A titkos kapcsolat – – Bosnyák Zoltán az ÁVH fogságában

A titkos kapcsolat

Bosnyák Zoltán az ÁVH szolgálatában

Az alábbiakban közölt dokumentum a magyar antiszemi­tizmus egyik legvisszataszítóbb alakjának, Bosnyák Zol­tánnak tollából származik.* Bosnyák tanárképző főiskolát végzett és Méhely Lajos hatására kezdett el foglalkozni zsidóellenes cikkek írásával. Nevéhez fűződik az Endre Lászlóval közösen működtetett „Kártékony Rovarellenes Egyesület”, a későbbi Zsidókutató Intézet megalapítása. Bosnyák már-már grafomán energiával ontotta magából a zsidóellenes cikkek és könyvek sorozatát, fő publikációs évében 1938-ban hat kötetet jelentetett meg. 1944 máju­sában ő lett az intézet hivatalos lapjának, a „Harc” című, fejlécén üstökösként alázuhanó, repedező Dávid-csillagot ábrázoló szennylap főszerkesztője.

Bosnyák 1945-ben alámerült és 1950-ig Erdélyben álné­ven bujkált. Az íráskényszer azonban nem hagyta nyugodni, a romániai magyarság elnyomatásáról írt cikkeket, amelye­ket a nyugati magyar emigrációnak juttatott el. Ez lett a vesz­te: a román hatóságok leleplezték és a Duna-deltában eltöl­tendő kényszermunkára ítélték, majd néhány hónappal ké­sőbb, 1951 februárjában kiadták a magyar hatóságoknak.

Bár Bosnyákot távollétében 1946-ban már jogerősen el­ítélték, érthetetlen módon nem hajtották rajta végre a halá­los ítéletet. Bizonyára az ÁVH is felismerte a „szakember” tehetségét és felhasználhatóságát. Az előkészítési szakasz­ban lévő koncepciós perekhez nem jött volna rosszul egy antiszemita szakértő, különösen, mivel a szovjet vezetés­ben is komoly hajlam mutatkozott a cionista ellenségkép újjáélesztésére. Ekkoriban került sor számos külföldi érde­keltségű cégeknél dolgozó állampolgár ill. a Joint magyaror­szági igazgatójának letartóztatására is. Bosnyák ezért majd­nem egy évig az ÁVH „vendégszeretetét” élvezhette. Egy bi­zonyos miniszter utasítására, aki vele személyesen is tár­gyalt (az iratokból a személy neve nem rekonstruálható) Bosnyák papírt és időt kapott arra, hogy munkatervet ké­szítsen zsidó témái kibontásához. A munkaterv imponáló, többéves programot tartalmazott: a (Bosnyák szellemi irá­nyítása alatt) tervezett „Magyar Antifasiszta Intézet” kerete­in belül. Emellett Bosnyák „Az Államvédelmi Hatóság Tudo­mányos Kutató Intézetének” felállítását és megszervezését is felajánlotta. Az imponáló tetterővel és alkotókészséggel rendelkező szerzőre azonban már nem volt szükség, Bos­nyákot 1952. szeptember 7-én felakasztották. A kommunis­ta rendszer maga is kitenyésztette azokat a szellemi bű­nözőket, akikre szüksége volt, és akik néhány hónap múlva maguk láttak hozzá a zsidóellenes per megrendezéséhez.

Ungváry Krisztián

Tárgy: Bosnyák Zoltán sajátkezű feljegyzése

Feljegyzés

Budapest 1951. október 51.

Tisztelettel hivatkozva kihallgatásom során a Miniszter úrtól kapott engedély­re az alábbiakban egészen röviden és vázlatosan körvonalazom szellemi té­ren (politikai és ideológiai közírás stb.) esetleg kifejtendő munkásságomra vo­natkozó javaslataimat.

Bevezetőben hangsúlyozni szeret­ném, hogy miként az államvédelmi Ha­tóság előtti eddigi egész magatartáso­mat, úgy e soraimnak is minden szavát a legteljesebb nyíltság és őszinteség hatja át. nincsenek hátsó gondolataim, rejtett számításaim, mindent egy lapra, a szocializmusra tettem fel. Hiszek a szocializmus erejében, jövőjében, győzelmében és a világot átformáló tör­ténelmi küldetésében.

A múltammal már régen szakítottam, és ez a szakítás nem volt nehéz. Abban a pillanatban bekövetkezett, amikor rá­jöttem arra, hogy a nagytőkés és nagybirtokos osztályok ideológiai kiszolgáló­ja voltam csupán. Az összeomlott, meg­semmisült régi világgal, a fasizmus vilá­gával én tulajdonképpen semmit sem veszítettem, nem volt sem vagyonom, házam, birtokom, nem volt nagy fizeté­sem, jövedelmem, magas állásom, cí­mem vagy rangom, nem kaptam ettől a világtól egyebet, mint nyomorúságos ta­nári fizetésemet, ezzel szemben min­dent odaadtam neki; összes szellemi energiámat, tudásomat, minden időmet és képességemet. Tulajdonképpen egész életemben szenvedélyesen gyű­löltem azt a politikai, társadalmi, gazda­sági rendszert, a polgári kapitalista rendszert, amelyben a pénz, az arany, a részvény volt a mindenható úr, a profit volt a bálvány, ahol spekulációval, pro­tekcióval hatalmas vagyonokat lehetett összeharácsolni, mindent el lehetett ér­ni, de becsületes, verejtékes, építő és teremtő fizikai vagy szellemi munkával semmit. Az én világom, amelyik után vágytam az alkotó munka világa volt, egy olyan világ, amelyikben egyedül és kizárólag a munka az egyetlen és igazi értékmérő. Elmondhatatlanul fájt ne­kem, amikor az utóbbi években láttam magam körül ennek a világnak a megva­lósulását, beteljesülését, de múltam mi­att én ennek az új világnak felépíté­séből ki vagyok rekesztve. Sokat töp­rengtem azon, miképp találhatnék kive­zető utat szerencsétlen helyzetemből. Sokszor gondoltam arra, hogy felfedve hollétemet a Párt valamelyik vezető sze­mélyiségéhez intézett beadványomban őszintén feltárom múltbéli hibáimat, té­vedéseimet, benső, lelki vívódásaimat, a szocializmushoz vezető megtérése­met és helyet kérek az új világrendet építő munkából. De soha sem volt ele­gendő akaraterőm és bátorságom e szándékaimat tettekre váltani át.

Az illegalitás nehéz és hosszú évei alatt alaposan és behatóan tanulmá­nyoztam a szocializmus elméletét és iro­dalmát az utópistáktól egészen a leg­újabbakig. Elsősorban Marxot, Engelst, Lenint és Sztálint. E tanulmányaim so­rán egy eddig csak felszínesen ismert új és ragyogó világ képe bontakozott ki előttem és úgy érzem széleskörű ideoló­giai felkészültségre tettem szert, ám en­nek a világnak kapui – mindeddig azt hit­tem – örökre zárva vannak előttem. Min­derről természetesen a Miniszter úrnál történt kihallgatásomkor kellett volna beszélnem. A kihallgatás azonban en­gem váratlanul és meglepetésszerűen, fáradt és kimerült idegállapotban ért.

Az utóbbi időkben engem csupán két kérdés foglalkoztat: a várható ítélet és családom, gyermekeim sorsa és jövője. Zárkózott természetem és lélektanilag nagyon is érthető belső gátlások is aka­dályoztak abban, hogy őszintén és húzódozás nélkül feltárjam belső vívódásai­mat és töprengéseimet. Magyon nehéz az embernek szemtől-szembe beismer­nie hibáit, beszélnie világnézeti tévedé­seiről és vallania megtéréséről, úgy ér­zem a kihallgatásom igazi értelmével és céljával csak utólag jöttem tisztába. Ahelyett, hogy gátlás nélkül feltártam volna vágyaimat, reményeimet, szándé­kaimat és terveimet, attól való félel­memben, hogy ilyen megnyilatkozással esetleg nevetséges helyzetbe kerülök, határozatlan, tartózkodó és nem meg­győző magatartást tanúsítottam. Csak utólag villant meg bennem egy halvány reménysugár. Hátha mégis visszatérhe­tek a proletariátushoz, oda, ahonnét származom, hátha mégis megnyílik az az út az én számomra is, a szocializmust építő világ felé. Hátha megbocsátható a múltam és pozitív alkotó munkával, tol­lal és írással legalább részben jóvátehe­tem múltbeli hibáimat és tévedéseimet.

Miniszter úr! A szocializmus felé ve­zető utat érzésben és gondolkozásban, szívben és észben már megtettem, még egy végső és döntő lépésre van szükségem csupán, de ezt már a Mi­niszter úr hozzájárulásával és segítsé­gével tudom megtenni. Minderről azon­ban én nem szavakkal, hanem tettek­kel szeretnék bizonyságot tenni és ezért a következőkben áttérek javasla­taim vázlatos ismertetésére.

I.

Abban az esetben, ha felügyelet és őrizet alatt állva ugyan, de a külvilággal mégis bizonyos kapcsolatban állhatnék a következő munkálatokra gondolok:

1.) Közírói, újságírói tevékenység a napi sajtóban és más időszaki lapok­ban, antifasiszta, antiimperialista irány­ban, a szocialista, kommunista építő munka szellemében és érdekében.

2.) Magyar Antifasiszta Intézet felállítá­sa, szervezése és vezetése, vagy más ve­zetése alatt az intézet munkájában való közreműködés. Tudomásom szerint Moszkvában már régóta működik egy ilyen intézet, de nálunk még nincs. Meggyőződésem szerint nálunk is feltét­lenül szükség van rá. Feladata egyrészt tudományos, másrészt tájékoztató, felvi­lágosító, pontosabban propaganda irá­nyú lenne. Ez az intézet vezetné, szer­vezné a fasizmus mindenfajta ideológiai csökevénye (antiszemitizmus, soviniz­mus, klerikalizmus, stb.) és az imperia­lista hírverés elleni tömegfelvilágosító harcot. Tudományos téren az intézet fel adata lenne a negyed százados magyarországi fasiszta korszaknak marxista tu­dományos módszerrel való legbehatóbb elemzése és kritikája. A Magyar Antifa­siszta Intézet állandó és szoros kapcso­latban állna valamennyi külföldi hasonló célú vagy jellegű intézménnyel, továbbá az összes külföldi antifasiszta irányú mozgalmakkal és szervezetekkel. Ezek tevékenységéről rendszeresen tájékoz­tatná a magyar dolgozók tömegeit. A Ma­gyar Antifasiszta Intézet felállítására, szervezetére, tudományos és propagan­da tevékenységére, működésének módozataira, eszközeire vonatkozó legrész­letesebb terveket bármikor elkészítem. Ha tudtomon kívül ilyen intézet már lé­tezne nálunk, készséggel bekapcsolód­nék annak a munkájába.

3.) Egy kifejezetten antifasiszta irányú képes hetilap (úi Harc, vagy más néven) megindítása és szerkesztése, vagy a szerkesztésében való közreműködés. Ez a lap egyszersmind az Antifasiszta In­tézet lapjaként is szerepelhetne. Min­denesetre hathatósan elősegíthetné az intézetnek a tömegek antifasiszta szel­lemű befolyásolására irányuló törekvé­seit. Egy ilyen irányú hetilap tartalmára, összetételére, anyagára és szerkeszté­sére vonatkozó részletes elgondolásai­mat bármikor írásba foglalom.

4.) Az Államvédelmi Hatóság Tudomá­nyos Kutató Intézetének felállításában és megszervezésében való közreműkö­dés. Külföldi hasonló intézmények isme­retében hozom javaslatba egy ilyen inté­zet felállítását. Az ÁVH Tudományos Ku­tató Intézete a legmesszebbmenően se­gíthetné elő a Hatóság szorosan vett vizsgálati, nyomozati és elhárító munká­ját, elősegíthetné az 5 éves tervek meg­valósítását és jelentősen gyarapíthatná az ország művelődési és tudományos birtokállományát. A Tudományos Kutató Intézet felállítására, szervezetére és mű­ködésére vonatkozó részletes javaslato­kat is nyomban elkészítem, amint erre felszólítást kapok.

II.

Abban az esetben, ha csakis a külvi­lágtól teljesen elkülönítve, zárt intézet­ben elhelyezve dolgozhatnék, természe­tesen csupán elméleti, irodalmi, tudomá­nyos jellegű munkásságról lehetne szó. Erre az esetre az alább következő ideig­lenes írói munkatervet állítottam össze:

1.) Vallomásaim és tévedéseim (3- 400 oldal) Önéletrajz és önkritika, egy­ben társadalomrajz és társadalomkriti­ka. Hogyan sodródtam el a proletariá­tustól, hogyan lettem a fasizmus és an­tiszemitizmus egyik ideológusává, mi­lyen élmények, tapasztalatok, tanulmá­nyok és belső vívódások után jutottam vissza a szocializmushoz; Világnézeti té­vedéseimnek mennyiben és mikor vol­tam magam az oka és mikor, mennyi­ben volt az oka az a politikai, társadal­mi rendszer, amelyik uralkodott az or­szágban. A fasiszta korszak különböző világnézeti jelszavainak, politikai áram­latainak és törekvéseinek (ellenforrada­lom, keresztény nemzeti irányzat, arany középút, konszolidáció, neonacionalizmus, revizionizmus, fajvédelem és a kü­lönböző magyarországi náci mozgal­mak) beható elemzése és bírálata. A fa­ji antiszemitizmus és a politikai fajelmé­let szakszerű és tudományos kritikája. A fasiszta korszak különböző politikai pártjainak, társadalmi szervezeteinek és ezek vezető személyiségeinek ismer­tetése, ahogyan én láttam őket. Végül a különböző társadalmi osztályok (a pro­letariátustól az arisztokráciáig) helyzete, szerepe és magatartása, egymáshoz való viszonyuk és egymással vívott harca­ik a fasizmus korszakában.

2.) Az antiszemitizmus igazi okai Ma­gyarországon (körülbelül 300 oldal) Az antiszemitizmus általános elmélete és kritikája. Történelme vázlatosan, lélek­tana, válfajai. Marx, Bebel, Freud és mások nézetei. Az utolsó száz év ma­gyarországi antiszemita mozgalmainak társadalmi, gazdasági háttere. E moz­galmak marxista módszerekkel való be­ható és részletes elemzése. Osztály­harc és antiszemitizmus.

3.) A középosztály árulása (kb. 200 oldal) Marxista osztályelmélet. Az osz­tálytagozódás társadalomtörténeti váz­lata. Osztályok kialakulása a kapitaliz­mus korában. A magyar társadalom osztályösszetételének kialakulása az utolsó száz évben. A középosztály, főleg az értelmiség társadalmi eredete, kapcsolata a többi osztályokkal, szoci­ális és gazdasági helyzete, lelkivilága, kultúrájának színezete, politikai szere­pe. Magatartása lefelé és felfelé, viszo­nya a nagytőkés és nagybirtokos osz­tályhoz. Politikai, társadalmi és törté­nelmi felelőssége. Sorsa, helyzete és feladata a szocialista társadalomban.

4.) A magyarországi plutokrácia igazi arca. A plutokráciának, mint társadalmi rétegnek általános jellemzése. A tőkésosztály legfelsőbb vezető rétege. A ma­gyarországi plutokrácia eredete és kiala­kulása, gazdasági hatalma, vagyoni ere­je, közéleti szerepe, életstílusa, társadal­mi magatartása, lélektani jellemzése, politikai befolyása, (kb. 250-300 oldal)

5.) A finánckapitalizmus kialakulása és uralma Magyarországon (kb. 300-400 oldal) A finánckapitalizmusnak, mint he­lyi és nemzetközi politikai, gazdasági té­nyezőnek általános jellemzése és meg­határozása. A finánckapitalizmus kezde­te Magyarországon. Hogyan terjesztette ki befolyását és hatalmát a pénztőke az egész magyar gazdasági életre? Nemzetközi érdekeltségek és a magyarországi finánckapitalizmus közötti kapcsolatok.

6.) Marx-Lenin-Sztálin A szocializmus útja az elmélettől a megvalósulásig. Összehasonlító tanulmány arról, hogy a Marxtól nyújtott elméleti alapokat mi­ként fejlesztette tovább Lenin és mi­képp kezdeményezte – a marxista elmé­let gyakorlati megvalósítását. Végül a Marx és Lenin által nyújtott elméleti alapokat miként egészítette ki Sztálin és hogyan juttatta el a Lenintől kezde­ményezett megvalósítást a végső betel­jesülésig. (200 oldal)

7.) Feudalizmus és kapitalizmus – arisztokrácia és plutokrácia. Hogyan uralta ez a két társadalmi osztály az utolsó fél évszázadban Magyarországot. Milyenek voltak uralmi módszerei, mi­lyenek voltak ennek az uralomnak poli­tikai, társadalmi hatásai és következményei. Milyen volt a két osztály egy­máshoz való viszonya, (kb. 250 oldal)

8.) Berlin – Moszkva – Peking Geopo­litikai és társadalom lélektani tanul­mány a Szovjetunió körül tömörült álla­mok anyagi erejéről és szellemi világ­nézeti magasabbrendűségéről. (kb. 100-150 oldal)

9.) Épül a csatorna! Riportszerű be­számoló a romániai Duna – Fekete ten­ger közötti csatorna építési munkálata­inál szerzett élményeimről és tapaszta­lataimról. (kb. 100 oldal)

10.) Egy ország újjászületése. Hat éves romániai benyomásaim és megfi­gyeléseim összegzése. Részletes beszá­moló arról, hogy milyen nagyszabású és mélyreható, politikai, társadalmi gazda­sági és kulturális átalakulás ment végbe a Román Népköztársaságban. Külön fe­jezetben beszámoló a romániai magyar­ság helyzetéről és arról a döntő fordu­latról, amely a románság és a magyar nemzetiség közötti viszonyban beállott.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fen­tebb ismertetett írói munkatervem csak ideiglenes. A felsorolt témákon kívül számos egyéb tárgy is foglalkoztat. A cí­mek nem véglegesek, megfelelőbbek­kel felcserélhetők. Magától értetődően eleve alávetem magam a szakszerű és pártszerű bírálatnak és e bírálatból eredő esetleges szükséges változtatáso­kat elvégzem, vagy elfogadom.

Végül még egyszer tisztelettel rámu­tatok arra, hogy az I. és II. alatt felsorolt összes javaslataimat, vagy közülük bár­melyiket a lehető legrészletesebben is kidolgozom, ha erre felszólítást és megfelelő lehetőséget kapok.

Miniszter úr! Teljes mértékben tisztá­ban vagyok azzal, hogy a jövőm és sor­som az ön kezébe van letéve. Éppen ezért tisztelettel arra kérem, hogy a sze­mélyemre vonatkozóan esetleg már meg­hozott döntését javaslataim és becsüle­tes tiszta szándékaim ismeretében tegye újabb megfontolás tárgyává. Esetleg te­gye lehetővé nekem még egyszer néhány percre, hogy magatartásom őszintesé­géről élő szóval is bizonyságot tehessek.

Miniszter úr! Bizonyos lehet a felől, hogy ha egyszer kiléphetnék a nyilvános­ság elé a demokrácia és a szocializmus ügye mellett, úgy bennem ez az ügy min­dig egyik szerény, de fanatikus és hűsé­ges, mindenek felett pedig hálás harcosára találna. A munka lázának tüzében égek. Az elmúlt 6 év alatt nehéz és kese­rű szenvedélyek sűrűsödtek össze ben­nem; dolgozni szeretnék és legfőképpen visszafizetni annak a kizsákmányoláson felépült, kapzsi, önző, hazug és képmu­tató társadalmi rendszernek és korszak­nak, amely engem is csak kihasznált fél­revezetett és mostani helyzetembe bele­taszított. A múltban csak állandó, súlyos anyagi gondok, életnehézségek közepet­te, a tanári munka mellett csak melléke­sen tudtam közírói munkát végezni. Írá­saim éppen ezért felszínesek, összekapkodottak volta. Ha most külső gátlások­tól, mindennapi nehézségektől mente­sen, egyedül és kizárólag a szellemi munkában élhetnék, a múltbelinél száz­szor különb, tartalomra, minőségre érté­kesebb munkát tudnék végezni. Esetleg közírói, vagy közéleti tevékenységem Mi­niszter úr minden várakozását nemcsak kielégítené, hanem messze felül is múl­ná. Tudom, hogy netalán jelentkezésem a mai közéletben az első pillanatban ta­lán meglepetést és félreértést váltana ki, de egyetlen újságcikkel mindent meg­magyaráznék. És ha Eckhardt az Éb­redők elnöke megtalálhatta az utat a new-yorki kapitalistákhoz, Zsilinzsky a fajvédők vezére a polgári baloldalhoz, Zsapka a turul-vezér a Szabadság a bör­tönből, ha a Német Népköztársaságban volt nemzeti szocialista vezetők dolgoz­hatnak az Egységpártban, én, aki nem voltam reprezentatív közéleti személyiség csak egyszerű szürke ideológus, én miért nem találhattam meg az utat a szocializmushoz.

Ha Miniszter úr javaslataimat ez idő szerint nem tartaná keresztülvihetőknek, lenne egy igen tiszteletteljes kérésem. Arra kérem a Miniszter Urat, tegye lehetővé részemre ideológiai is­meretem kiegészítését és elmélyítését. Kérem bocsáttassa rendelkezésemre a beadvány végén felsorolt könyveket, és adasson ki olyan rendelkezést, amely­nek értelmében abban a zárt intézet­ben, ahol most vagyok és ahová később kerülök engedjék meg nekem az olvasást és tanulást. Miniszter úrnak egyetlen kézlegyintésébe kerül csupán a kérésem teljesítése, nekem pedig a legnagyobb örömet jelentené.

Javaslataimat és személyes sorsomat még egyszer a Miniszter úr jóindulatába ajánlva vagyok őszinte tisztelettel:

* Az eredeti iratok jelenleg a Történeti Hiva­talban (V-12779) találhatóak.