A szikla

A Szentföld a világ közepe, és a Szentföld közepén van Jeruzsálem, és Jeruzsálem közepén van a Szentek Szentje…

(Zohár 157)

Jeruzsálem hivatalos, dokumen­tált története 3000 évvel ezelőtt kez­dődik, amikor Dávid király ezt a vá­rost választotta fővárosának, idehoz­ta a Szövetség ládáját és elrendelte a Szentély építését. Minden apró rész­let feljegyeztetett, néha évről évre vagy napról napra a Bibliában, a Misnában, vagy olyan kiváló történészek könyveiben, mint Josephus Flavius; utazók és zarándokok meséiben és számos más iratban. De, mint tud­juk, minden történet egy előző, kevésbé ismertre épül, amelyet meg­előzött egy még korábbi történelem, melyet csak nagyon távolról isme­rünk. Jeruzsálem évszázadokkal vagy talán már évezredekkel Dávid király előtt is létezett. Azt a keveset, amit erről az időszakról tudunk, két fő forrásból merítjük: az archeológiá­ból és a hagyományos mesékből és legendákból.

Hagyjuk a régészetet azokra, akik veszik maguknak a fáradságot átlapozni vastag kötetek tucatjait, me­lyek mindegyike tömve van térké­pekkel, diagramokkal és lábjegyze­tekkel. Remélem, a tisztelt olvasó képes lesz saját következtetéseit le­vonni ezekből, hiszen az archeológu­sok legtöbbször nem értenek egyet egymással: az egyik felvet egy új el­méletet, a másik rohan, hogy ellentmondjon neki, majd előáll a harma­dik egy teljesen új ötlettel. Hagyjuk őket egymással vitatkozni, s fordul­junk a tudomány másik forrása felé, vegyünk egy-két legendát.

Például a világ teremtésének vala­mennyi eseményéről részletes tájé­koztatást kaphatunk. Nagyon egysze­rű: kezdetben a Föld alak és tartalom nélküli volt, és sötétség lebegett a mélység felett. Majd az Isten kettévá­lasztotta a fényt és a sötétséget, és elnevezte a fényt nappalnak és a sö­tétséget éjszakának. Végezvén ez­zel, fogott Isten egy nagy sziklát és beledobta a világ mélyébe. A szikla lett a középpont; a világ innen ter­jedt ki jobbra és balra, minden irány­ba, és ennek a középpontnak kö­szönhetően a világ mind a mai napig létezik. A Szent Zohár leírja ennek részleteit: „A világ háromszorosan terjedt szét abból a pontból. Első ként a Szentély és Jeruzsálem városa jött létre, másodikként Izrael egész földje; és ezek megáldattak a szentség­gel. Harmadikként a többi föld, a népek otthonai, az óceánok és környezet jött létre.”

Ez a szikla, a világ közepének alapja, melyet a Világ Szemének is hívnak, az emberiség története számos fontos ese­ményének volt a színtere. A sziklából vett Isten egy maréknyi port, és megte­remtette Ádám testét, habár némelyek azt mondják, hogy Ádám lelkét egy fény­sugár teremtette, mely a tűzláncon füg­gő Mennyei Szentélyből villant alá. Ezen a sziklán emelt Noé oltárt, miután meg­menekültek a pusztító özönvízből, ő, fe­lesége, fiai, azok feleségei és az állatpá­rok, melyek vele voltak a bárkán. Itt mu­tatott be tűzáldozatot Noé Istennek azért, mert megmentette a világot a pusztulástól az ember bűnei ellenére; és Isten beszívta az áldozat illatát és azt mondta magának: „Nem fogom újból megátkozni a földet az ember miatt”. S Ábrahám is ide hozta fiát, az egyetlent, akit szeretett; s megkötözte, amikor Is­ten megparancsolta neki, hogy áldozza fel őt. Jeruzsálem az évezredek során a történelem számos változásán ment ke­resztül. Hatalmas és erős seregek jöttek messzi földről, hogy meghódítsák, véd­jék egy ideig, majd egy másik sereg fog­lalja el. A várost elpusztították, újjáépí­tették, majd megint elpusztították, és is­mét felépítették. Nemzedékek tűntek le, és az élet teljesen megváltozott. A kato­nák már nem kardjaikat csillogtatják és dárdáikat dobálják, most gépfegyverrel és gránátokkal hadakoznak. Békeidő­ben pedig a lakosok nem szamarakkal és szekerekkel közlekednek, hanem au­tókkal és repülőgépekkel. Most irodák­ban, emeletes házakban ülnek, és tele­fonon intézik üzleti ügyeiket, míg kint a buldózerek tépik fel a földet újabb eme­letes házak számára. Jeruzsálem felölt egy formát, majd leveti, de a szikla, a vi­lág alapja és középpontja biztosan és megváltoztathatatlanul áll mind a mai napig a Moria-hegy csúcsán.

Részlet a „Jerusalem Holy Business as Usual” című könyvből, fordította Pór Gábor.