A „Tradíciók” kiadót keres

A három világkultúra bölcsője, a „béke alapja” – ennyit tesz Jeruzsálem magyarul – ihlető erővel bír mindazokra, akik fényképezőgépet nem csupán turistaútjaikon akasztanak vállukra, de az kenyérkereső eszközük, még inkább művészetükhöz szükséges kellék. Ha az illető netán Magyarországról indul útjára, hogy megörökítse az örökkévalóságnak az Örökkévaló földjét, nyugodtan hozzátehetjük: megszállott.

Müller László másfélszáz színes képet készített Izrael földjén, az ősi kultúrák hagyományait, hétköznapi és ünnepi szokásait közvetítve képein. Zsidó esküvő, mohamedán imádkozó, keresztény zászlósmenet trivialitás a Szentföldön, nem úgy e művész felvételein. Hűvös kívülállás, vagy éppen részvevő empátia eszközével vezeti be nézőit egy zárt világba, annak szélsőséges örömei, vagy gyilkos feszültségei közé. Egy kiterjesztett áldó kéz, vagy a rohamsisakra festett nemzetközi békejel a megragadott pillanat felvételein messze többet mondanak, mint a hírügynökségi jelentések tucatnyi oldala. A Tradíciók a közel-keleti sorsot mutatja be (egyes számban mondandó – sugallja -, mert végzetesen közös), mely úgy tűnik sziget az Időben. Változtathatatlan. Értéke ez és tragédiája.

A művész balszerencséje pedig, hogy számtalan reménykeltő ígéret és időrabló tárgyalás után nem vállalkozik kiadó – a magas költségek okán – a fotóalbum megjelentetésére. A mű parlagon hever. Alkotójuk ez esetben lehet rátarti. Amikor azt javasolták, leporelló formában adja közre a legjobbakat, nem hagyta magát. Érzi, hogy e gyűjtemény úgy egész, úgy kész, ahogy egybeszerkesztetetett. Vár tovább.

Aki kiadót, szponzort, támogatási lehetőséget tudna biztosítani a Tradíciók megjelentetéséhez, írjon szerkesztőségünknek.

(sz. t. g.)