A terror tűzfészkei
Az utóbbi időben két olyan esemény borzolta az idegeimet, ami miatt tollat fogok és levelet írok a Szombatnak:
Nézem a Melnyikov utcai színház elleni csecsen terrortámadás képeit. Az egyik falnál szorgalmasan gyűlnek az emlékezés virágai. Szomorú, szívszorító látvány. Már jócskán ősz van, Moszkvában meg korai tél. Eszembe jut nyári izraeli élményem. A tel-avivi tengerparton naponta mentem el a Delfinárium diszkója előtt, ahol mintegy két éve öngyilkos palesztin gazember több mint húsz ártatlan gyermeket (nagy többségében orosz olékat) robbantott föl és vitt magával a halálba. A virágok a Hayarkonon ugyanúgy, mint a Melnyikov utcában, soha nem hervadnak el az áldozatok emlékművén. Figyelmeztetnek, hogy a terrorizmus tűzfészkeit még nem sikerült eltaposni, de a nagyhatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok és lassan Oroszország is egyre elszántabb. Egyre inkább felismerik az évekkel ezelőtti izraeli figyelmeztetést, hogy a terror vonala, Irán-Irak-Szíria. Izraeli tartózkodásom során alkalmam volt hallani egy legendás tábornok előadását, aki egyértelműen kifejtette, hogy nagyot hibázik a világ és különösen Európa, ha ezt az iszlám fundamentalista fenyegetést nem ismeri fel, elhanyagolja. A Melnyikov utcai és a Hayarkoni virágok is erre intenek és súlyosan figyelmeztetnek.
Zsidó barátaimmal van egy új keletű vitám a turizmus témakörében. Huzamosabb ideje, különösen azóta, mióta az Al-Aksza intifáda tart, szilárd elvi álláspontom, hogy nem utazom nyaralni arab országba, mert minden egyes turista-dolláromból jó néhány a palesztin terror támogatására fordítódik. De dacból és kivagyiságból elmegyek Izraelbe. És nem félek, és szeretném, ha nem félne senki, különösen a zsidók ne féljenek. Arcpirító, hogy a magyar turizmus 2002 első félévében az előző év századára esett vissza (mindössze 57 kiutazó vette igénybe az utazási irodák ajánlatát.) Úgy érzem, hogy nem szabadna felülnünk, legalább nekünk, zsidóknak, az új keletű nyugat-európai Izrael-ellenességnek. Milyen megalázó, hogy miközben az európai futballcsapatok saját közönségük előtt parádéznak, addig az izraelieknek Cipruson meg Szófiában kell vesztegelniük, mint 55-60 évvel ezelőtt az Exodus idején, amikor az angolok nem engedték a zsidókat ősi országukba. De azóta – úgy látszik – csak Izrael változott. Gazdag, szép és erős ország lett, miközben a Nyugat ismét el akarja vágni lélegző gyökereit a sportban, a turizmusban, és ha nem figyelünk oda másban is. Ezért minden gesztusnak, amit Izraelnek teszünk, hatványozott értéke van. Bár Budapesten élünk, az a föld, az az ég és az a tenger – mélyen vallom és hiszem, akárhányszor látom – a miénk is.
Molát Ferenc
Címkék:2002-12