A varsói zsidóság 1919 és 1939 között

A budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ kiállításáról

A tablókon több mint száz korabeli fényképfelvétel mutatta be a lengyel főváros északi kerületében élt zsidó lakosság életének színes forgatagát, műhelyeit, szegényes boltjait, utcai árusait, a hajdani közösség mindennapjait. És amiket nem rögzítettek a fényképezőgépek és filmfelvételek, azokat írás közölte: 1862-ig a különféle diszkriminációs intézkedések a városnak erre az északi kerületére korlátozták a zsidók letelepedését.

Az 1921-es lengyel alkotmány elvben garantálta ugyan minden állampolgár számára az egyenjogúságot, a rákövetkező évek gyakorlatában az mégsem érvényesült. A gazdasági válság, a fel-fellobbanó nacionalista, antiszemita megmozdulások, pogromok, bojkottok, egyetemi zavargások, a vallási türelmetlenség különféle megnyilvánulásai zaklatták, nyomorgatták őket.

Ennek ellenére a zsidók létrehozták tudományos intézeteiknek, gyáraiknak, filmstúdiójuknak, művészeti intézményeiknek, színházaiknak, könyvtáraiknak egész sorát. A matematika, a fizika, a filozófia, az orvostudomány és a történelem kiemelkedő zsidó tudósai hozzájárultak Lengyelország szellemi gazdagságának gyarapításához.

Artur Rubinstein, Rachel Kaminska, Ludwig Zamenhoff, Janusz Korczak portréin kívül a kiállítás látogatói egész sereg olyan író, zenész, színész és képzőművész képmásával találkoztak, akiknek útja a varsói zsidó városrészből a világhírhez vezetett.

De látható a kiállításon az a tizenegy ház, amely 1943-ban a gettó tűzzel-vassal való lerombolása után mégis megmaradt. És a kiállításon olvasható Adolf Rudnicki író hazájára vonatkozó mementója: Ez az ország valaha a zsidók legnagyobb központja volt, most, és most már örökre az ő legnagyobb temetőjük marad…

V.F.