A szeretet nem múló érzés – tisztelet Találkozás Schweitzer József ny. országos főrabbival

Forrás: Dunántúli Napló

2008. március 29. / Mitzki Ervin Pécsi tisztelőinek meghívására a közelmúltban Pécsre látogatott prof. Schweitzer József ny. országos főrabbi. A találkozás lehetőségéről értesülve nagyszámú érdeklődő töltötte meg a Pécsi Zsidó Hitközség Fürdő utcai székházának nagytermét.

A vendéget Krausz István, a hitközség elnöke üdvözölte, szeretettel köszöntötte abból az alkalomból, hogy nemrégiben töltötte be 85. életévét. Ezt követően dr. Stark András, a hitközség alelnöke tette fel azokat a kérdéseket, melyekre a jelenlévők érdeklődve várták a válaszokat. Régmúlt idők felidézése adta meg a beszélgetés alaphangját, a gyermekkor sajátos éveiről, amikor a családja hatására került közel a zsidó hitélethez, ismerte meg a nagy ünnepeik imáit, dallamait, liturgiáját. Mindezek hatására választotta a rabbiságot élethivatásának.

A jelenlévők közül még néhányan emlékeztek azokra az évekre amikor Schweitzer József fiatal rabbiként Pécsre került.

„A második világháború és a deportálások következtében Pécs városban jelentősen megcsappant a zsidó vallásúak száma – emlékezett vissza a vendég. – Míg 1940-ben a népszámláláskor 3486-ban voltak, addig 1949-ben már csak 711-en vallották magukat zsidó vallásúaknak. Ilyen körülmények között kellett a hitéletet, a hitközség szervezeteit újjáteremteni. 1947 októberében lettem pécsi rabbi. Megtisztelő megbízatás volt ez, melynek nem volt könnyű megfelelni.”

Sweitzer egykori tanítványai közül is jelen voltak néhányan, akik többek között arra emlékeztek, hogy milyen nagy szeretettel törődött pécsi rabbisága idején a fiatalokkal. Nyitottságával, együttműködési készségével elismerést szerzett a város állami és politikai élete képviselői körében, a társegyházak vezetőinél, a város értelmiségében. A főrabbi a beszélgetés során szívesen emlékezett vissza pécsi családalapítására is. Később hivatása a fővárosba szólította, ahol az évek során több fontos tisztséget töltött be, jelentős tudományos munkásságot végzett. Ennek ellenére soha nem szakadt el az általa szeretett Pécstől. Számtalan helyi meghívásnak tett eleget, rendszeres résztvevője volt a nagy vallási ünnepeknek, a mártírokra emlékező pécsi ünnepségeknek.

– Nagy öröm számomra – mondotta, hogy tavaly jelenhetett meg válogatott tanulmányaimat és eszszéimet tartalmazó kötetem. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen címet adja neki, végül elfogadtam Gábor fiam javaslatát: „Uram, nyisd meg ajkamat”. Ez a cím tökéletesen megfelel a könyv tartalmának.

Az emlékezetes találkozó hangulatára, felejthetetlenségére magyarázatot ad az a néhány sor, melyet dr. Feldmájer Péter írt a könyv előszavában: „Schweitzer József professzor úr a magyarországi zsidóság számára jelenti az állandóságot, ő a RABBI. A nagyszülők, a gyerekek, az unokák tekintenek úgy rá, mint arra a személyre, akinek bölcs tanítására, szenvedélyes szavaira mindig figyelni kell, aki soha nem fél megfogalmazni véleményét, és teszi olyan szavakkal, hogy soha senkit ne sértsen meg.”