A szexuális (ellen?)forradalom és a hagyományos zsidó felfogás

A HOMOSZEXUÁLISOK egyenjogúságot követelő moz­galmai, a nőkön elkövetett nemi erőszak teljesen eddiginél sokkal szigorúbb szankcionálása, az AIDS rémképének hatása a szexuális életre: a 60-as évek szexuális forradalma után ezek a problémák is nagyságrendileg hasonló horderejű változásokat hoztak (hoznak) a nyugati világban a nemi éle­tről alkotott felfogásban. E változások a zsidóságot, a zsidóság alapintézmé­nyeit sem hagyták érintetlenül, sőt nem­egyszer súlyos konfliktusok okozói let­tek. Az alábbiakban a magyar olvasó olyan problémákra vethet egy pillan­tást, amelyek nálunk talán öt, tíz vagy tizenöt év múlva jelenik meg igazán komoly súllyal.

Harc az amerikai ortodoxia fellegvárában

Az amerikai Yeshiva University-n, az egyik legtekintélyesebb zsidó oktatási intézményben szintén viták robbantak ki a homoszexualitás miatt. A diákok egy része, nemkülönben az egyetem számos vezetője megelégelte a ho­moszexuális klubok tevékenységét, amelyek az elmúlt néhány évben viszonylag akadályok nélkül szerve­ződhettek az egyetem campusán. A til­takozók haragja akkor robbant ki, amikor az egyetem jogi fakultásán az egyik diák, dolgozatának védésekor a nyilvánosság előtt megemlítette, hogy férfi szeretője van. A tiltakozók aláírá­sokat gyűjtöttek, ellenklubokat kezdtek szervezni és „családpárti előadássorozatot” indítottak. A klubok bezárását követelők azt hangsúlyozzák, hogy a homoszexualitás ellentétes a Tóra szellemével. „Döntenünk kell egyszer és mindenkorra – mondja a mozgalom egyik vezetője – vagy vál­laljuk a politikailag népszerűtlen dön­tést vagy lemondunk a Tóra alap­elveiről, amelyeken a Yeshiva University nyugszik.”

A Yeshiva University (népszerű rövidítéssel Y. U.) egy évszázadon ke­resztül az ortodoxia szellemi központja volt, a hatvanas évek forradalmi hul­lámai azonban ezt az intézményt sem hagyták érintetlenül: a Y. U. ekkortól fogva már nem követelte meg a jelentkezőktől az ortodox elkötele­zettséget. Az egyre szélesedő bázis mostanra már szétszakadással fenye­get: vagy azok fordítanak hátat az in­tézménynek, akik számára a Y. U. nem elég vallásos, vagy azok, akik túl vallá­sosnak találják.

A homo-klubok bezárása ellen az a legfőbb érv, hogy az egyetemnek meg­gyűlhet a baja a polgárjogi mozgalmak­kal. A homoszexuálisokat Amerikában nem védi a törvény úgy, ahogy pl. a feketéket. A feketék klubját betiltani (ilyen is van a Y. U.-n) már törvénysértés lenne. New York város ember­jogi bizottsága azt állítja, hogy a klubok bezárása nyomán az egyetem elveszí­tené adómentes státusát.

A jogi fakultás egyik professzora, miközben elismeri, hogy a Tóra el­utasítja magát a homoszexuális aktust, azt állítja, hogy nem veti ki magát a homoszexuális személyt. „A társada­lomnak vigyáznia kell ugyanakkor – teszi hozzá -, hogy a homoszexualitást ne legitimálja.” Egy másik tanár úgy véli, hogy nem szabad vallási alapon döntést hozni nem vallási ügyekben. A tanárok másik része viszont a bezárás mellett foglal állást.

Forward, 1994. szeptember 30.

Homoszexuális élettárs elismerése

AZ IZRAELI védelmi minisz­térium elismerte Adir Steinert, egy három évvel ezelőtt rákban elhunyt izraeli ezredes homoszexuális partnerét élettársnak. Steiner rendes öz­vegyi járadékért folyamodott, az élet­társi elismerés azonban nem jelent a hadiözvegyekével megegyező jogokat.

The Jerusalem Report, 1994. november 3.

Heves viták egy megemlékezés körül

EZ ÉV JÚNIUSÁBAN a holo­caust jeruzsálemi emlékhelyén a Jad Vasémben homoszexuálisok tartottak megemlékezést a holocaust ál­dozatául esett mártírjaik tiszteletére. A tizenkét országból érkezett mintegy százötven résztvevő megemlékezését, amely stílusában nem tért el a vallási hagyományoktól, ellentüntetők zavar­ták meg, akik szentségtörésnek ne­vezték a homoszexuálisok jelenlétét a kegyelet helyén. A rendőrség négy el­lentüntetőt elvezetett a helyszínről.

A vallásos mozgalmak élesen bírálták Joszéf Burgot, a Jad Vasém intézet vezetőjét, amiért megengedte a homoszexuálisoknak, hogy az emlék­helyen megjelenjenek. Joszéf Burg válaszában arra hivatkozott, hogy a Jad Vasém szabályai szerint mindenkinek joga van e helyen mártírjairól megem­lékezni, de igyekezett a homoszexuá­lisok és az ellentüntetők között egyenlő távolságot tartani. Sevah Weiss, a par­lament szóvivője viszont az ellentün­tetőket ítélte el, mert azok kétségbe vonták a mássághoz való jogot, ami pedig a demokratikus társadalmi rend alapja.

Jack Gilbert, a megemlékezés Lon­donban élő egyik szervezője elmondta, hogy életének nagyobb részében a holo­caust oktatásával foglalkozott, ezért fájdalmasan érinti a kirekesztés. Felelőtlennek ítélte, hogy a Jerusalem Post hajlandó volt közzétenni egy hirdetést, amely a megemlékezés betil­tását követelte, és utalást tartalmazott arra is, hogy a mózesi törvények halál­lal büntették a homoszexualitást. A Je­rusalem Post munkatársa viszont em­lékeztetett arra, hogy az újság szerkesztőségi cikkben ítélte el az ellentüntetést, ám arra is rámutatott, hogy a hirdetés közzététele a véleményszabadság el­veivel összhangban történt.

Jerusalem Post, 1994. június 11.

A vallásos képviselők és az abortusztabletta

JÁEL DAJAN munkapárti képviselő (Mose Dajan egykori hadügyminiszter lánya) törvény- tervezetet nyújtott be a Kneszetnek (az izraeli parlamentnek), mely engedé­lyezné egy abortusz-tabletta forgal­mazását. Az RU-486 néven ismert tabletta, amelyet Angliában, Fran­ciaországban és Svájcban már forgal­maznak, meggátolja a megtermékenyített petesejtet óvó hormon működését, mire a méh összehúzódik, és néhány nappal a fogamzás után kilöki a petét. Arra az ellenvetésre, hogy egy gyógyszer forgalomba hozatalához elég az Egészségügyi Minisztérium engedélye, Jáel Dajan az­zal válaszolt, hogy a Kneszet tá­mogatása ellensúlyozná a vallásos mozgalmak abortuszellenes fellépését. Általános meglepetésre a Kneszet egészségügyi bizottságának ortodox vallásos tagjai a tabletta mellett foglal­tak állást.

Jerusalem Post, 1994. augusztus 4.