzer, azaz törvénytelen, és ez a kategória igen kellemetlen, mert a mamzer nem betéríthető. Ezen esetben a halakhikus státusz nem változtatható meg, az örökbefogadás nem segít.

Anonim, például állami örökbefogadás esetén legtöbb esetben a szülők kiléte titkos, az örökbefogadást intéző szervek a gyermek, illetve a szülők védelmében nem adnak ki erre vonatkozó adatot az örökbefogadó szülőknek. Ha az állami törvények megengedik, ebben az esetben javasolt, hogy a rabbi vallási okokra hivatkozva kérje a gyermek adatait. Amennyiben ez nem lehetséges, a gyermek származása bizonytalan marad. Bizonytalan származás esetén még mindig ott a lehetőség, hogy a csecsemő esetleg zsidó, sőt mamzer, tehát előbbi esetben felesleges betéríteni, utóbbi estben pedig lehetetlen.

A halakhikus tekintélyeknek mérlegelniük kellett: a bizonytalan tényező miatt elutasítják a betérést, és ezzel bizonyosan elkerülik annak a lehetőségét, hogy halakhikusan zsidónak nyilvánítanak valakit, aki egyéb körülmények között nem lehetne zsidó, vagy pedig úgy döntenek – mivel egy gyermek esetén (főleg Izraelen kívül) kicsi a valószínűsége annak, hogy a gyermek zsidó, és még kevesebb, hogy halakhikus értelemben törvénytelen –, hogy a betérés elé nem gördítenek akadályokat. A „nagyobb valószínűség elvé”-t kiemelve, valamint más helyzetekre is utalva, Avram Resiner érvelt amellett, hogy örökbefogadás esetén ez a követendő szempont, tehát a bizonytalan származású gyermek betéríthető. Érvelését 1998-ban az Amerikai Konzervatív Rabbitestület jóváhagyta.

Kérdés még mindig, mikor ejtendő meg a betérést. A betérési folyamatnak fiúk esetén három, lányok esetén két meghatározó eleme van. Fiúk esetén, a körülmetéléssel kiegészítve ezek a következők: a tvila (mikvében alámerülés), illetve a micvák elfogadása, az elfogadás kinyilvánítása. Csecsemők esetén nyilván az utóbbival van probléma, a betérítés idejére vonatkozóan meg is oszlanak a vélemények. Vannak, akik amellett érvelnek, hogy a betérés tudatos tényezője miatt az nem végezhető el csecsemőkön, hiszen lehetetlen elvárni, hogy a csecsemő átgondolja, majd elfogadja a zsidóságot, pláne en block. Mások viszont amellett érvelnek, hogy a szülők ezt kisgyermek esetén helyette is megtehetik, és a gyermek családba való beilleszkedése, valamint a későbbi, zsidó társadalomba való könnyebb szocializációja érdekében, csecsemőkorban megejthető a betérés. A csecsemőkori betérítés fontos kritériuma még, hogy mindkét szülő beleegyezése szükséges hozzá, abban az esetben is, ha az egyik fél nem zsidó. Ha pedig valaki egyedülállóként fogad örökbe, legyen az akár férfi, vagy nő, mindkét esetben elviheti a csecsemőt, és betérítheti. Az Amerikai Konzervatív Rabbitestület, a csecsemőkori betérítés lehetőségét, szintén a már említett Avram Resiner responsuma alapján, 1998-ban elfogadta.

Betérített fiúgyermekeken így értelemszerűen csecsemőkorban végzik el a brit milát (körülmetélést), de alternatív áldást mondanak rá, és három tagú bét din (rabbinikus bíróság) jelenlétében kell megejteni mind a körülmetélést, mind pedig a merítkezést. Csecsemőkori betérés esetén a rabbinikus bíróságnak nem kell fontos rabbikból, „szakértőkből” állnia, három halakhikusan zsidó felnőtt férfi alakíthat „bét dint”, és így a betérés érvényes lesz.

Felmerül még a névadás kérdése. Ismeretlen származású gyermek esetén a betérteknél szokásos XY, ben/bat Avraham nevet kapják. Ha azonban származásuk ismert, a természetes apa pedig zsidó, a szülők igényelhetik, hogy a ben/bat Avraham helyett a természetes apa nevét kapja a gyermek, sőt, ha az adoptáló pár férfitagja zsidó, és rendelkezik zsidó névvel, szintén kérelmezheti, hogy nevét az örökbefogadott gyermek örökölhesse.

A ben/bat Avraham helyett akár a természetes, akár az örökbe fogadó apai név átörökítésének engedélye, bár halakhikusan megengedhető, és talmudi, midrási példákkal alátámasztható, mindazonáltal erősen közösség– és rabbifüggő. Amerikai és izraeli rabbinikus bíróságokon legtöbbször figyelembe veszik az apa természetes igényét, neve továbbadására, és még felnőtt, zsidó apai felmenőkkel rendelkező betértek is megkaphatják apjuk nevét. Magyarországon nehezebb ezt keresztülvinni. Ennek egyik oka lehet a rabbik személyes meggyőződése, de lehet az adott közösségek igénye is arra, hogy egyértelműen megkülönböztessék a betérteket a születésük szerinti zsidóktól. Magyarországi gyakorlatban ez a következőképpen néz ki. Jelenleg állandó jelleggel kizárólag a neológ irányzat rendelkezik bét dinnel (rabbinikus bírósággal), amely biztosítja a betérés lehetőségét. A bét din vezető rabbija (av bét din) felajánlja a betértnek apja nevének használatát, amennyiben a betért igazolni tudja apja zsidóságát. A betérés után apja nevét szabadon használhatja. Modern ortodox, és ortodox bét din jelenleg nincs Magyarországon, ezért ezekbe az irányzatokba vagy külföldön térhet be valaki, vagy pedig a közösség megszervezheti, hogy betéréssel foglakozó rabbikat Magyarországra utaztatv,a felállít egy ideiglenes bét dint. Az Izraelben, Angliában, vagy Amerikában betértek az ottani gyakorlat szerint kérelmezhetik, és sok esetben meg is kapják apjuk nevének használati jogát, a magyarországi közösségek azonban többnyire nem ismerik el az egyén természetes jogát felmenői nevének további használatára, és informális eszközökkel ráveszik a betértet arra, hogy zsinagógában a ben/bat Avraham nevet használja.