A Törvény női szemmel

A Törvény női szemmel

„És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét (haját – szerk.) meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztető ételál­dozatot, féltékenységi ételáldozat az, és a papnak kezében legyen átokho­zó keserű víz.”

(Mózes IV. könyve 5:18. – a hűtlenséggel vádolt asszonyról)

Erre a bibliai versre alapozza a Sulhán Árukh1 a fej befedésének törvényét. So­kan azonban vitatják a fonás jogosságát, mondván, hogy a szöveg csak egy Biblia korabeli szokást tükröz, nem pedig egy előzőleg lefektetett törvényt2. S ha ez így igaz, a vallás szerint, amint a szokás meg­szűnik szokássá lenni, már a zsidó nő sem kötelezhető annak követésére, vagy­is ez esetben a férjes zsidó nő fedetlen feje, illetve hajkoronája sem mutatkozik többé szemérmetlenségnek. Természete­sen, ha a kérdést pontosan el tudnánk is dönteni, a választás akkor sem lenne ilyen egyszerű, mert az ortodoxián belül – noha nem ugyanolyan szigorúsággal – a családi-származási szokás folytatása is kötelez. Ezért találhatunk különböző kö­zösségeknél különböző típusú, hol telje­sen, hol csak részben eltakaró fejfedőket, illetve egyre több olyan nőt, akik maguk döntik el, óhajtanak-e ezzel a szokással él­ni, és ha igen, milyen mértékben.

Mit gondolnak a nők a fejfedő visele­téről? Vannak, akik felháborítónak és me­galázónak tartják, hogy a férfiak a saját szexualitásuktól félve, illetve önkontroll hi­ányában a nőkre hárítják a felelősséget, és tőlük követelik, fedjék be magukat tetőtől talpig3, s ráadásul ugyanez az elv, azaz a cniut a szemérmesség jelszavát hangoztat­va, a rituálékból és a közéletből is kiszorít­ja őket (ti. a nő hangja is kihívó stb. stb.). Vigaszként az a sokszor megpendített, „fel­homályosító” érv sem fogadható el szá­mukra, hogy a férfiakra is vonatkoznak ha­sonló törvények. A férfiak kapedlije ugyan­is Istennel való alázatos kapcsolatuk egyik állandó jele, gyerekkoruk óta, míg a nők fejtakarója a férjeikkel való kizárólagos vi­szonyuk – és egy patriarchális társadalom­ban ezáltal státusuk – szimbóluma. A kü­lönbség tehát láthatóan elég nagy.

A másik oldal megközelítése szerint viszont a cniut törvényei éppen hogy a nők autonómiáját, belső értékeik tiszteletben tartását biztosítják. így ugyanis a nők nincsenek kiszolgáltatva a szépségipar rohanó szeszélyeinek, nem kell divatból különböző testrészeiket sejtetniük vagy felfedniük, és a jel és szokásrendszer megkíméli őket a hétköznapi életet egyébként át meg átszövő, a különböző előnyökhöz ezen az úton törekvő, a nőt mindössze szexuális tárggyá alacsonyító, férfi-női intrikáktól, játszmáktól.

Az elcsúnyítás persze az utóbbinál sem cél. „Szép lehet, csak ne legyen kihívó.” A paróka használata valahol a két álláspont határmezsgyéjén burjánzó vadvirág volt, és sok telet húzott ki, míg legalitását a patriarchális rendszerben kiharcolta. Temérdek oka van (aminek feltárására ez a rövid ismertető nem vállalkozott), de mindenképpen érdekesség, hogy manapság már csak a legtradicionálisabb közös­ségekben maradt fenn a használata.

Kuti Andrea

1. Halachikus törvénygyűjtemény a XVI. sz.-ból; Sulhán Árukh, Oráh Hájim, 75.

2. Minden törvény sokkal többet nyom a latba, ha bibliai eredete kikövetkeztethető.

3 A fej befedése csak egy a megannyi törvény közül, amely a zsidó nő ruházkodását és viselkedését szabályozza.