A terrorizmus óvodája

A Hamasz palesztin terrorszervezet számottevő támogatást élvez a lakosság körében – csakúgy, mint számos más terrorista csoport az iszlám világban. Mik az okai ennek a súlyos társadalmi jelenségnek – erről szól írásunk.

A gázai övezetben a Hamasz befolyása alatt álló Al-Szalah iszlám karitatív szervezet hat óvodát tart fenn, ahová ezeröt­száz gyerek jár. Olcsó orvosi ellátást is nyújt a rászorulóknak: két poliklinikát üzemeltet, amelyek a PFSZ (Izraeltől örökölt) kórházainál jóval olcsóbban kezelik a betegeket, az özvegye­ket és gyerekeket pedig ingyen látja el. A fundamentalista iszlám szervezethez közelálló alapítványok számos egyéb ka­ritatív feladatot is ellátnak: így például több száz szegény gye­reknek ruhát, iskolakezdéskor tanszereket adnak.

Gaza város egyik szegénynegyedében az Al-Rahma mecset foglalkozik a fiatalokkal: a 12-16 évesek számára sportolási lehetőséget, számítógépes tanulást biztosítanak, aki rászorul, azt az iskolai tárgyakból is korrepetálják. 17-25 év közötti if­júsági vezetők segítségével (akik mind megjárták már az izra­eli börtönöket) vallást is tanulnak kisebb csoportokban. Ezt követi az ismerkedés a Hamasz történetével és Jaszin sejk (a Hamasz jelenleg izraeli börtönben ülő alapítója) eszméivel.

Az övezet döntő többségében szegény, nyomorgó lakossá­ga számára igen nagy jelentősége van e jótékony szervezetek­nek, amelyek híján több ezer rászoruló teljesen kívül reked­ne a szociális ellátáson. A szociális hálózatban (iskolák, orvo­si ellátás) a Hamasznak egyelőre csekély (noha növekvő) a ré­szesedése, viszont az óvodákra és a mecsetekre befolyása már meghatározó. Az óvodák döntő többségét – tőle névleg független – karitatív szervezetei tartják fönn. Ezekben a gye­rekek a Hamaszt dicsőítő énekeket zengenek, és megtanulják, hogy a fegyveres harc az egyetlen útja Jeruzsálem zsidóktól való „felszabadításának”. A mecsetek a serdülő ifjúság „kép­zésének” központjai. Becslések szerint a gázai övezet 256 mecsetjének negyven százaléka áll a Hamasz befolyása alatt. Egy 450 fős vizsgálat szerint a 11-15 éves gázai gyerekek 57 százaléka támogatta a Hamasz-alapító Jaszin sejket és 43 százalék Arafatot. E számok azért is vészt jóslóak, mert a gá­zai övezet nyomorgó lakossága körében hatalmas a népsza­porulat: a 800 ezres lakosság 60 százaléka 19 éven aluli.

Az iszlám fundamentalizmus ideológiája az iszlám világban mindenütt terjeszkedik: a szegény és kiábrándult, gyakran reménytelen helyzetben lévő embereknek egyszerre nyújt támaszt a napi megélhetéshez és a világban való eligazodáshoz – a szociális juttatásért hálás emberek a szellemi táplá­lékra is „vevők”. Így megtanulják, hogy nyomoruk okozói a nyugat, a zsidók, de saját országuk nyugattal paktáló vezetői is, akik ellen kíméletlen harcot kell folytatni.

A sejtekben szerveződő és az emberekkel napi kapcsolat­ban lévő fundamentalisták az iszlám világban mindenütt jó­val hatékonyabban tudnak segíteni, mint a bürokratikus és korrupt kormányszervek. Házasságközvetítés, lakásvásárlási támogatás és fegyveres kiképzés egyaránt szerepel „szolgál­tatásaik” között. Szakértők szerint ez a „békés” terjeszkedés sokkal veszélyesebb az államra nézve, mint a terrorizmus, mert jóval hatékonyabb.

A Hamaszt a Muzulmán Testvériség nevű, hatvan évre visszatekintő fundamentalista szervezet elégedetlen militáns Fiataljai alakították 1987-ben, de a dologban benne volt az izraeli titkosszolgálat keze is, amely azt remélte, hogy ily módon megoszthatja az akkor népszerűsége teljében lévő PFSZ-t, Arafat szervezetét. Kár lenne persze, ha az izraeliek most emiatt falba vernék a fejüket, mert társadalmi folyama­tokat úgysem lehet irányítani. A szocializmus kísérletével gazdasági csődbe került iszlám országok a hetvenes évektől megengedték, hogy a mecsetek átvál­laljanak olyan szociális feladatokat, amelyek ellátására az állam úgysem volt képes. Akkor kezdődött ez a folya­mat Gázában is. A mecset az arab világban a társadalmi élet első számú szín­tere, a közvélemény alakításának sok­szor egyetlen fóruma, évezredes gyöke­rű intézmény. Ahogy a mecsetekben befolyása nőtt, a Hamasz a társadalom sejtjeinek központjába hatolt be.

Az iszlám fundamentalizmus egész világra kiterjedő pénzügyi hálózatában, milliós tételek mozognak. A pénzügyi hálózat egyik szürke eminenciása egy bizonyos Oszama Ben Laden, egy szaúdi milliomos család elfajzott sarja, akit pár éve már megfosztottak szaúdi állampolgárságától. Mint ahogy a hatva­nas években Latin-Amerikában jómódú középosztálybeli fiatalok a kietlen nyo­mort és korrupciót látva hátat fordítot­tak családjuknak és a marxista forra­dalmi harc elkötelezettjei lettek, úgy fordulnak most az iszlám világban gaz­dag családok fiai a fundamentalizmus forradalmi eszméje felé.

A hálózat még az ötvenes években született, amikor a diadalmas baloldali eszmék jegyében hatalomra lépő arab diktátorok (az egyiptomi Nasszer. a Szí­riái Asszad) legyilkolták vagy elűzték az iszlám ideológiára felesküdt konkurens forradalmárokat. A Muzulmán Testvéri­ség életben maradt vezetői ekkor nyu­gatra mentek és vállalkozásaik jövedel­méből támogatták otthon maradt tár­saikat. A mozgalom egyik „kiszállt” ve­zetője mintegy negyven iszlám millio­most tud megnevezni, aki támogatják az arab világ fundamentalistáit.

Az iszlám fundamentalizmus termé­szetesen nem képes orvosolni egy tár­sadalom elmaradottságát – amint azt a nyugati világot mindenestül elutasító ideológiák e században már bebizonyí­tották magukról. A totalitárius ideoló­giák e legújabb változata – elődeihez hasonlóan – a mozgósításban, az ellen­ségkeresésben, a harcban tűnik ki. A palesztinok jelentős része azonban be­lefáradt már az Izrael ellen folytatott meddő küzdelembe és nyugalmat sze­retne. A Hamaszt – amely jelentős tá­mogatottsága tudatában a választáso­kon való megmérettetést is fontolgatja – megkísértette már a pragmatizmus: állítólag a gyilkos merényletek kivitele­zését átengedte az Iszlám Dzsihad ne­vű nála is radikálisabb szervezetnek.

Rabin miniszterelnök – „a náci, fajüldö­ző, elnyomó” – meggyilkolását azonban aktivistái kitörő örömmel üdvözölték.

Arafat Palesztin hatósága és a Ha­masz a háttérben intenzíven tárgyal­nak: a terrorista akciók megszünteté­se fejében (amiért Arafat nagyon sú­lyos Izraeli nyomás alatt áll) az iszlám szervezet teljes szólás- és szervezke­dési szabadságot követel (ami a de­mokráciában nem éppen élenjáró Ara­fat földjén nem mindennapos dolog). Ha a Hamasz nemcsak féllegálisan akar részt venni a palesztin autonómia közéletében, ha pártot alapít, embere­it polgármesteri, képviselői székbe akarja juttatni, nem folytathatja a ter­rorizmust, mert Arafat azt nem tűrhet­né el (jelenleg). A szervezet gázai rep­rezentánsai, köztük a Hamasz lapjá­nak főszerkesztője azonban hangsú­lyozzák: ha átmenetileg be is szüntetik a „fegyveres harcot” (értsd: a robbantásokat) a szervezet jellege és célja nem változik meg, fegyvereiket nem adják le és céljuk továbbra is „egész Palesztina fölszabadítása”.