A vilnai foltvarró unokája: Lord Taylor of Gostforth főbíró

Amikor Litvániából a század elején a nagyapa Angliába vándorolt, még Teignernek hívták. Neve hangzásából, foglalkozásából előbb ráragadt, majd lett hivatalosan Taylor, vagyis szabó. Unokája Peter Maurray Taylor bővítette a nevet. Először a QC került mellé, ami a Queens Council, vagyis a koronatanácsos rövidítése, és azokat az ügyvédeket illeti meg, akik a felső bíróságokon is képviselhetik ügyfeleiket. Majd következett lovaggá ütése után a lordság, azután a nemesi ranglétrán a további fokozat: Lord Taylor of Gostforth, egy évvel ezelőtt pedig megkapta Anglia legmagasabb jogi méltóságát megillető címet: Lord Chief Justice of England, vagyis Anglia főbírája.

Ezzel a Királyi Bíróság, a legfelső szintű ítélkező fórum első embere lett, hatásköre arra is kiteljed, hogy bármelyik bíróságon elnökölhet, és bírót jelölhet ki a legfontosabb ügyek vizsgálatára. Megválasztásában kiváló szakértelme mellett az is szempont volt, hogy reformer, alkalmas a tradíciók béklyójába vert és szerfelett bonyolult angol jogszisztémát korszerűsíteni. Ennek a várakozásnak kezdeményezéseivel máris megfelel. Nagyobb betekintést engedélyez az igazságszolgáltatási folyamatában a védekezésnek, erősebben ellenőrizteti a rendőrségi eljárást. Az utóbbit független ellenőrző bizottsággal teremti meg, amelyik megakadályozza a brutális kihallgatásokat és a téves, esetleg hamis bizonyítékokat. Ezekkel, és más, már elindított kezdeményezéseivel olyan változásokat hoz az angol igazságszolgáltatásban, hogy sokak állítása szerint, egyszer majd Taylor-korszaknak nevezik ezeket az éveket.

Lord Taylor az egyik angol zsidó lapnak elmondotta, hogy bár nem vallásos, erősen kötődik a közösséghez. Ennek megnyilvánulásai között említette a tel-avivi és jeruzsálemi egyetemeknek nyújtott támogatását.

Az angol főbírói székben ő a második zsidó. Ezt a hivatalt töltötte be az 1920-as években Rufus Isaac, aki Reading őrgrófja és India alkirálya is lett.

-így-