A zsidó közösség vezetői elemi kötelességüket teljesítik

A zsidó közösség vezetői elemi kötelességüket teljesítik

Bibó Istvánt is elérte a sokat emlege­tett és idézett tekintélyek végzete: intel­meit félremagyarázzák és kiforgatják.

Novák Attila is furcsa játékot űz Bitó­nak a félelem és demokrácia összefüg­géséről mondott szavaival (Szombat, 1999. 8. szám): azon az alapon vonja kétségbe a zsidó közösség vezetőinek demokrata mivoltát, mert – úgymond – „fogva tartja őket a totális antiszemitizmustól való félelem”.

Ha egyszerűen a félelem hiányát tar­tanánk a demokrata ismérvének, akkor a „Viszkis” néven becézett sokszoros bűnöző kétségkívül a magyar társada­lom egyik legszilárdabb demokratájának minősülhetne, végtére is 29 bank­rablás nem csekélység!

Nézetem szerint a zsidó közösség ve­zetői elemi kötelességüket teljesítik, amikor határozottan szót emelnek az antiszemitizmus megjelenése ellen a politikában és a közéletben, és amikor az egész társadalmat figyelmeztetik a holocaust tényeinek súlyára és megtör­téntének előzményeire.

Az antiszemitizmus mint politikai je­lenség és eszköz igenis veszedelmes, még akkor is, ha a mai Magyarorszá­gon – még és szerencsére – nem kell is azzal számolnunk, hogy meghatáro­zó tényezővé válik. Ami veszélyes, at­tól félni kell, az ellen preventíve fel kell lépni. Az ilyen értelemben felfo­gott félelem nem pánik, nem hiszté­ria, hanem a jogos önvédelem előfel­tétele.

Kohlmann Albert