A vízmerítés házának ünnepe

Írta: Lózsy Tamás - Rovat: Archívum, Hagyomány

אמרו כל־מי שלא ראה שמחת

T : T י T T V ־ : ־

בית הישואבה לא ראה שמחה

T : * T T T ’•

מימיו.

T T *

משנה ב

T : *

במוצאי יום טוב הראשון של חג ;רדו לעןו־ת נשים ומתקנין שם תקון גדול. ומנורות של זהב היו שם וארבעה ספלים של זהב

T : ־ : T T V ‘ T : T T

בו־אשיהן וארבע סולמות לכל אחד ואחד׳ וארבעה ילדים

TV: TV : ־ : T : T T •

מפרחי כהונה ובידיהם כדים של שמן׳ של מאה ועשרים לוג׳ שהן מטילין לכל ספל וספל.

– • • VI” T : I : ־־V I

משנה ג

T : *

מכלאי מכנסי כהנים ומר?דינירן מרן היו משקיעין וברן היו מדליקין; ולא היה חצר בירושלים

־: • •11’: T : • ” T T T ־1 •

שאינה מאירה מאור בית

T • : T •• V

השואבה.

־־ ־’ T

משנה ד

T : *

חסידים ואנשי מעשה היו מרקדים לפניהם באבוקות של אור שבידיהן ואומרים ל?ניחם דברי שירות ותשבחות. ןהלוים ככנורות׳ ובנבלים׳ ובקצלתלם׳ ובחצוצרות ובכלי שיר בלא מספר על חמשה עשר משלות היורדות מעזרת לשראל ׳לשזרת נשים׳ כנגד חמשה עשר שיר המעלות שבתהלים׳ ששלירן לדם עומדין בבלי שיר לאו?!רים שיךה. לענ^דו ישני כחגים בשער העליון שיורד משזרת לשךאל לעזרת נשים ושני חצוארות בלדיהן. קךא הגבר תקעו והריעו ותקעו. הגיעו למעלה

: •• •| : I : T * •| : ־1 :־ T

עשירית תקעו והריעו ותקעו.

:- * • I : T : •ו : I : T

הגיעו לעזרה תקעו והריעו

  • ו T TT-: T : י : •• •ו

ותקעו. היו תוקעיןוהולכין עד שמגיעין לשער היוצא ממזרח: הגיעו לשער היוצא ממזרח הפכו

־ ■1 ־ ־1 ־ •* * * :T T :

פניהן למעךב ואמרו׳ אבותינו שהיו במקום הזה אחוריחם אל היכל ופניהם קדמה והמה

” 5 T :lr V ” : T ־*T I

משו חוים קדמה לשמש ואנו ליה

: ;׳־־” t : it: vív- t :lr

עיני”ו. רבי יהודה אומר׳ היו שו־נין

  • ־ r ־ • : t •• ■ך . ן

ואומרים׳ אנו ליה וליה עינינו.

: : • T : T : IT י* P

Szukkot ünnepének fő sajátossága a vígság. A többi zarándok- ünneppel szemben a Tóra három alkalommal is említi az örömet: „És örvendjetek az Ö-való I-tenetek előtt” (M.III.23.40.), „És örvendezz a te ünnepeden” (M.V.16.14.), „Legyél csak vidám” (M.V.16.15.). Ennek az örömnek volt része a Szentély fennállásának idején a Szimchasz bész hascéoa, a vízmerítés házának ünnepe.

A délutáni állandó áldozat bemutatásának befejezésétől a más- nap reggeli áldozat bemutatásának idejéig, mintegy tizenöt és fél órán keresztül folyt – az ünnep minden napján, Szombat kivételével, amikor zeneszerszámokat nem használhattak – a vízmerítési és -öntési mulatság. Az egész nép részese volt a szertartásnak. A kohaniták, a papi leszármazottak feladata volt a vízmerítés és a víznek az oltár sarkaiba való öntése. A leviták különféle hangszereikkel játszva és énekelve fokozták a vízmerítés örömét, a szem- és fültanú Izrael népe egyként zengte az Ö-való dícséretét.

„És örömmel merítek vizet a szabadító forrásából!” (Jesája 12.3.) A szertartás lényege nem csupán a vízmerítés maga. Mindenki, aki érdemes volt arra, hogy láthassa ezt a vigasságot: a lelke számára merített az üdvösség és megváltás öröméből, az ó’ minden szorultságában.

*

Misna, Szukka V, 1-4.

Aki nem látta a vízmerítés házának ünnepét, nem látott örömet életében.

Az első” ünnepnap1 kimenetelekor lementek2 a nők csarnokába, s ott nagy előkészületeket tettek. Aranylámpások voltak ott,4 négy aranycsészével csúcsaikon, mindegyikhez négy létra [vezetett], és négy gyermek a fiatal kohaniták közül, kezükben százhúsz logos5 korsók, azokat emelték minden egyes csészéhez.6

A papok elnyűtt nadrágjaikból és deréköveikból szakítottak,7 s meggyújtották azokat. És nem volt udvar Jeruzsálemben, ahol ne lett volna világosság a vízmerítés házának fényeitől.

Jámborok és buzgólkodók táncoltak előttük,’ világító fáklyákkal kezeikben, és énekeltek dalokat és dicsőítéseket, s a leviták hárfákkal, lantokkal, cimbalmokkal, harsonákkal és számtalan [más] hangszerrel a tizenöt lépcsőfokon, melyek levezettek Izrael csarnokából a nők csarnokába – megfelelőén a tizenöt lépcsőéneknek a zsoltárokban, melyekben a leviták álltak hangszereikkel és éne- két mondtak. És két kohanita állt a felső’ kapuban, mely Izrael csarnokából vezetett a nők csarnokába, s két harsona a kezükben. [Mikor] megszólalt a kakas: belefújtak, kürtőitek10 és belefújtak.11 A tizedik lépcsőfokhoz értek, s [ismét] fújtak, kürtőitek, fújtak. Elértek a csarnokhoz: fújtak, kürtőitek, s fújtak. A talajra12 érve fújtak, kürtőitek, fújtak. Addig fújtak, kürtőitek és fújtak, míg el nem jutottak a keleti kapuhoz. Elérve a kapuhoz, arcukat Keletről Nyugat felé fordították és szóltak:

Atyáink, kik ezen a helyen voltak, „hátat fordítottak a Hajléknak,13 arcukat Keletnek fordították”,14 és leborultak Keletre a Napnak. Mi [azonban] I-tenre tekintünk.

Rabbi Jehuda mondta:

Ismételve mondogatták: „Az Ö-valóé vagyunk, szemeink az Ö-valón!”.

Jegyzetek

Szukkot első napja.

A kohaniták és leviták.

Erről írnak a fenti Misnák.

A csarnok oszlopain.

Ókori űrmérték (kb. fél liter).

Olajat öntve azokba.

így készítettek kanócot a lámpások számára.

A vigasságon résztvevők jelenlétében.

A férfiak csarnoka.

Elnyújtott fújással.

Jeladásként a vízmerítésre.

A csarnok szintjére.

13A Szentély.

14 Jehezkiel 8.16.

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:1992

[popup][/popup]