A szeretetterápia útvesztői

Sigmund Freud 1907 januárjában, a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülé­sén azt mondta: „A kezelésünk nem más, mint szeretetterápia.”1 Ebben az időben kezdte felismerni, hogy pszichoterápiás helyzetben az érzelmi él­ménynek kitüntetett jelentősége van, amely, ha szeretetteljes és elfogadó légkörben élhető meg, gyógyító erővel bír. Az emberi természet szélsőségeit, a bennünk dúló viharokat a szeretet megszelídítheti, mintegy vonatkoztatá­si keretet, értékrendszert adva nyugta­lanító titkainkhoz, Freud egy évvel ké­sőbb, 1908 februárjában találkozott először Ferenczi Sándorral, s ez élet­hosszig tartó kapcsolat kezdetét jelen­tette. Freud a Ferenczivel való kapcso­latát legpontosabban huszonöt évvel találkozásuk után fogalmazta meg: „Egy bensőséges élet-, érzelem- és ér­dekközösség.” Hozzá kell tenni: amely nem mentes az ellentmondásoktól, fe­szültségektől, töréspontoktól és eltávo­lodásoktól. Kapcsolatuk minden eddigi­nél mélyebb betekintést nyújt a pszi­choanalízis magyarországi történetébe.

Levelezésük 1908 és 1933 között örökíti meg barátságukat, életüket, szakmai fejlődésüket, amely sokkal in­kább önvallomásként és öndefiníciós kísérletként fogható fel, mint a történések puszta krónikájaként. Az összesen 1236 fennmaradt levél kiadásának tör­ténete 1933-ban kezdődött, Ferenczi halálával, akinek hagyatékát Pálos Gi­zella őrizte 1939-ig. Ekkor átadta a Londonba emigráló Bálint Mihály bu­dapesti pszichoanalitikusnak, Ferenczi leghűségesebb tanítványának. Hozzá került Anna Freudtól a Ferenczi-levelek tulajdonjoga is: ettől kezdve hosszú évek huzavonája kezdődött a kiadást il­letően; abban egyetértettek, hogy pub­likálni kell, de nem tudtak megegyezni, milyen szempontok alapján. Különbö­ző válogatásokat fontolgattak, hiszen a levelek szereplői az 1950-1960-as években még éltek, így a csonkítatlan közlés személyiségi jogokat sértett vol­na. A teljes, cenzúrázatlan kiadás elő­készülete Bálint halálával, 1970-ben vette kezdetét.2 Még ehhez képest is igen hosszú idő tel el, mire először, 1992-ben megjelent Franciaországban. A francia kiadás a levelezést három kö­tetre tagolta: az 1. kötet az 1908-1914-ig, a 11. az 1914-1924 között, a 111. az 1924-1933 között váltott leveleket tar­talmazza. Egy évvel később, 1993-ban jelent meg a német kiadás, amely további félkötetekre osztotta a levele­zést, ami így összesen hat kötetet tesz ki. Mivel a levelek eredetileg is német nyelven íródtak – Ferenczi anyanyelvi szinten beszélt németül a német kiadás szolgált a magyar alapjául. A Freud-Ferenczi-levelezés 1/1-es kötete 2000-ben jelent meg hazánkban a Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó gondozásában. Azóta idén, 2003-ban már a negyedik félkötet is napvilágot látott. A harma­dik, további két félkötet kiadásának előkészítése folyamatban van.

A levelezés első kötete visszavezet az Osztrák-Magyar Monarchia virágzó kul­turális közegébe, a boldog békeidőkbe. Ferenczi a budapesti magyar zsidó értel­miség meghatározó alakjaként szoros barátságot tartott fenn az 1908-ban Ig­notus által alapított nyugat nemzedéké­vel, valamint az 1901-ben alapított Tár­sadalomtudományi Társasággal és a Ga­lilei Körrel. Barátja volt többek között Kosztolányi, Krúdy, Bródy, kapcsolat­ban állt Adyval és Máraival. A pszicho­analízis és a kulturális élet szerves összefonódása Bécsre ekkor kevéssé volt jellemző. Freud szakmai és politi­kai helyzetét nagyban meghatározták a Monarchiában jelen lévő erőviszonyok változásai: a liberálisok és konzervatí­vok mellett új erőre kapó szélsőjobbol­dali-nacionalista mozgalmak miatt a li­berális bécsi zsidósághoz tartozó Freud nem érezhette biztonságban magát.3 Termékeny, alkotó intellektuális életet teremtett maga körül; az 1902-ben ala­pított Szerdai Társaságot sok neves sze­mélyiség látogatta. Barátja volt Breuer, Fliess, Adler, Stekel és Jung, azonban 1913-ra mindegyikükkel megrom­lott a kapcsolata.

A második kötet eseményeit beár­nyékolta az első világháború és az azt követő időszak, azonban rendkívül gaz­dag tudományos tevékenységet folytat­tak a levelezőpartnerek. Freud alapve­tő metapszichológiai tanulmányaiban meghatározta a pszichoanalízis kere­teit, Ferenczivel kidolgozták a pszicho­analízis traumafelfogását, amelyet a „háborús neurózisokra” alkalmaztak.

A levelezés egyszerre több szinten türközi kapcsolatuk sokféleségét, több jelentésréteget feltárva.4 A személyes kapcsolat szférájában betekintést nyújt abba a belső küzdelembe, amelyet in­tegritásuk megőrzéséért, kapcsolatuk fenntartásáért vívtak. Hiteles példája annak, hogyan definiálódik újra és újra az identitás a konfliktusok, szerelmek, tévedések útvesztőiben, figyelmeztetve arra: mindig van lehetőség a választás­ra, a változásra. Ha a levelezés anali­tikus dimenzióját nézzük, felfogható egyetlen, különös formájú analízisnek, vagy levélformában szerkesztett esetta­nulmánynak. Ferenczi a valóságban is feküdt Freud díványán három alkalom­mal, 1915-16 táján, az analízis fő té­mája későbbi feleségével, Pálos Gizel­lával való kapcsolata volt. Itt Ferenczi magánéletének és Freuddal való kap­csolatának egyik legproblematikusabb pontjával találkozunk: Ferenczi bele­szeretett Elmába, Gizella lányába, akit Freud is analizált, és azt tanácsolta Ferenczinek, Gizellát vegye feleségül. Ferenczi Freudhoz való viszonya mindvé­gig rendkívül ambivalens maradt.

A Freud-Ferenczi-levelezés számomra elsősorban kérdezni és tanulni tanít: kérdezni és tanulni önmagunktól, sze­retteinktől és a világtól, még akkor is, ha e kérdések kapcsán szükségszerűen rá­döbbenünk: néha útvesztőkbe bonyoló­dunk. Freud és Ferenczi sok közös vo­nása mellett még valamiben hasonlítot­tak: ezernyi szállal kötődtek az élethez, a tudományhoz, a munkájukhoz, és mindezt kellő bátorsággal élték meg. Azonban a mód, ahogyan ezt tették, nagyban különbözött egymástól. Feren­czi meggyőződése volt: a betegekkel jó­val többet lehetne elérni, ha eleget ad­nának nekik abból a szeretetből, ame­lyért mint gyermekek sóvárogtak. Freud úgy érezte, Ferenczi ezzel átlépte a pszi­choanalízis szigorú metodikáját és kere­teit, így „lassanként kisiklott körünk­ből”.5 Mindketten szeretni akartak, csak mást, máshogyan és más eszközökkel.

Lubinszki Mária

Irodalom

Erős, F. (1996): Ferenczi, a derék katona. In: BUKSZ, 1996.

Erős, F. (1993): Díványkeveredések. In: BUKSZ, 1993.

Freud, S.: In memoriam Ferenczi Sándor. In: Lélekelemzési tanulmányok. T-Twins Kiadó. Freud/Ferenczi (2000): Levelezés 1/1. kötet, 1908-1911. Szerk.: E. Brabant, E. Falzender, P. Giampieri-Deutsch. Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó, Budapest.

Freud/Ferenczi (2002): Levelezés I/2. kötet, 1912-1914. Szerk.: E. Brabant, E. Falzender, P. Giampieri-Deutsch. Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó, Budapest.

Freud/Ferenczi (2002): Levelezés 11/1. kötet, 1914-1916. Szerk.: E. Brabant, E. Falzender, P. Giampieri-Deutsch. Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó, Budapest.

Freud/Ferenczi (2003): Levelezés II/2. kötet, 1917-1919. Szerk.: E. Brabant, E. Falzender, P. Giampieri-Deutsch. Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó, Budapest.

Schorske, C. E. (1998): Bécsi századvég. Heli­kon Kiadó.

Jegyzetek

1 Freud/Ferenczi (2000): Levelezés 1/1. kötet, 1908-1911. Szerk.: E. Brabant, E. Falzender, P. Giampieri-Deutsch. Thalassa Alapítvány-Pólya Kiadó, Budapest.

2 Erős, F. (1993): Díványkeveredések. In: BUKSZ, 1993. 22.

3 Schorske, C. E. (1998): Bécsi századvég. Heli­kon Kiadó.

4 Erős, F. (1996): Ferenczi, a derék katona. In: BUKSZ, 1996. 293.

5 Freud, S.: In memoriam Ferenczi Sándor. In: Lélekelemzési tanulmányok. T-Twins Kiadó.