A Szentírás nem tiltja…

… de nem is engedi meg, hogy egy nő rabbi legyen. A kérdés évezredeken át fel sem vetődött., mert pontosak a ren­delkezések: „tíz férfi kell a közös imádkozáshoz, vallási bíróság előtt a nő nem lehet tanú, bizonyos körülmények között a férfi nem hallhat női hangot”, s a válóperben a férfi mondja ki a döntő szót. A Moment című amerikai magazin e téma áttekintésében írja – 1500 éven át azt tartották, hogy a nőket tilos a Talmudra tanítani. Ma viszont az a helyzet, hogy csupán a manhattani Drisa Intézetben 1979 óta 3000 nő szer­zett diplomát talmudisztikus tanulmá­nyokból, s a folyóirat 13 izraeli intézet címét közli, ahol a nők – a világ minden tájáról – tanulhatják a Tórát és a Talmudot.

Sally J. Priesand-ot 1971-ben, 26 éves korában avatták rabbivá – ő az első rabbi az amerikai zsidóság történe­tében. Előtte, a legenda szerint, csak egyetlen német, (vagy lengyel) nő volt, akit a közösség annyira tisztelt, hogy „rabbinak” nevezte. Amerikában is voltak nagy tudású nők, de nem voltak rabbik.

Sally Priestand a New York-i Stephen Wise Szabad Zsinagóga rab­bija lett; kötelezettségei felölelték az imádkozást, az esküvői és a temetkezési szertartásokat, s a kórházi beteg- látogatásokat. 1973-ban Sandy Eisenberg Sassot avatták rabbivá a philadel­phiai Reform Rabbinátus Kollégi­umában. A zsidó konzervatívok, re­formközösségek, és rekonstrukcionalisták már elfogadták, hogy nők is le­hessenek rabbik. Az ortodoxok keményen ellenálltak. Bár a frontok itt is kezdenek felbomlani. Korábban például elképzelhetetlen volt, hogy egy ortodox közösségben nő vezető kom­munális tisztséget töltsön be. 1993-ban már több ortodox asszonyt választottak különböző tisztségekbe, s akad közöt­tük, aki a zsinagóga elnöki tisztét tölti be. S mi több, éppen az ortodoxok nyi­tották a legtöbb jesivát a lányok számára.

Milyen kritériumai vannak, hogy valaki rabbi legyen? – teszi fel a kérdést a Moment. Első helyen áll a szövegek (Tóra, Talmud) ismerete, továbbá: a hagyományok ismerete, képesség arra, hogy a hagyományokat a modem, az aktuális kérdésekre alkalmazni tudják. A „rabbi” címet adományozhatja egy közösség, vagy egyetlen nagy tudós, aki a jelöltet úgy ítéli meg, hogy az alkalmas a közösség vezetésére, annak eldöntésére, hogy mi a megengedett és mi a meg nem engedett, különösen ami a kasrutra, a szombat szentségére és a családi élet tisztaságára vonatkozik. A feltételek között nem szerepel a jám­borság, a jellemesség vagy a spirituális mentalitás. A követelmények kizáró­lagosan a konkrét tudásra vonatkoznak.

Annak, hogy egy nő rabbi legyen, nincs sem megengedő, sem kizáró kritériuma. Ámde; valószínűleg azért nem, mert ez a kérdés fel sem vetődött. A halaha egyszerűen kizárja ezeket a reform-ötleteket.

Amerikában, Franciaországban, Nagy-Britanniában viszont sokan úgy vélik, hogy az élet, következésképpen az életmód és a halaha nem statikus, évezredeken át változatlan valami. Izraelben a nők kvázi-rabbinisztikus feladatokat látnak el a bíróságokon, mivel változtatni kell az évszázados válási szokásokon.

A szociológia és a halaha egymástól függenek, interdependensek – írja a „Moment”. Ha megnyitották az orto­dox nők előtt a tanulás kapuját – követ­kezésképpen kezükben tartják a hagyományok kulcsát – úgy a rabbivá avatás halahikus konzekvenciái magától értetődően kialakulnak”.

A kérdéssel rendkívül sokat foglal­kozik az utóbbi időben a zsidó sajtó a tengerentúlon és Nyugat-Európában. Izraelben elsősorban a válási procedúra váltotta ki a – távolról sem csak tudományos, inkább társadalmi vitát. Szinte magától értetődő, hogy a tenden­ciát, amelyet sajátos zsidó Women’s Libnek is felfoghatunk, a nők kezdeményezték. Ők akarnak ma­guknak több tudást, több esélyt, (ha ez még messze is van az egyenlőségtől) a közösség társadalmi és szellemi életében.

Mint minden ilyen jellegű társadalmi változás esetében, itt is nehéz meg­győzni a közösség egészét, tehát a nőket és a férfiakat (az előbbiek között van­nak ultrakonzervatívok is), hogy a vál­tozás az egész közösség hasznára vál­hat. Két évezred óta hiányzik például a Szent Szövegek női interpretálása – holott ennek a nézőpontnak jelen kell lennie egy társadalomban, amely nők­ből és férfiakból áll. Megváltozhatnak a hierarchiáról kialakult, sőt, megcson­tosodott nézetek. Sok zsidó nyíltabban merne beszélni halahikus, családi, vagy éppen szexuális kérdésekről egy női rabbival.

Magyarországon, ahol még arról is fenntartással beszélhetünk, hogy van-e zsidó közösség, (vagy, az olasz baloldal terminológiájával élve: egység a sok­féleségben) ezek a vitakérdések vala­hová, a távoli jövőbe vesznek; nin­csenek a köztudatban. Bár itt is érezhető már némi mozgás, tanulmányi téren, reformközösségek kialakulásában. Az ezernyi napi gond közepette, a túlpoli­tizált légkörben ezekre a spirituálisabb témákra nincs idő. Nyilvánosságot sem kapnak.

Talán ezért is érdemes kitekinteni olyan tájakra, ahol az embereket kevésbé húzzák le szörnyű emlékek és mai földi gondok.

(-i-a)