A szervezet némi töprengésre ad okot

A szervezet némi töprengésre ad okot

Ha a Szombat hiteles módon jellemez­te a nyáron alakult és konzervatívnak mondott Zsidó Közéleti Uniót, akkor ez a szervezet némi töprengésre ad okot. Már­pedig az alapító nyilatkozatból közölt idé­zetek hiteleseknek tűnnek.

Ezzel az unióval tudomásom szerint el­ső ízben lép porondra olyan, egyértelmű­en politikai jellegű zsidó szervezet, amely politikai jellegét és tevékenységét a ma­gyar közéletben és annak problémáival kapcsolatban kívánja érvényesíteni. Leg­alábbis 1945 óta ez nóvum. A cionista szervezetek ugyan politikai jellegűek (azok is voltak), de ezt a mivoltukat a cio­nista világmozgalmon belül, a leendő zsi­dó államra vetítve, vagy a már létező zsi­dó államra és az izraeli társadalomra vo­natkoztatva jelenítették, ill. jelenítik meg.

Természetesen az a körülmény, hogy eddig nem volt Magyarországon belpoliti­kai irányultságú zsidó politikai szervezet vagy párt, még egymagában nem zárja ki ilyennek a létjogosultságát. Habár leg­alábbis elgondolkoztató, hogy a magyar zsidóság a magyar belpolitikát illetően csak hitközségei és kulturális szervezetei révén, szűkre szabott tárgykörben szólalt meg, egyebekben pedig a magyar politi­kai pártok és közéleti fórumok adtak te­ret a magyar zsidóság egyedeinek a poli­tikai tevékenységhez.

Ami az uniót a szememben gyanússá teszi, az „elfogulatlanságnak” az az igé­nye, amely ezt a szervezetet az alapító nyilatkozat szavai szerint majd az összes többi zsidó szervezettől megkülönbözte­ti. És gyanús előttem az a célzás is, mi­szerint a magát szocialistának vagy libe­rálisnak valló zsidó értelmiség „napi poli­tikai célokra” használta fel az antiszemi­tizmustól való félelmet.

Jómagam a szocialisták és liberálisok erélyét a politikai antiszemitizmussal szemben inkább kevesellni, mint sokallani voltam kénytelen a rendszerváltás kez­dete óta. És ez többé-kevésbé érvényes a szocialista vagy liberális zsidó értelmisé­giekre is, sőt nemegyszer épp köreikből jelentkeztek a túlságos tolerancia és en­gedékenység hangjai, nagyon rossz ízű­nek érzem, sőt inszinuációnak tartom azt a kijelentést, hogy zsidó értelmiségiek „napi politikai célokból” manipulálták volna a félelmet az antiszemitizmustól. Ez nem jár messze a jobboldali antiszemiták részéről hangoztatott gyakori rága­lomtól, miszerint a zsidók (és a velük nagyjából azonosított „liberálbolsevisták”) élesztgetik az önmagában nem is lé­tező antiszemitizmust…

Ha a ZSKU az antiszemitizmus elleni küzdelem terén önmagát kívánja egyedül hitelesnek felmutatni, miközben leszerel­ni igyekszik ezt a küzdelmet, akkor na­gyon szomorú szerepre vállalkozik.

Mándrucz Sándor

Budapest