A zsidó szervezetek vezetőinek találkozója
A zsidó közéletben járatlan olvasónak talán érthetetlen, hogy minek a felcímbeli kérdőjel, hiszen számára az a természetes, hogy a Magyarországi zsidó szervezetek feladataik szerint egymástól elkülönülve ugyan, de testvéri szolidaritással tartsanak össze. Az értelemnek és az érzelemnek ez a természetes követelése sajnos nem valósul meg. Okát elemezni nem is ajánlatos, mert félő, hogy az igazság feltárása újabb ellentéteket, sértődéseket szül, akkor pedig máris hervadni kezd a reménység október 8-án elültetett palántája.
A hitközség székházának tanácstermébe hívta össze Székely Gábor, persze nem Budapest főpolgármester-helyetteseként, hanem mint a mai zsidóság gondjaival azonosuló „független” személyiség, a szervezetek, egyesületek vezetőit, és eléjük terjesztette javaslatát a jövőbeli összhang keresésére. A megjelentek szomorúan vették tudómásul, hogy a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete elnöke ismét távol maradt a tárgyalásokról, és arra sem méltatta a többieket, hogy sajnálatos hiányzását indokolja. (A tanácskozók az egyesületek önállóságát tisztelve nem is feszegették a közös fellépés gyengítésének miértjét, a tudósítót azonban nem köti a protokoll fegyelme, ezért a maga nevében felteszi a kérdést: a MUSZOE egészének véleményét fejezi ki e lépés, vagy Schwartz István Mihály úr önhatalmúlag cselekszik, s a tagság, elnökségi társai hozzájárulása, netán tudta nélkül zárja el szervezetét a mindenkit erősítő közös tettektől?)
Az összejövetel célját részleteiben nem ismerő, bizonytalanságot, kimenetele iránti fenntartást (hogy bizalmatlanságot ne írjak) tükröző felszólalásokkal kezdődött az értekezlet. Gál Dezső (Zsidó Iskolák Baráti Társasága), Kékesi Zsolt (Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége), Landeszman György főrabbi (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), Engländer Tibor (Magyarországi Cionista Szövetség) az együttműködés formájára, az abban való esetleges részvétel kötelezettségének kiterjedésére vonatkozóan tett fel kérdéseket, illetve adott hangot kételyeinek. Kádár Iván (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) szerint az elmúlt hónapok eseményeinek hatására mind többen vállalják zsidóságukat, ugyanakkor közös fellépést akarnak. Akkor is össze kell fogni, ha attól valamelyik szervezet távol tartja magát. Hasonló álláspontot hangoztatott Landor Károly (Wesselényi utcai iskola, szülői munkaközösség), kimondva, hogy egyetlen csoportosulás sem vétózhatja meg a többiek tevékenységét. Ugyanakkor nyitottnak kell maradni az utólag csatlakozók előd. Az összefogás egyik aktuális példájaként említette, hogy a három zsidó iskola szülői munkaközösségeinek kezdeményezésére az idén először közösen ünnepük Chanukát.
Dr. Feldmájer Péter (MAZSIHISZ elnök) elmondta, hogy a hitközségeket sokat foglalkoztatja az együttműködés, de elleneznek minden csúcsszervet, vagy más olyan formációt, amely kötelező határozatókat hozhatna. Engländer Tibor újabb felszólalásában javasolta, hogy a Hitközség legyen a zsidóság képviselője, s annak megnyilatkozásait formálják a többiek. Mások viszont, mint Korányi László (B’nai B’rith), Szilárd Gyula (Keresztény-Zsidó Társaság) minden szervezet autonóm megjelenését szorgalmazták. Zoltai Gusztáv (MAZSIHISZ ügyvezető igazgató) is azt hangoztatta, hogy a Hitközség egyedül nem képviseli a zsidóságot, ugyanakkor az állammal folyó tárgyalásokon a partnerségi jogot nem adják fel.
A rövidebb-hosszabb reagálásokkal tarkított további vitában kiformálódni látszott a megegyezés. Lényege: a zsidó szerveződések vezető személyiségeinek rendszeres konzultációja. Azokon előre megadott témákat vitatnak meg, s foglalnak állást, a határozatok azonban nem kötelezőek az egyes szervezetekre. A következő három találkozóra, november-január hónapokban Zoltai Gusztáv hívja meg a társszervezetek képviselőit.
MbJ
Címkék:1992