A Talmud a nőkről
Annak ellenére, hogy az egyházi életben a nők nem élveztek egyenjogúságot, a zsidó vallás szent iratai, különös tekintettel a Talmudra, előírták a gyöngédséget és a törődést a nőkkel. A Talmudban sokszor találkozunk ennek jeleivel, íme, néhány idézet ennek bizonyítékául:
Aki első feleségétől elvál, azt az oltár is siratja…
A nőt tisztelettel kell körülvenni, hiszen jó feleség nagy ajándék …
Akinek felesége nincsen, az nem is érdemli meg az ember megnevezését, mivel az nem tökéletes lény…
Feleség nélkül nem képzelhető el sem öröm, sem boldogság…
Akinek felesége van, az nem lehet szegény, mivel teljes szegénységben csak nőtlen ember élhet…
Ha valakinek jószívű felesége van, úgy gazdagnak
nevezhető, mert öröm lakozik ily családban, ahol jó nő van …
Minthogy ily magasztos hivatása van a nőnek, azért a férj kötelessége a nő illő eltartásáról gondoskodni s nem megfordítva …
Minden férj arra törekedjék, hogy nejének örömöt szerezzen.
Vigyázzon mindenki felesége tiszteletére, mivel csak az asszony hozhat áldást a családra …
Egy kiváló tudós azt tanácsolta egy város lakóinak: tiszteljétek feleségeiteket. Aki feleségét saját magánál jobban tiszteli, annak házában a béke szelleme lakik.
A Talmud egy régi tanácsa így hangzott: „Kevesebbet egyék és igyék az ember, mint módjában állana, vagyonához mérten öltözködjék, de módján felül tisztelje feleségét” …
Egyes tudós bírák oly előzékenyek voltak a nőkkel szemben, hogy előbb intézték el az ő pőréiket, nehogy várakoztassák
őket…
A nőkkel általában igen előzékenyen, udvariasan, megtisztelőn kell bánni. Ha a feleség alacsony termetü, úgy hajoljon le hozzá a férj, ha beszél vele …
Akinek módjában van, hogy feleségének ajándékokkal kedveskedjék, s nem teszi, az idővel elszegényedik…
Óvakodjék mindenki attól, hogy feleségét megsértse, mert a feleség kiontott könnye a férj szerencsétlenségét idézi elő …
Isten kitüntette a nőket azáltal, hogy a férfiaknál több tapintatot adott nekik…
S végül: A feleség a legdrágább kincs az életben, azért a legnagyobb csapás, a legsúlyosabb veszteség, ami az embert érheti, ha feleségét elveszti. „Elsötétül előtte a világ.”
Talán ezeknek a fennkölt elveknek is szerepük volt a régi zsidók köztudomásúan meleg és bensőséges családi életében. A férjek többnyire megszívlelték a fenti jó tanácsokat. Elég, ha Móricz Zsigmond egyes regényeire gondolunk, amelyekben még az antiszemita beállítottságú szereplők is megállapítják: „Ezek mind jó férjek.” Mindenesetre, a háború előtti vegyes házasságok statisztikája szerint, az esetek döntő többségében a házasulandó felek közül a férj volt zsidó.
Reméljük, a nők tisztelete és az irántuk való gyöngédség nem kerül az „ósdi” hagyományok lomtárába!
R. P.
Címkék:1991-03