A zsidó közösség és a könyvek sorsa azonos
Akik kicsit is részesei voltak az elmúlt évek magyarországi zsidó közéletének, legalábbis sejthetik, hogy az Országos Rabbiképző Intézet könyvtára nem kapja meg a közösségtől a méltó érdeklődést, az illetékesektől a pénzügyi támogatást, egyáltalán, azt a figyelmet, amit jelentősége folytán megérdemelne.
Turán Tamással a könyvtár egyik értő gondozójával, az MTA Judaisztikai Kutatócsoport tudományos segédmunkatársával beszélgettünk a könyvek sorsáról. Kitekintéséhez az is hozzájárul, hogy az elmúlt évet ösztöndíjasként a New York-i Jewish Theological Seminary-ben töltötte, s ez idő alatt megismerkedett számos zsidó könyvgyűjteménnyel.
- Köztudomású, hogy a könyvtár Scheiber Sándor professzor halála nyomán bezárt, s a közönség részére 1987-ben nyitotta meg kapuit. Ez már Schweitzer József igazgató úr hivatalba lépése után történt. Remete László főkönyvtáros irányítása alatt kezdődött és folyik a rehabilitációs munka. Az ő állása mellett a hitközség még egy további könyvtárosi státuszt tart fenn. A Soros-Alapítvány egymillió-kétszázezer forintos támogatásából vásárolt még munkaerőt az intézet. Az alapítvány csökkenő nagyságrenddel még mindig hozzájárul költségvetésünkhöz. A hitközség dologi kiadásainkat téríti, bizonyos saját bevétel származik hitközségi kiadványok (Magyar Zsidó Oklevéltár darabjai, IMIT Évkönyvek) elfekvő készletének forgalmazásából. Ez magyar nyelvű könyvbeszerzéseinkre biztosít csupán fedezetet. Az állami költségvetéstől a Művelődési Minisztériumon keresztül 1988 végén egymillió forintot kaptunk, s most létesít nálunk egy állást a kulturális tárca, az egyházi gyűjtemények felértékelődésének jeleként. Magánszemélyektől is érkezik támogatás. A legkomolyabb adomány négymillió forint volt, de akadtak s akadnak, akik önkéntes munkával segítettek.
- Beszéljünk a gyűjtemény állományáról.
- A könyvanyag eleven intézményt tükröz a II. világháborúig, de azóta a beszerzési lehetőségek megszűntével erőteljesen elavult. Az utóbbi két évben külföldi intézmények jóvoltából a kézikönyvtár jelentősen bővült, de azt a robbanást, ami a hatvanas évektől máig tart az amerikai és izraeli judaika könyvpiacon, csak minimális mértékben tudjuk követni. A könyvtár mai állapotában múzeumra, sőt kissé rendezetlen múzeumi raktárra emlékeztet, gyakorlati használhatósága is emiatt korlátozott. Nagyon szűkös a raktár, a kosz mindent elborít, a feldolgozási munkálatok végzésére kevés a hely. Súlyosabb a könyvtár szempontjából, hogy jelentős állományrész feldolgozatlan. A katalógus egy része felülvizsgálatra, kiegészítésre szorul. A könyvek tízezrével várnak kötésre, restaurálásra, állapotuk a megfelelő klimatikus berendezések híján tovább romlik. A fizikai lepusztultságot mielőbb meg kellene szüntetni, ám azelőtt dokumentatív célzattal körbe kellene fényképezni helyiségeinket. A romok láttán a filmesek gépeikhez nyúlnak. Külföldön dollár ezrekért építenek olyan installációt zsidó tárgyú történelmi filmekhez, ami nálunk adott és „természetes”. A vizuális élmény a kelet-európai zsidó sorsot asszociálja.
- Hány kötet található a polcokon?
- Becsléseink szerint nyolcvan-százezerre tehető az állomány. Ez mennyiségre, állapotra és a becslés módját tekintve kísértetiesen hasonlít a magyar zsidóság lélekszámára vonatkozó adatokra Folyik a feldolgozás, az anyag fele, legfeljebb kétharmada visszakereshető. A katalogizáltság hiányosságai leginkább a héber műveket sújtják. A közönség érdeklődése azonban jórészt úgysem efelé irányul. Külföldi gyarapodásaink kizárólag ajándékozásból származnak. Néha mi küldhetünk kívánságlistát kiadóknak, egy-egy adakozónak, olykor kérés nélkül érkezik az adomány.
- Milyen a látogatottsága a könyvtárnak, mit lehet mondani az olvasóközönség összetételéről?
- Naponta átlag öt-nyolc látogató érkezik. A közönség egy része valóban csak látogató, például a zsidó Budapest nevezetességeit felkereső turistacsoport, másik fele kutató, közülük számosán külföldről jönnek. Rendszeres olvasónk, tulajdonképpeni közönségünk gyakorlatilag nincs. A honi zsidó műveltségi közállapotokra inkább jellemző, hogy ki mindenki nem használja a gyűjteményt. A propagandahiány is közrejátszhat abban, hogy a potenciális közönség még a könyvtár létével sincs talán tisztában. Nyitvatartási rendünk is komolyan vétkes ebben. Nekünk annyira futotta, hogy a velünk közös épületben lévő Anna Frank Gimnázium egyik osztályát afféle üzemlátogatásra be tudtuk csalogatni egy alkalommal polcaink közé. Jó lenne, ha a zsidó iskolák s a különféle zsidó szervezetek felfedeznék végre az itt felhalmozott szellemi javakat!
- Mitől különleges a Szeminárium könyvtára?
- Aki belép ide, egyszerre érezheti inspirálónak és nyomasztónak. Ismét kínálkozik a párhuzam: olyan, mint a sokat megélt magyar zsidó közösség. Páratlan folyamatosság a sajátja a több, mint száztíz éves Rabbiképző Intézetnek. Még az Eichmann-kommandó működését is túlélte. Ennek a régiónak a szellemi termése egyedülálló módon van itt reprezentálva. A II. világháborús Magyarország volt a zsidóság egyik centruma, s a könyvtárban jelen van mind a nyugatias, elsősorban német eredetű és nyelvű tudományosság, valamint sajtó, mind pedig a keleti ortodoxiának és chasszidizmusnak a szellemi termékei. A világ legnagyobb judaikagyűjteményei az Egyesült Államokban és Izraelben találhatók. Európában is vannak a mienknél kéziratokban és régi nyomtatványokban összehasonlíthatatlanul gazdagabb bibliotékák, például Oxfordban, Londonban, Leningrádban, Vatikánban vagy Pármában. Mindazonáltal a pesti Rabbiképzőben egy fontos régió hosszú korszakának nagyon is összetett szellemi arculata egyedülállóan plasztikusan mutatkozik. Kézikönyvtárunk is kielégítőnek mondható. A már említett lepusztultság ellenére tény, hogy a gyűjteménynek, minden adottsága megvan, hogy különös szerepet töltsön be Európában kvalitásainál és földrajzi fekvésénél fogva. Európa súlya a zsidó világban növekedni fog. A Szovjetunióban az olvadás nyomán kiderült, hogy számos eltűntnek vélt gyűjtemény megvan, s feltárásuk, rendszerezésük is megindult amerikai, izraeli, valamint helyi tudományos intézmények kooperációja keretében. Vilnában például megtalálták a húszas években alapított Zsidó Tudományos Intézet anyagának egy jelentős elveszettnek hitt részét, mely az ottani litván nemzeti könyvtár pincéjében szunnyadt. Jelentős kincsek kerültek elő az ottani központi archívumból is. Magyar tudományos intézmények, köztük a Rabbiképző is hasznosíthatná ezeket, például magyar vonatkozású dokumentumok után kutatva. A mi könyvtárunk is tudna valamit nyújtani ott kiépítendő, vagy már létező gyűjteményeknek. XIX. századi kelet-európai zsidó folyóiratok, kisnyomtatványok közül így, egy helyen, sok minden valószínűleg csak nálunk van meg, de mindenesetre ez esik legközelebb, és ez sem utolsó szempont.
- Nagyszabású tervek ezek. De van-e nálunk szellemi kapacitás e kapcsolatok kiépítésére, egyáltalán szellemi fedezet a jövőbeni tudományos tevékenységre?
- Nem tudom, csak vicceltem… Mindezekre a munkákra a könyvtár ma képtelen. Egyébként az az igazság, egy mégoly jelentős könyvgyűjtemény értéke is egyre viszony tagosabb a sokszorosítási technika fejlődésével. Manapság néhány év alatt létre lehet hozni igen komoly könyvtárt a semmiből. Pénzkérdés. Végső soron ennek az egyre relatívebb értékű könyvtárnak a sorsát is az határozza majd meg, hogy a magyar zsidóság, úgy értem csoportosan vagy egyenként képes-e meghatározni, és akarja-e fenntartani önmagát. Ha nem így történik, a gyűjtemény sorsa megpecsételődik: ha szabad így mondani, centralizációs törekvéseknek esik áldozatul. Ennek a könyvtárnak tudniillik csak a magyar, illetve a közép-európai zsidó folytonosság fenntartása, illetve legalább kutatása szempontjából van létjogosultsága és igazi értéke. Ha nem lesz szellemi kapacitás az intézet helyi értékét bizonyítani, elkerülhetetlen és ebben az esetben csak helyeselhető, hogy értékeink olyan helyre kerülnek, ahol garantált a megbecsülésük és kihasználtságuk.
- Arra gondolsz, hogy a könyvek Izraelbe, esetleg Amerikába „vándorolnak”?
- Analógiával élve: a zsidó vallástörvénynek régi gondja a halál beállta megállapításának kritériumai. Majmonidész megjegyzi A tévelygők útmutatójában, hogy a Bibliában a halál szó néhol súlyos betegség, dermedtség értelemben használatos: mint akinek eláll a szívverése, lélegzete. A Halácha – a vallástörvény – szerint tilos a haldoklónak akár egy tagját is megmozdítani, például a szemét lezárni, nehogy ezzel megijesszék, siettessék a véget. A problémának ma például a szerv- átültetéseknél van jelentősége. Voltak és vannak törekvések halódó zsidó közösségek kincseinek – könyvkincseinek – úgymond „biztonságba helyezésére”. Némiképp hasonló ez a zsidótörvények Németországához, ahol szemérmesen sicherstellungnak nevezték a zsidó értékek és magánkönyvtárak összehordását. Az aggódó mentésnek lehet elhamarkodott ítélet is a hátterében, mely közvetve maga is előidézője egy bizonytalan jövőjű közösség teljes leépülésének. Hasonló dolog játszódott le sok vidéki hitközség javaival, melyet a MIOK sok esetben valószínűleg felelőtlenül kisajátított
és elkótyavetyélt. Alapjaiban rendítették meg ezzel a közösségek túlélési esélyeit.
Voltak törekvések, hogy a Rabbiképző könyvtárából is „megmentsenek” értékeket. A nemrég Prágából visszakapott, eredetileg Eichmann által elvitt körülbelül háromezer kötet is elkelt volna, mondván: mi keresnivalója van már annak itt? Hangsúlyozni szeretném, ez a kérdés teljesen jogos.
- Ez egybecseng azzal, amit többször említettél a magyarországi zsidó közösség és a könyvek egyforma sorsáról.
-Igen. De a válasz nem lehet külső diktátum függvénye. Persze ez inkább csak rémkép. A sürgős feladat szerintem a hosszú távú tervezés, és anyagi támogatók felkutatása, ami egyáltalán nem kilátástalan.
Szántó T. Gábor
Címkék:1991-05