A VELENCEI ZSINAGÓGA

Ez a templom ismeri sokaságát a vizeknek

amik nem bírják ezt a szerethet kioltani.

Fejemet befödöm a karommal,

amely vállamból indul, nem messze a szívemtől.

Nem kell sapkácska. Hálás köszönet. Ez

múzeum. Ez üres sír,

azoké, akik fölkeltek belőle

feltámadásra vagy új halálra.

Nem kell szépséges üveggyöngy

Murano szigetéről. Ez a százszínű

robbanás irtózatos rák

üvegből és emlékezetből.

Egyetlen ablak szűrt fénye elég.

Azután csak lecsillapodni

mint bója a zsilipkapunál,

figyelmeztetni aranyra, szeretetre

s az ifjúság soha vissza nem térő napjaira –

felszínen vágyakozó és lassan hányódó fej

tétlen sokaságán a vizeknek.

Gergely Ágnes fordítása